Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-195

98 195. országos ülés 1907 Julius 10-en, szerdán. latát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Következik ? Hammersberg László jegyző (olvassa).- »A magyar állami altisztek és szolgák országos nyugdijpótló és segélyzőegyesülete az állami altisztek, szolgák, felügyelők és őrök szolgálati viszonyainak megjavítását és illetményeik szabályozását kéri«. Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Moskovitz Iván előadó: T. ház! A bizottság azt javasolja, hogy ezek a kérvények pártolóan adassanak ki a m. kir. minisztériumnak. Tisztelettel kérem ezen javaslat elfogadását. Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltózta tik-e a kérvényi bizottság javaslatához hozzájárulni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Következik ? Hammersberg László jegyző (olvassa): »A sepsibükszádi megváltásra kötelezett birtokosság kéri az általa birt ingatlanoknak a volt úrbéresekéhez hasonló módon való állami megváltását.« Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Moskovitz Iván előadó: A kérvényi bizottság véleményes jelentése az, hogy ezek a kérvények a m. kir. minisztériumnak az ügy megvizsgálása végett adassanak ki. Tisztelettel kérem a javaslat elfogadását. Hammersberg László jegyző: Nagy György! Nagy György : A t. ház szives figyelmét kérem, hogy ehhez a kérvényhez egy indítványt fűzzek és azt néhány szóval megokoljam. Ugyanis azt indítványozom, hogy a sepsibükszádi megváltásra kötelezett birtokosság azon kérése, melyben az általa birt ingatlanoknak a volt úrbéresekéhez hasonló módon való állami megváltását kéri, pártolással adassék ki a m. kir. minisztériumnak. (Helyeslés. Felkiáltások jobhfelől: Elég ! Elfogadjuk !) Egy szegény községről, 1800 szegény ember érdekéről van szó. Ha valamit előterjesztek, kötelességemnek tartom azt megokolni, mert a kérvényi bizottságot sérteném meg, ha megokolás nélkül egyszerűen előterjesztenék egy ilyen kérést és nem tudnám megindokolni azt, hogy a kérvényi bizottsággal szemben miért kérem a pártolóan való elintézést. Sepsibükszád község Háromszék vármegyében fekszik. Egész az 1896: XXY. t.-cz. meghozatalig e községnek lakosai valóságos jobbágyi állapotban voltak. Érdekes, ha tudja a magyar országgyűlés képviselőháza, hogy 1896-ban is a jobbágyi intézmény Magyarország egy részében még fennállott. Épugy teljesítették a robotszol gálatot, ugy fizették a dézsmát, a taksát, a mint fizetlek a jobbágyok, a felszabadítás, az 1818-iki nagy törvényalkotások előtt. Erezte mindenki ennek a helyzetnek tarthatatlan voltát, de nem volt olyan szakasz, a melyet a bíróság alkalmazhazott volna és a mely szakasz alapján ezeket a szegény szerencsétlen embereket a jobbágysorsból felszabadította volna,. A törvényhozás bölesesége meghozta 1896-ban a XXV. t.-czikket a mely a majorsági zsellérbirtokoki ól és az ehhez hasonló természetű birtokokról intézkedik. E törvényezikk 1. §-a értelmében e törvény rendelkezései alá azok a majorsági birtokterületek esnek, melyeket az 1848, évi január hó első napja előtt a volt földesúr egj^eseknek vagy többeknek évenkénti szolgálmányok mellett mivelés, beültetés, beépítés vagy másnemű haszonvétel végett engedett át. A törvénynek 5. §-a igen bölcsen és helyesen rendeli, hogy a váltság-tőkét az ilyen birtokoknál az évi tartozás húszszoros összege képezi. A bükszádi lakosok, 1800 ember, szives készséggel hajlandók lettek volna az évi tartozás húszszoros összegét megfizetni, s így egy hold után 28 korona esett volna. Azonban a per során, a melyet a birtokosság a gróf Mikes-icsaláddal szemben folytatott, a gróf Mikes-család produkált egy 1869-ben kiállított okiratot, a melyben a bükszádi birtokosok egy része kötelezi magát, hogy a szolgálmányokat, fuvarozást stb. ingyen teljesiti, egyszersmind elismeri, hogy a beköltözéskor ők, illetve elődeik ezen szolgálmányok teljesítésére önként, ingyen vállalkoztak. A bíróság ezt aztán irányadó alajaul vette és a váltságtőke megállapításánál tekintetbe vette a szolgálmányokat is, ugy hogy a váltságösszeget a külsőségeknél egy hold után 96 koronában, a belsőségeknél 960 koronában állapította meg. Már most méltóztassanak elképzelni egy olyan községet, a melynek összes jövedelmi forrását az a silány, terméketlen, meddő föld képezi. Az iparnak, kereskedelemnek ezen a vidéken nyoma sincs. Volt ugyan itt valamikor egy üveggyár, s ezeknek a lakosoknak elődei is üveggyári munkások voltak, de ez a gyár a külföldi, konkurrencziával nem birta a versenyt, ugy hogy ma a lakosok egyetlen kenyérkeresetét a földmivelés képezi, miután a szerencsétlen birtokrendezési törvény következtében nemcsak itt, de az egész Székelyföldön az állattenyésztés kipusztult. Beszerzett adataim szerint a kataszteri tiszta jövedelem holdanként 6—8 korona között váltakozik, tehát az a szegény birtokos az évi tiszta jövedelemnek 12—14-szeresét kellett volna hogy fizesse váltságtőkében, mikor pedig sovány földjén kivül semmi egyéb jövedelme, semmi egyéb más keresetforrása nincs, hogy ezt megfizesse. Ezt belátta Háromszék vármegye törvényhatósági bizottsága is, mikor felirt a m. kir. minisztériumhoz. T. képviselőház ! Ha ez alkalommal a kormány nem siet ennek az 1800 embernek védelmére, akkor a bíróság ítélete, a mely előtt tisztelettel meghajlok, mert máskép nem ítélhet, az idegen szolgaságba való kibúj dosás kényszer útlevelét fogja részükre jelenteni. És ezek az emberek, ha idegen hangzású nevet is viselnek, mint Müller, Stekbauer stb., de szívben, lélekben, érzésben, gondolkozásban ép oly jó hazafiak, mint a bennszülött, ezeréves multu székely. Épen azért ezt az 1800 embert a nemzeti erő, nemzeti érték szempontjából sem szabad elpusztulnunk engedni. (Helyeslés.) Minden egyes bükszádi lakos kivándorlásával egy