Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

80 182. országos ülés 1907 június 22-én, szombaton. erőnket a népjólét keretén belül az elkerülhetetlen szükségnek megfelelő nivőra emelje«. Hogy mi az az elkerülhetetlen szükség és a népjólét keretén belül maradó nivó, ennek taglalásába nem bocsátkozom. De ténj, s itt minden vitatkozásnak meg kell szűnnie, hogy az osztrák császár feltétlen programmként állitja oda a hadsereg létszámának felemelósót. Ugron Gábor: Nincs benne! Lengyel Zoltán: Ha e tény igaz ... Ugron Gábor: Nem igaz! Lengyel Zoltán: . . . akkor a magyar nemzetnek a függetlenségi álláspont alapján, a koaliczió álláspontja alapján, a nemzeti közvélemény álláspontjának alapján e követelésekkel szemben fel kell készülnie vagy arra, hogy e követeléseket visszautasítsa és ismét harczba menjen, vagy arra, hogy e követelésekkel szemben a nemzeti álláspontnak megfelelő eredményt tudjon elérni. T. képviselőház! Én most tisztán és kizárólag e. kérdések nagy, országos, államjogi, a nemzeti véleményt érdeklő szempontja miatt voltam hajlandó interpellácziót intézni. Bár ezekre a dolgokra vonatkozólag a függetlenségi pártkörben már nyilatkozatok tétettek, azokat kormánynyilatkozatoknak nem tekinthetjük, azokról sem hivatalos kommüniké ki nem adatott, sem azok hivatalos szövegét nem ismerem; ennélfogva sem nem vehetjük authentikusnak azt, a mit a lapok erről közölnek, sem pedig a kérdés tárgyalásának alapjául azt el nem fogadhatjuk. A nemzetnek mindenesetre kötelessége ilyen nagy eseményt figyelemmel kisérni, ilyen eseményeknek konzekvencziáit levonni. A kormánynak is mindenesetre kötelessége ezen leszegezett tényekkel szemben a maga álláspontját megjelölni és a jövőre nemcsak az országgyűlést előkészíteni, hanem a nemzetet is, mert ha ezek a dolgok igazak, akkor kétségtelen, hogy olyan czentralisztikus törekvéssel állunk szemben, a mely egyrészről szövetkezik az alsóbb néposztályokkal, azoknak valóságos kortesbeszédeket tart, de kizárólag és tisztán csak azért, hogy ez által az osztrák czentralisztikus központi hatalmat emelje, hogy a birodalmi összetartozandóságot a törvény ellenére is erősítse és a katonai létszámot olyan mérvűvé tegye, a melyet Magyarországnak a rossz közgazdasági helyzet és a veszedelmes kivándorlás által sújtott népe elviselni nem tud és az osztrák hadsereg hagyományai alapján elviselni nem akar, mert nekünk semmiféle kötelezettségünk és kedvünk nincs ahhoz, hooy erősítsük a császári hatalom túltengését, a melyről tudjuk azt, hogy mindannyiszor latba vetik a nemzettel szemben, valahányszor ez az ő jogaihoz akar jutni és megélhetésnek életfeltételeit a maga részére meg akarja szerezni. Ezek az adott tények; ezekkel számolnia kell a kormánynak; ezekre vonatkozólag akartam alkalmat adni mint olyan, a ki jelenleg pártkeretek által nincs kötve, a t. miniszterelnök urnak, hogy az ország közvéleményét és a parlamentet is tájékoztassa. E czélból benyújtom interpellácziómat, a mely igy hangzik (olvassa): »Tekintettel arra, hogy az osztrák Reichsrath megnyitása alkalmával elhangzott trónbeszéd a kiegyezés kérdésében és a katonai kérdésekben olyan kijelentéseket tartalmaz, a melyek részint a magyar közjogba ütköznek, részint a magyar kormány pragmatikájával ellentótben állanak s útját látszanak szegni annak is, hogy a parlamenti többség programmja legalább az átmeneti idő után megvalósítható legyen:_ hajlandó-e a t. miniszterelnök ur a magyar kormánynak ezekre vonatkozó álláspontját kifejteni; különösen, mi a felfogása az 1867. évi XII. és az 1899 : XXX. t.-cz.-ben is biztosított azon jogunk biztosítása tekintetében, hogy az önálló vámterület, a magyar kormány, a magyar többség és a magyar közvélemény követeléseinek e sarkalatos és életbevágó pontja mielőbb megvalósulhasson ? hajlandó-e a t. miniszterelnök ur a házat ezen trónbeszédben ugyan kifejezetten meg nem jelölt, de a kiegyezési kérdésekkel szorosan öszszefüggő s a kormány programmjában is felvetett kérdésekre, u. ni. az önálló nemzeti bank felállítása — a valuta rendezése — és a készfizetések felvétele tekintetében tájékoztatni? végül tekintettel arra, hogy az osztrák trónbeszéd a katonai létszámemelés feltétlen szükségét hangoztatja, a melyre nézve a jelen kormány kötelezettséget nem vállal, a koaliczió pedig ennek megadását a magyar vezényszó behozatalának feltóteléhez kötötte? hajlandó-e a t. miniszterelnök ur a házat s az országot felvilágosítani, hogy minő álláspontot foglal el a kormány a létszámemelés fenyegető veszedelmével szemben ?« Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Azt hiszem, megengedi a t. képviselőház, hogy daczára azoknak, a miket a t. képviselő ur a trónbeszédekről és különösen más államok trónbeszédéről mondott, mégis röviden markírozzam azon a parlamentáris felfogások szerinti, helyes alaptételeket, a melyek szerint a trónbeszédet fel kell fogni. A trónbeszéd egy kormánynak programmját és álláspontját szokta kifejezésre juttatni. Az osztrák trónbeszéd kifejezésre juttatja az ottani kormány programmját, álláspontját, talán hoszszabb időtartamra, mint a mennyire mi a kormányzásra vállalkoztunk, mert köztudomású, hogy e parlament tartama öt esztendőre terjed, tehát egy öt esztendőre terjedő programmot és álláspontot jelzett a kormány azon trónbeszédben.