Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

93 nyában nagyobb jutalmat és nagyobb fizetést igényelhetnek. De ez ezen törvényjavaslatban nem foglaltatik. Az egyik oldalon túlszigoruak, a másik oldalon már elfelejtették azt, hogy az első oldalon mit mondtak, hogy megjutalmazandók is. Azért mi, mint ezen horvát delegáczió képviselői, követeljük, hogy ezen törvényjavaslat azon szellemben igazittassék ki, miszerint nagyobb gond és figyelem fordittassék ezen szegény és elhagyott vasúti osztályra. Uraim! Még egyes szakaszokat megemlitek ; nem vehetem őket sorba elő, mert társaim azok legnagyobb részét már elővették és megrostálták. Mondom, csak egyes szakaszokat veszek elő, a mely szakaszok nekem egyáltalában nem tetszenek és a melyeket nem szabadna törvénybe foglalni, a mely törvény az igazságosság magaslatán kellene, hogy álljon. A 32. §-nál megállok. Ezen szakasz igy szól (olvassa) : »Éendbüntetést minden felebbvaló alkalmazhat alárendeltjével szemben, rendbüntetés kiszabása előtt az alkalmazottat a terhére rótt szolgálati vétségre nézve meg kell hallgatni. A rendbüntetés kiszabása ellen a 12. §. értelmében panasznak van helye, a melynek azonban felfüggesztő hatálya nincs.« Uraim ! Ezen szakaszszal megengedtetik az. a mit a törvénynek egyetlenegy esetben és egyetlenegy nemzetnél sem szabadna megengednie. Megengedtetik t. i. az, hogy az ártatlanul elitélt büntetését kénytelen kiállani és csak azután várhat, a mig panasza elintézve lesz. Ez uraim igazságtalanság, a mely igazságtalanságnak egyetlenegy emberi társaságban sem szabadna helyet foglalnia és azért kellene a 32. §-t az igazságtalanság szelleméből átdolgozni. Ez az, uraim, a mit ezen vasúti szolgálati pragmatikánál megjegyezni akartam. Nem beszélek tovább, tekintettel arra, hogy az idő már előrehaladt, hanem végzem azzal, hogy ezen törvényjavaslatot, a melyet a közös minisztérium a t. ház asztalára hozott, semmiképen nem fogadhatom el, hanem én épugy, mint a társaim, egy ilyen igazságtalan törvényjavaslat ellen tiltakozom. Miért ? Mert ezen törvényjavaslat az állami szervezetnek alapjait rendi ti meg, mert ezen javaslat azon egyezményt, azon alaptörvényt, a melyet a horvát királyság a magyar királysággal egyenjoguan kötött, bontja meg. Uraim! Ezen egyezményt, két politikai nemzet, két egyenjogú tényező, kötötte, ennélfogva sem Magyarországnak, sem Horvátországnak nem szabad azt saját akaratából megbontani, vagy kiigazítani, hanem azt csak mind a két fél közös egyetértésével olyan módon, mint a hogyan az egyezményt megcsinálták. Mind a két oldalról bizottságok választandók, egyenlő számú tagokkal, a mely bizottságok regnikoláris bizottságokat alkotnak és csak ezen bizottságoknak áll jogukban ezen alaptörvényt megváltoztatni, vagy ha akarják, megbontani. De hogy az országgyűlés törvényjavaslatával egyoldalulag ezen alaptörvényt megváltoztatná és megbontaná, annak nem szabad helyet foglalnia. Azért én és társaim az 1868. évi alaptörvényünk ellen elkövetett merénylet ellen tiltakozunk. A mennyiben ezen törvényjavaslat küzdelmünk és kitartásunk daczára — mert mi utolsó erőinkkel is azon leszünk, hogy ezen törvény el ne f ogadtassék— ezen t. házban mégis keresztülvitetnék, mi a mi részünkről azt elismerni sohasem fogjuk, és ezért mi azon következményeket, a melyek ebből keletkezhetnek részint Magyarországon, részint Horvátországon, mi ezen következményeket hátunkról leveszszük, önök pedig magukra veszik, önök felelnek majd közvéleményük és jövőjük előtt, a mely az által fog keletkezni, ha ezen törvény elfogadtatnék. Más okból is tiltakozom ezen törvényjavaslat ellen, mert ezen törvényjavaslat magában véve a mai politikusok torzszülötte és szocziális tekintetben sem felel meg az igazságosság, a humanizmus és a keresztény elvek követelményeinek. Én ezen javaslatot elitélem, elitélem azzal, hogy azt soha az általános vita alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a jobbközépen.) Ezért a következő indítványomat terjesztem elő (olvassa): »Inditvány. Indítványozom, hogy a vasutasokról szóló törvényjavaslat vonassék vissza, és hogy annak az 1868-iki alaptörvényt — (XXX., illetve I. t.-czikk) — sértő rendelkezései hagyassanak ki és helyükbe a törvénynek megfelelő rendelkezések tétessenek.« (Élénk helyeslés és taps a balközépen.)