Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-181

57 nézve. A fölebbvaió minden pillanatban rendreutasíthatja az alárendeltjét, mert az állítólag pasziv reszisztencziát csinál. Az alkalmazott, tegyük fel, rágyújt egy czigarettára, egy pár perez múlva azonban már a vonat érkezését jelzik. A fölebbvaió azt észre vévén, alárendeltjét, a kit személyesen nem nagyon szeret, azonnal megbírságolhatja, a felebbezésnek pedig halasztó hatálya nem lévén, a legnagyobb vexacziónak tétethetik ki. Más esetekről is tudnék beszélni, de elég ez is! Tovább megyek. Uraim, sajnálom, hogy összeütközésre került a dolog köztünk és önök között, sajnálom a múlt napokban történt azt az esetet, hogy a t. elnökség megtiltotta nekünk, hogy e t. házban beszélhessünk. Uraim, önök azt kérdezik, hogy hogyan került összeütközésre a sor? Azt hiszem, hogy a horvátok részéről ezen javaslat ellen felhozott kifogások jogosak. Ha Josipovich miniszter ur az édes atyja által elfoglalt szigorú törvényes álláspontját megtartaná, hogy t. i. a vasutakon más nyelv mint a horvát nem lehet hivatalos nyelv, azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslat ide nem jutott volna, hanem hogy mindjárt csirájában elfojtatott volna. A horvát miniszternek a minisztertanácsban kötelessége lett volna szót emelni, azt mondván, hogy a mennyiben a horvátok törvényes álláspontjának eleget nem tesznek, én távozom, én a helyemet elhagyom! Minthogy azonban ő azt nem tette, mi nem szabadulhatunk azon gyanútól, hogy ő ezen összeütközésért viseli a felelősséget ugy a horvát nemzet, mint az önök közvéleménye előtt is. Hogy milyen módon fogják ezen összeütközést elintézni, azt nem tudjuk, csak azt az egyet szivükre kötöm, vigyázzanak eljárásukra, mielőtt intézkednek. Mielőtt végzek, felmutatom mégegyszer az 1861. évi felirat szavait, a midőn az októberi diploma után azt mondotta, hogy a horvátoknak államjogi helyzetüknél fogva jogukban áll kívánságait előterjeszteni és ezek a magyarok részéről nem fognak ignoráltatbatni. Önökre apellálok, uraim, de mielőtt végzek, még csak azt az egyet kell megjegyeznem, hogy mi törvényes állásponton állunk. Mi a horvát nyelvtől mint egyedüli kvalifikácziótól egy hajszálnyira sem térhetünk el. Arra figyelmeztetem egyidejűleg önöket, hogy ezen országgyűlés nem jogosult az egyezmény 57. §-ának megváltoztatására és még ha ezen törvényjavaslatot elfogadnék is, Horvátország területén még sem birna jogerővel, mert az egyezmény 70. §-a azt mondja, hogy az egyezmény intézkedései csak oly módon változtathatók meg, a mely módon az egyezmény létrejött, azaz paritás alapján. 40 horvát, 413 magyar képviselővel szemben, ez nem paritás! Ne bántsák a legnagyobb szentségünket, a nyelvünket. Önök talán azt fogják mondani, hogy ez vitás kérdés, mert szeretik ezt a kifogást használni, és ezt későbbre elhalasztani, hogy a kérdés mintegy regnikoláris deputáczió utján intéztessék el. Még azt is fogják majd letagadni, hogy jogunk van itt ülni stb. Önök mindig kifogásokat találnak, de figyelmeztetem önöket, hogy ezen esetben nagyon veszélyes volna bennünket elnyomni, mert ha ezt megteszik, akkor ne panaszkodjanak, hogyha valaki ugyanazt önökkel szemben is elköveti, megfosztván önöket individualitásuktól és nyelvüktől. Álljanak el, uraim, ezen igazságtalan kívánalmuktól idejében, mert különben késő lehetne. Az eddig felhozottakon kivül még nagyon sokat tudnék felhozni, de az idő előrehaladottságára való tekintettel, és tekintettel arra, hogy társaim mindezen momentumokat eléggé megvitatták, én a továbbiaktól elállók, mert mi reánk horvátokra nézve e nyelvkérdés a legnagyobb fontossággal bír, és mig ez álláspontunk javára el nem döntetik, a törvényjavaslat többi részei mireánk kisebb fontossággal birnak. Végül, bátorkodom a következő indítványt előterjeszteni (olvassa) : Indítvány: Miután a vasúti pragmatikáról szóló előterjesztett törvényjavaslat, különösen pedig 5. §-ának a) pontja súlyosan sérti a közös állami alaptörvényt — az 1868: XXX., illetve I. t.-czikket — miután a közös közgyűlés nem illetékes, hogy egyoldalulag módosítsa a fentemiitett állami alaptörvényt, indítványozzuk, hogy az előterjesztett törvényjavaslat adassék vissza a közös királyi kormánynak azon célból, hogy azt akkor terjessze újból az országgyűlés elé, midőn az összhangba hozatik az 1868. évi XXX. t.-czikkbe foglalt egyezménynyel. Budapest, 1907. június 21. (Élénk helyeslés, taps a jobbközépen. A szónokot üdvözlik). KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XI. KÖTET. 8