Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-195

114 íí>5. országos ülés Í907 Julius 10-én, szerdán. Ha pedig a magánjog keretébe méltóztatnának ezt sorozni, akkor hivatkozhatom az 1848 : XXVI. t.-cz. 15. §-ára; az 1871 : XVIII. t.-cz. 108. §-ára, továbbá a ma is élő 1886 : XXII. t.-cz. 118. §-ára, a melyben ki van mondva, hogy a redempczióból eredő magánjogi viszonyok a törvényhozás további rendezéséig világosan fentartatnak. T. képviselőház! A jászkunok ezen sérelmükkel már többször léptek az országgyűlés elé, azonban mindezideig tényleges intézkedés ez ügyben nem történt. Az 1868 Julius 2-án a kérvényi bizottságnak következő javaslatát terjesztette elő Horváth Döme előadó a képviselőház elé (olvassa): »Jászberény város képviseleti közgyűlésének kérvénye a jászkunság által 1745-ben fizetett 515.600 frt váltság összegről igazságos és méltányos megtóritése iránt, úgyszintén a jászkun kerület közönségének kérelme ugyanezen ügyben, intézkedés végett a belügyminisztériumba áttétetni véleményeztetik.« T. képviselőház! Azóta körülbelül 40 esztendő telt el, azonban intézkedés nem történt. Az 1886. évi május elsején tartott ülésen a jászkunoknak ugyanilyen kérvényét terjesztette elő a kérvényi bizottság, s azt ismét kiadták az igazságügyi bizottságnak. Azóta 20 esztendő telt el, még sem történt semmi sem. T. kéj)viselőház! Midőn 1868-ban az úrbéri birtokok földtehermentesitéséről szóló törvényt tárgyalta a képviselőház, Pap Mór képviselő indítványt adott be, hogy ezen törvényjavaslat 20. §-ába vétessék be a jászkun-redempczionális összeg megtérítése is. Ezen indítvány kapcsán Horváth Boldizsár akkori igazságügyminiszter a következő kijelentést tette (olvassa): »T. barátom, Pap Mór indítványa nem fér e törvényjavaslat keretébe. E törvényjavaslat az 1848. évi XII. t.-cz. 9-ik §-ának végrehajtását kérjezi, tehát ebbe nem lehet felvenni oly javaslatot, mely egy korábbi, t. i. az 1715. t.-cz. végrehajtását czélozza. Nem akadályozom, és nem is volna jogom akadályozni a t. képviselő urat abban, hogy e javaslatát annak idejében külön előterjeszsze, de kérem a t. házat, hogy azt, mint heterogén természetűt a mai tárgyalásból kirekeszteni méltóztassék.« T. képviselőház! Ezután Deák Ferencz szólalt fel és a következőket mondotta (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »T. ház! A jász-kun kerület kivánata, illetőleg követelése nem e helyre tartozik, az külön intézkedés tárgya. Nem úrbéri, nem is azzal rokontermészetű, nem is olyan örökváltság, mint az úrbéri örökváltság, hanem olyan kötelezettség, melyet 1715-ben elvállaltak a Rendek és én azt, mint törvényben gyökerező követelést, pártolom. De nem ide, hanem külön törvónyczikkbe kívánnám azt iktatni. Azért jelenleg csak azt kívánom elvben kimondatni, hogy a jász-kun kerület ezen kivánatát pártolom. Az erről szóló törvényjavaslat részletes kidolgozását leginkább szeretném magára a minisztériumra bízni.« »Altalános helyeslés.« T. képviselőház! Erre Bónis Samu és többek hozzászólása után Pap Mór kijelentette, hogy ugy az igazságügyminiszter, mint Deák Ferencz iménti felszó] alásában megnyugszik és kívánja azt, hogy a jászkun redempczionális öszszeg megtérítése iránt külön törvényhozási intézkedés tétessék. Kétségtelen az, hogy a jász-kun kerületek jobbágytelek állományt nem képeztek, megváltás tárgyát nem képezték, kétségtelen, hogy a, jász-kun kerületek magukat az imént elmondott módon előbb megváltották; mégis mikor 1868. évben a földtehermentesitésről szóló törvényt meghozták, a jász-kun kerületeket nem vették ki azon területek közül, a melyek a földtehermentesitési járulékok megfizetésére köteleztettek. így tehát, a Jászkunság abban a helyzetben van, hogy bár úrbéri jobbágyságot nem képezett, bár magát egyszer megváltotta, mégis több mint húsz millió koronával járult az általános földtehermentesítéshez, fizetvén ugy, mint az ország többi része a földtehermentesitési járulékot, a mely jog és igazság szerint a Jászkunságot nem is terhelhetné. T. képviselőház! Midőn Horváth Boldizsár a földtehermentesitésről szóló törvényjavaslatot bemutatta, következőleg kezdte beszédét: »Az iránt, hogy a nemzet igéretét be kell váltanunk, a kormánynak nem volt szabad önmagával egy perczig is kétségben lennie. A nemzet legyen fukar az ígéretek terén, de ott a hol az ígéret beváltásáról van szó, fukarkodnia annyit tenne, mint megtakarítván a nemzet filléreit, elvesztegetni egy sokkal nagyobb kincset: a nemzet erkölcsi hitelét.« T. képviselőház! Horváth Boldizsár a földtehermentesitésről szóló törvényjavaslat ajánlását a következő szavakkal végezte: »Igen nagy súlyt helyezek arra, hogy a nemzet, mihelyt a lehetetlenség korlátai lehullottak előtte, első teendőjének tartsa adott szavát beváltani, — mert kell, hogy minden körülmények közt igazoljuk, hogy ki a nemzet szavában bizik, minden csalódás ellen biztosítva van.« T. ház! A kérvényi bizottság ebben a meggyőződésben a következő javaslatot terjeszti a képviselőház elé: (Halljuk!) A képviselőház szükségesnek találja az érdekelt jászkun községek és városok előzetes meghallgatását, utasítja tehát a kormányt, hogy az összeg nagyságára, a teljesítés módozataira igyekezzék velük megállapodásra jutni. A képviselőház már ez alkalommal kifejezést ad azon elvi álláspontjának, hogy az állam által fizetendő váltságösszeg a jászkun községek és városok közvagyonát fogja képezni, s igy az, egyes személyek között felosztható nem lesz. A ház utasítja tehát a kor-