Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-196

138 196. országos ülés 1907 július ll-én, csütörtökön. miniszteri nyugdijat, csak fizetéskiegészitést állapított meg részére. A törvényből világos ugyan, hogy tulaj donkép fizetéskiegészités sem járna b. Fejérváry Gézának és ha ma álláspontomnak csupán elvi kifejtésére szorítkozom, s az összeg ellen, a 7800 korona ellen nem emelek kifogást, teszem azt politikai okokból azért, mert ilyen csekélységért, ilyen lappáliáért az ország békéjét megbontani nem kívánom; de hogy mégis kifejezést adjak azon aggályomnak, hogy ez az indokolás fenn nem tartható, hogy ez a jövőre nézve preczedenst ne alkosson, szükségesnek tartottam magával az indokolással szemben állást foglalni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kíván szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselőház ! 'Mielőtt a t. képviselőház a fenforgó kérdésben határozna, méltóztassanak megengedni, hogy egyes felmerült kérdésekre nézve észreveteleket tegyek és jelezzem a kormánynak is az álláspontját. (Halljuk !) Hencz Károly képviselő ur felpanaszolta azt. hogy a közös számszék törvényileg szabályozva nincs és hogy az alkotmányos követelményeknek a mai állapot nem felel meg. Én ebben a kérdésben, ugy tudom, a t. képviselőház előtt, de a delegácziónális tárgyalások alkalmával az országos bizottság előtt is nyilatkoztam. Kovács Ernő: Itt is! Wekerle Sándor miniszterelnök: Itt is nyilatkoztam egyszer. Teljesen elismertem azt, hogy a közös számvevőszéki teendők mikénti ellátása törvényes szabályozást igényel, mert ma az régi rendeleteken alapul. Azt is elismertem, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozunk, egy javaslat is van e tekintetben előkészítve, ez azonban még sokszoros felülbirálatot igényel. De még sem tekinthetem ezt olyan teendőnek, melyet akkor, midőn igen fontos, nagy, életbevágó kérdéseket kell megoldanunk, ezt elsősorban kellene megoldásra juttatnunk. A mi feladatunk az lehet, hogy az ellenőrzés a közös számvevőszéknél ne legyen enyhébb, mint minálunk, hogy megfeleljen legalább a mi törvényünk követelményeinek és hogy lehetőleg ugyanazok az elvek alkalmaztassanak, a melyek minálunk is alkalmaztatnak. E tekintetben, bocsánatét kérek, nem fogadhatom el azt a tételt, hogy 1867 óta semmi sem történt. Mindazok a szigorító intézkedések, a metyek nálunk akár országos határozaton, akár számviteli törvényünkön alapulnak, a közös számvevőszék kezelésében is határozottan életbe lettek léptetve. így megmondatott, hogy a túlkiadások csakis a minisztérium előleges hozzájárulásával történhetnek, ép ugy, mint a magyar túlkiadások, hol a pénzügyminiszter hozzájárulása nélkül túlkiadások nem történnek, nem történhetnek. Ugyanaz a szabály áll fenn ott is. A pénzügyminiszter az előforduló túlkiadásokat a minisztertanácsnak ép ugy köteles bejelenteni, mint nálunk. Még egy második elvet is érvényesítettünk, és pedig ujabban, jelesül azt, hogy mi a szükségleteket, ha meg is vannak ajánlva, nem előre szolgáltatjuk ki határtalan összegben, hanem csak a felmerülő szükséghez képest. Arra a kérdésre, hogy a zárszámadási tételekkel foglalkozhatik-e a t. képviselőház, feleslegesnek tartanám kiterjeszkedni ; hiszen ez tökéletesen tisztázott kérdés. A közös zárszámadásokkal a képviselőház nemcsak a zárszámadások tárgyalása alkalmával foglalkozik, hanem mivel, ha túlkiadások merülnek fel és ezek a delegáczió zárszámadási bizottsága, helyesebben szólva, az országos bizottság által jóvá is hagyatnak, ez nem ugy van, mint a mi túlkiadásainknál, hogy ez elég jogalapot szolgáltat arra, hogy mi a szükséges összeget kiszolgáltassuk, hanem ezen az alapon még külön törvényeket terjesztünk itt elő, hogy a zárszámadási többleteket előadjuk, megmondjuk, hogy azokat az ottani zárszámadási bizottság elfogadta és ezeknek külön törvény által való megajánlását kérjük. Én tehát azt hiszem, hogy sokkal rigorózusabb eljárási gyakorlatunk van ebben a tekintetben, a mely eljárás és gyakorlat törvényeinken alapszik, mint a mi itteni zárszámadási túlkiadásainkra nézve. Mert mig a mi zárszámadási túlkiadásaink igazoltak akkor, ha a zárszámadások elfogadtatnak : a közösügyi zárszámadási túlkiadásokra nézve még külön törvénynyel való felhatalmazás szükséges a végből, hogy a pénzügyminiszter az erre szükséges pénzt kiadhassa. Nagyon természetes, hogy a közös zárszámadásoknál a hiteltúUépések nem jelenthetők be ide a képviselőháznak, az épen most felhozott okból, mert azok tényleg nem effektuáltatnak, a pénz hi nem szolgáltatik élőbb, mig a törvényhozás a felhatalmazást erre meg nem adta. Hogy konkludáljak : a közös számszék dolgával, illetőleg a zárszámadások mikénti kezelésével foglalkozunk, de addig is igyekszünk a fennálló elveket ott is érvényesíteni és merem mondani, hogy az ellenőrzés ott szigorúbb, mint nálunk, mert pl. a mi a hiteleltéréseket, átruházásokat és a maradványösszegek felhasználását illeti, azon szigorúbb intézkedéseket, a melyeket jeleztem és melyeket a zárszámadásra vonatkozó törvény szigorítása mellett inicziálni kívánunk a t. képviselőház előtt, adminisztratív utón jórészt máris életbe vannak léptetve. A másik kérdést, a mely felmerült, Buza Barna t. képviselő ur hozta fel a sószállitási szerződésre nézve. T. képviselőház ! A sószállitási szerződés egy megkötött dolog, a mely engem köt. Én a t. ház előtt egyszer már elmondottam, hogy foglalkozni fogok e kérdéssel, alaposan fogom azt tanulmányozni és akkor a t. képviselőházat e tekintetben tájékoztatni fogom. Remélem, hogy — nem ugyan ugy, a mint a t. képviselő ur kívánj 1905. évi zárszámadás alkalmával, mert azt a zárszámadást én nem terjesztem elő, azt a számszék