Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-196

122 196. országos ülés 1907 július 11-én, csütörtökön. ványának azzal a részével, hogy az, a mi magyarországi, ide hozassák, tökéletesen egyetért; azután pedig Szilágyi Dezsőnek egy felszólalása után létre is jött egy megállapodás, a melynek alapján azután a ház egyhangúlag fogadta el Thaly Kálmán következő határozati javaslatát: Utasittatik a kormány, hogy az u. n. kabineti, állami, udvari, kamarai és hadügyi, eddig Bécsben őrzött levéltárak ügyét Magyarország közjogának megfelelőleg, t. i. az elválasztás és Budapestre szállítás által igyekezzék megoldani. (Helyeslés.) Tekintettel arra, hogy a háznak már 1884. év óta fennáll egy ilyen, minden következő kormányt is természetszerűleg kötelező határozata; tekintettel továbbá arra, hogy a szétválasztás munkálatai 1897-ben ugy látszik ezen költségekből már meg is indultak, sőt erre Magyarország már eddig 37. 000 koronát ki is adott, azt hiszem, méltányos a bizottság azon határozatának a t. ház által történendő elfogadása, hogy a kormányt ezen irányban erélyesen sürgessük meg, (Helyeslés.) mert azt hiszem, hogy azon költségek, melyek ezen eljárás siettetésével fognak felmerülni, soha semmi kifogás tárgyát ezen házban képezni nem fogják. Áttérve azon tárgyakra, melyekre vonatkozólag a bizottsági jelentéssel szemben különvélemény jelentetett be, mindenekelőtt bátor vagyok a jól ismert és a t. ház előtt is máinéhány nappal ezelőtt az 1903. évi zárszámadások kapcsán megbeszélt Tisza-Hieronymiügygyel foglalkozni, a mely az 1904. évi zárszámadásokba azon a réven kerül ujabban bele, hogy —mint a t. háznak méltóztatik tudni— nemcsak 1903-ban, de 1904-ben is történt és pedig ebben az évben egy 200.000 koronás átutalás. Néhány najypal ezelőtt, mikor az 1903-as zárszámadást tárgyaltuk, bátor voltam a bizottságnak azt a javaslatát indokolni, hogy noha a bizottság összes tagjainak érzése abba az irányba terelt volna, hogy a legvégső retorziót, az 1848. évi III. t.-czikkben szabályozott retorziót alkalmazzuk, mégis ezen esetben és az ott felhozott politikai okoknál fogva tekintsünk el ettől, és a helyett, hogy a tényleges vád alá helyezési eljárás terére lépjünk, érjük be egy olyan helytelenítő és rosszaló határozati javaslat elfogadásával, a mely ugyan, sajnos, anyagi eredményt, a kiadott j>énz visszatérítését az állam számára nem eredményezheti, ellenben az akkori minisztereknek megbélyegzését itt az ország szine előtt magával hozza. Ez Julius 6-án történt. A t. képviselőház akkor elfogadta a bizottságnak ezt az indítványát, és igy most a bizottsági indokolással szemben a különvélemény elfogadására azért nincs szükség, mert azt hiszem, hogy most már a bizottság javaslata mellett harczol egy olyan fontos argumentum, hogy ha az 1903-ban kiadott 150.000 koronára nézve a ház beérte egy ilyen határozati javaslat elfogadásával, akkor semmiképen azt a képtelenséget el nem követhetjük, hogy 1904-re vonatkozólag egy ugyanolyan természetű tételnél más határozatot, vád alá helyezési határozatot hozzunk. En tehát tisztelettel kérném, hogy ezen tételre vonatkozólag méltóztassék a bizottság által előterjesztett javaslatot, szemben a különvéleménynyel elfogadni. A mi a másik tárgyat illeti, a melyre vonatkozólag Hencz Károly, t. képviselőtársam különvéleményt terjesztett be, ez a közösügyi zárszámadásoknál mutatkozó előirányzatnélküli, illetve ttílkiadások kezelése. Ez is olyan kérdés, a mely az 1903. évi zárszámadásokban is tárgyalva volt. Hencz Károly: De ugyanabba a hibába esett, mint akkor! Éber Antal előadó: Hogy ugyanabba a hibába esett-e, vagy hogy ugyanolyan helycsen foglalta el azt az álláspontot, mint akkor, arra nézve a t. ház bölcsesége fog határozni. T. képviselőház ! A mint méltóztatnak emlékezni, a bizottságnak az álláspontja, a melyre a t. képviselőház is rá helyezkedett az 1903. évi zárszámadások tárgyalásakor, az volt, hogy a felmentvényt a közösügyi kiadásoknál mutatkozó előirányzat nélküli vagy túlkiadásokkal szemben, a közös miniszterekkel való vonatkozásban, a közösügyek tárgyalására hivatott országos bizottságok adják meg, ellenben a magyar miniszterekre, és jelesen a magyar pénzügyminiszterre való tekintettel, neki a felmentvényt azért, hogy az előirányzat nélküli vagy túlkiadásokat a közös minisztérium számára a magyar országgyűlés beleegyezése nélkül foganatosította, a felment vényt igenis a képviselőház adja meg. Ezzel szemben áll, t. kéjrviseloház, Hencz Károly t. képviselőtársam különvéleménye, a mely azt mondja, hogy a képviselőháznak egyáltalában semmi kompetencziája ebben a kérdésben nincsen. A felmentvényt a delegációk adták meg . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t, képviselőház ! Éber Antal előadó I . . . igy tehát a magyar országgyűlésnek semmiféle felmentvényadási joga e kérdésben nem lehet. Hencz Károly: Ezt én sohasem mondtam és nem is állítom! Éber Antal előadó: Akkor nem tudom, hogy mit kifogásol t. képviselőtársam. Mert itt a különvéleményben az van mondva, hogy erre vonatkozólag a képviselőház zárszámadási bizottságának ily értelmű határozatot hozni kompetencziája nincsen. Majd magában a javasolt határozatban azt mondja: minthogy a közösügyek tárgyalására hivatott országos bizottság a felmentvényt megadta, ennélfogva nem tartja a további intézkedéseket szükségeseknek. Ebből csak azt következtetem, hogy ő a közösügyek