Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

82 182. országos ülés 1907 június 22-én, szombaton. Ebből folyólag a feleletem az, Hogy miután az osztrák trdnbeszéd nem alterálja a mi jogain­kat és nem befolyásolja a mi álláspontunkat, e tekintetben további felvilágosításokat szüksége­seknek nem tartok. (Elénk helyeslés.) Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Bizonyos mértékig egyet értek a t. miniszterelnök ur vála­szával (Halljuk! Halljuk!) és köszönöm azt az előzékenységet, a melyet nemcsak irántam, de az egész közvélemény szempontjából a kérdésben való felvilágosítással tanúsított. Azonban kijelen­téseinek egy részében igen nagy hézagot kell konstatálnom, a mennyiben a bankkérdésre vonatkozólag például választ egyáltalában nem ad . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem is fogok adni! Lengyel Zoltán: . . . jóllehet ez az a kérdés, a mely a legsürgősebben aktuális, a mennyiben nem 1917 az a terminus, a mikor a további intézkedés szüksége fennáll, hanem a jelen esz­tendő, vagy legkésőbb a jövő év, és a bank­kérdés az, a melyen keresztül az éket a gazda­sági különállás dolgába a mostani állapotban be lehet ütni, mert ha a külön bank felállít­tatnék, akkor ez már prejudikálna bizonyos mértékig az l9l7-en túl való rendezésnek. Én tehát szerettem volna, hogyha a t. mi­niszterelnök ur nem tért volna ki ezen kérdés elől, hanem ugy nyilatkozik, mint Kossuth Fe­rencz, hogy »szem előtt tartja ezen kérdést«, mert azt hiszem, hogy ezt szem elől nem is lehet téveszteni, hanem megmondja, hogy fiu-e vagy leány ez a dolog, hogy lesz-e önálló bank, vagy nem, mert 1910-ben ezen kérdést már megoldani nem lehet. Ha mi ettől a kormánytól nem nyerjük meg azt, hogy ezt a kérdést rendezze, akkor egy jövendőbeli kormány ós a jövendőbeli vi­szonyok eshetőségére még kevésbbé bizhatjuk a kérdést. Másrészről nem érthetek egyet a t. minisz­terelnök ur kormányálláspontjára vonatkozólag az 1917-en túli rendezés dolgában. »A vámsorompók tényleges felállitása« ki­fejezést igen sokszor hallottuk. Azt hiszem, hogy a függetlenségi álláspontnak az felel meg. hogy az önálló vámterület lehetőleg akkor felállíttassák, tehát most is, ha lehetséges, de az 1917-en túli szerződés semmi körülmények között sem felel meg a függetlenségi álláspont­nak és a mennyiben mégis 1917-en tul menő intézkedésekről lehet szó, ezek csakis az önálló vámterület tényleges felállítását, illetve a gazda­sági önállóság tényleges megvalósítását foglal­hatják magukban, a mi más mint a tényleges vámsorompó kifejezése, mert ez alatt a t. miniszterelnök ur a közbenső vámvonal kérdé­sét érti, a mi az önálló vámterülettől egészen különböző dolog, a mi a közös vámterületet jelenti in infinitum, még pedig a fogyasztás megdrágításával mindkét oldalon. Ez lehet pénzügyi szempont, lehet a had­sereg felemelendő létszámának pénzügyi szük­ségleteire való expediens, de semmi körülmények között sem jelenti a gazdasági önállóságot, semmi körülmények között sem vezet a gazda­sági föllendüléshez és a magyar követelmények megvalósításához. E részben tehát a választ tisztelettel nem fogadhatom el. T. képviselőház! A katonai kérdésben kö­szönettel veszem a t. miniszterelnök ur válaszát, mert az, ha nem is a függetlenségi álláspont­nak, de a koalicziós állásj)ontnak valamennyire mégis megfelel. Kérem azonban, hogy ha itt leszünk és a t. kabinet is itt lesz, ne méltóz­tassék azután azokat a nemzeti követelményeket olyan vékonyan mérni, mint a hogy a szabad­elvű párt tette, hanem olyan vastagon, mint a hogy azt a függetlenségi párt és az alkotmány­párt közötti középarányos megköveteli. Nekünk ugyanis semmi kedvünk és szük­ségünk nincs az osztrák hadsereg megerősítésére ; mi ezekről a padokról tiltakoztunk és tiltakozunk továbbra is a létszámemelés ellen, tiltakozunk nem­zeti, tiltakozunk gazdasági és tiltakozunk államjogi okokból. Ha mégis akad egy kabinet, a mely hosszú harcz után belemegy a létszámemelésbe, akkor az csakis úgy teheti ezt meg, ha az egész nem­zet közvéleményét kielégítheti azokkal az ered­ményekkel, a melyeket e kérdésben elér. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a miniszterelnök ur válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen!) A ház többsége a mi­niszterelnök ur válaszát tudomásul veszi. Egyéb tárgy nem lévén, az ülést be­rekesztem. (Az ülés végződik délután 2 óra 20 pereskor.) Hitelesitették a horvát nyelvű felszólalások kivételével; Simkó József s. k., Somogyi Aladár s. k., naplőbiráló-bizottsági tagok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom