Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-181

55 kényszerítik, hogy a jó kollégáját elárulja. Ez azt jelenti, kényszeríteni valakit immorális cselekedetre. Azt az ő akaratára kellene bizni,de kényszeríteni őt arra, az nem volna szabad. Szterényi államtitkár ur egyetlenegy szót sem talált, a melylyel ezen intézkedést igazolhatta volna, talán megint azért, mert azt igazolni nem tudja. Egész más volna, ha csak a felébb valónak meghagyAtnék, ha csak a felébb valón? k, a kinek feladata:, képezi felügyelni avra hogy az alkalmazottak mindegyike tisztességen viselkedjék, aogf ittas állapotban ne lehessen, de a vasúti alkalmazottat arra kényszeríteni, hogy rendőri szolgálatot teljesítsen, azt hiszem uraim, hogy az sem humánus, sem liberális, sem morális eljárás. A szolgálati pragmatikának 23. §-a következőleg hangzik : »Mellékfoglalkozást, akár jár az dij ázással az alkalmazottra, csak felsőbbségének előzetes engedélyével vállalhat és folytathat. Az engedély bármikor elvonható. Mellékfoglalkozásnak az elfogadása nem engedhető meg akkor, ha az a szolgálati ténynyel vag}^ a szolgálati kötelességek teljesítésével össze nem egyeztethető, vagy ha ezáltal érdekviszony keletkezik. A vasúti alkalmazottnak nem szabad pénzért a feleknek beadványokat szerkeszteni, valamint nem szabad a feleket a vasutakkal szemben képviselni. A vasúti alkalmazott köteles felsőbbségétől engedélyt kérni az iránt, hogy azon személyek, a kik az ő háztartásában vagy az ő felügyelete alatt állanak, kereskedéssel foglalkozhassanak.* T. ház ! Ezen szakasz is részünkről általános kritika tárgyává tétetett és ezen szakaszra vonatkozólag ugyanazt jelenthetem ki, hogy ezen szakasz igazolására sem talált az államtitkár ur egy szót sem, a melylyel azt igazolhatta volna és talán megint azért, mert ezen drákói intézkedést igazolni nem tudta. Ezen szakasz utolsó bekezdése pláne illiberális és embertelen. Tegyük fel, hogy ilyen vasúti alkalmazott családjának, testvérének gyermekét magánál tartja, a kiknek eltartásáról gondoskodni elsősorban nem is hivatott, de ő védelme alá és felügyelete alá fogadta őket azért, hogy eltartásukról gondoskodva legyen, de minthogy fizetéséből még arra sem képes, hogy saját gyermekét eltartsa, annál kevésbbé képes arra, hogy ezen gyermekeket eltarthassa, kérdezem én : mi okból tiltja meg az állam ezen embernek azt, hogy családjának bármelyik tagja az emiitett foglalkozásokat a feljebbvalói hatalom beleegyezése nélkül ne űzhesse. Ezen intézkedés is a feljebbvaló kezébe oly hatalmat ad, hogy neki nem tetsző személyt ezen módon is bosszanthatja. Kereskedéssel foglalkozni nem becstelen dolog. (Zaj. Elnök csenget.) Azt hiszem, ha a vasúti alkalmazott iparral és kereskedéssel foglalkozik, hogy az a vasutas tekintélyének nem árt, hogy az a vasúti szolgálatnak egyáltalában nem árt, pláne ha ez magánvállalat. (Derültség a jobbközépen.) A 27. §. következőkép szól (olvassa) : »Bizonyos szolgálati idő után minden alkalmazottnak, a mennyiben azt a szolgálati viszonyok megengedik, igémé van szabadságra. Ezen szabadságok, tekintetbe véve, hogy a vasúti szolgálat óri'ísi felelősséggel jár, tekintetbe véve, hogy a vasúti alkalmazott éjjelének csaknem felét kénytelen szolgálatban tölteni, ha mindezt tekintetbe vesrezük, akkor be kell látni, hogy ezen szabadságok nagvon rövidek. Pláne a vasúti szolgálat, a mely oly nehéz, és a mely idő előtt is az idegeket rongálja, ezen szolgálat maga az állam érdekében is nagyobb szabadságot igényelhetne. Mert ha a vasúti hivatalnokok csak olyan rövid szabadságot kapnak, nem lesznek képe°ek szolgálatot teljesíteni, hanem idő előtt megöregednek. Vasúti hivatalnokok által létesített egyesületek, valamint a vasutasnak ezen egyesületbe való belépését, a 29. §-nak intézkedése szabályozza. E^en szakasz ellen is részünkről jogos kifogások hangoz tak el, üzen szakasz is a legerélyesebb kritikát megérdemli, minthogv mindenféle tendencziáknak tág teret nyit, a melyek az alkalmazott kárára, mi nálunk pedig Horvátorszáffbai nemzetünk kára: a alkalmasak. A 29. §. igy szól (olvassa) : »Az alkalmazottak körében bármilyen egyesület létesítése csak a kereskedelemügyi miniszter előzetes engedélyéve! készíthető elő. Az alapszabályok tervezete mindaddig nem terjeszthető jóváhagy'ás végett a kereskedelemügyi miniszter elé, mig ahhoz az érdekelt vasúti igazgatóság vagy vasutigazgatóságok hozzá nem járultak. A kereskedelemügyi miniszter az alapszabályokat a belügyminiszterrel, HorvátSzlavonországokban a bánnal egyetértve hagjja jóvá. A kereskedelemügyi miniszter a vasutigazgatás érdeke szempontjából minden ilyen egyesülettel szemben főfelügyeleti jog illeti meg, és jogában áll neki azokat, ha alapszabályaiknak meg nem felelő irányban működnek, a belügyminiszterrel, HorvátSzlavonországokban a bánnal egyetértve feoszlatni. Az alkalmazottak nem lehetnek olyan egyesületek tagjai, a melyeknek törekvései a kereskedelemügyi miniszter megítélése szerint a vasúti szolgálat érdekeivel össze nem egyeztethető.« Uraim ! Ezen intézkedés a legszigorúbb kritikát megérdemli azért, mert a vasúti alkalmazottat úgyszólván az ő polgári, szocziális mozgásában korlátozza. 0 azon egyesületbe saját akaratából, a mely

7 egyesületbe talán ösztöne készteti, be nem léphet, ha felebbvalóinak engedélyét meg nem kapja, és a mely engedélyit felébb valói tetszésük szerint megadhatják, vagy megtagadhatják. Ezen intézkedés ellen két irányban merült fel kifogás. T. i. meg van sértve általa Horvát-Szlavonországok autonómáija, mert a kiegyezés 10. §-ának értelmében, a törvényhozás közös ugyan, de a végrehajtás csak a bánt illeti meg. Én nem tudom, hogyterületünkön lévő magántisztviselők egyesületének létTejöveteléliez a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyása miért szükségeltetik. Igaz ugyan, hogy ezen engedélvt a kereskedelemügyi miniszter a horvát bánnal egyetértésben adja meg, de ez Horvát