Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-181
43 Engedjék meg, hogy a miniszter ur ő nagyméltóságának ezen fejtegetéseire röviden reflektáljak. A mi azt az állítást illeti, hogy a vasutak magánvállalatot nem képeznek, hogy nem államiak, erre nézve figyelmeztethetek arra, a mit az én társaim, az előző szónokok nagyon jól fejtettek ki, ezt az állítást sikeresen megdöntvén. Minélfogva feleleges volna, ha én ezt újból tenném, azt bizonyítgatva, hogy azok nem magánvállalatot képeznek, hanem hogy azok közjogi állami intézményt alkotnak. Magával a törvényj avsalattal is bizonyíthatnám be, hogy a közös kormány ennek az intézménynek tisztán magánjogi jelleget nem tulajdonit, mert az első szakaszban azt mondja : (olvassa) : »A jelen törvény a magyar szent korona országainak területén üzemben tartott összes közforgalmú géperejű vasutakra és alkalmazottaikra kiterjed.« Itt tehát közjogi intézményről van szó. Ugyancsak így említtetik ezen szakaszban a vasúti vállalat mint közvállalat; szó van tehát a vasutakról mint közjogi intézményről. Felhívom figyelmüket arra, hogy a vasutak ezt a czimet viselik : magyar királyi államvasutak, a mely elnevezést a közös kormány állapította meg. Felhívom figyelmüket arra, hogy az alkalmazottak, valamint a többi tisztviselők esküt tesznek az alkotmányra és az alkotmányos törvényekre ; felhívom figyelmüket arra, hogy a vasúti igazgatás felsőbbsége állami kezekben van, hogy a magasabbrangú hivatalnokokat is a minisztérium nevezi ki stb. Mindezek az indokok előadattak, minélfogva nem szükséges, hogy azokról én is beszéljek, hanem most csak arra fogok reflektálni, a mit a miniszter ur ő nagyméltósága mondott, s utána Nagy Ferencz képviselő ur is, a kik ugyanis azt mondták, hogy ez tisztán magánvállalat, mint akármely más vállalat, mely belső nyelvét illetőleg ugy rendelkezhetik, a mint akar. Én azt tartom, hogy ez a nézet teljességgel téves. De vegyük, hogy ha ez igaz, volna, — már az előző szónokok mutatták ki — ha ez állami magánvállalat volna is, akkor ez csak közös magyar gyar-horvát vállalat lehetne, minélfogva a vasutak, melyek Horvátország területén vonulnak át, a horvát nyelv uralma alá esnek, a horvát nyelv kell hogy legyen a hivatalos nyelvük. De uraim, van még egy tétel, melyre ki akarok terjeszkedni, s melyet a miniszter ur adott elő. Ö azt állította, hogy a vasutak nem közösek és hogy a 9. §, a vasutakra nem vonatkozhatik, mert 1868-ban Horvátországban vasutak nem voltak. Jóllehet azt én társaim ezt már megczáfolták, erre ki kell terjeszkednem nekem is ; mert vannak itt bizonyítékaim, melyeket idézni fogok, melyekből látni fogják, hogy a regnikoláris deputáczió 1868-ban a vasutakat közös ügyként jelölték meg. Akkor 1000 kilométeren felül volt magánvasut, s mintegy 125 kilométer állami vasút. T. ház! 1868 év május 6-án tartatott meg a horvát és a magyar regnikoláris bizottságnak a közös ülése, a mikor is az egyezmény megköttetett, s a mikor annak szövegében meg kellett álla-. podniok. Az ezen ülésről felvett jegyzőkönyvben, a mely ülésen Mailáth Antal elnökölt, s mint jegyzőkönyvvezető Csengery Antal működött, horvát részről pedig Car János, ezen jegyzőkönyvben foglaltatik egy hely, melyet bátor leszek idézni, és mely azt mondja (olvassa) : » A horvát-szlavóndalmátországi regnikoláris bizottság az alföldfiumei vasutat illetőleg, a mely épen most áll tárgyalás alatt a magyar országgyűlésen, azt a következő nyilatkozatot terjesztette elő. A magyar országgyűlésen most tárgyalás alatt álló alföld-fiumei vasúti vonal kérdésében a horvát regnikoláris bizottság a következőket tartja szükségesnek a magyar regnikoláris bizottságnak kijelenteni : hogy ez az ügy a horvát-szlavón és dalmát királyságokra nézve életkérdést képez, és hogy ez az ügy ugyanezen királyságok országgyűlésén közösügyként jelöltetett meg, következéskép ennek az ügynek közösen és egyetértve kell elintézést nyernie, hogy ahhoz, hogy ez a vasúti vonal az általános versenyt kibírhassa, szükséges, hogy az a legrövidebb utón létesüljön, ez pedig csak akkor lehetséges, hogy ha a Duna áthidalása Erdődnél, Verőcze megye helységénél állapittatik meg. Ennek folytán az országygülés eddigi határozatai érdekében az a mi óhajtásunk és kívánságunk, hogy az áthidalásnak Erdődnél, Eszéknél, Sziszeknél való végleges megállapítása mellett, ha ez megtörténnék, akkor Zágráb ós Károlyváros főpontok gyanánt, Fiume pedig kiinduló pont gyanánt jelöltessenek meg, mig a Szlavónia közepén átvonuló többi irányra vonatkozó részletesebb megállapításokat későbbi közös megállapodásokra kellene utalni. Kérjük a tekintetes regnikoláris bizottságot, hogy ebben az irányban czélszerűen közbenjárni szíveskedj ék.« A magj r ar regnikoláris bizottság a közbenjárás iránti ezt a felhívást a legszívélyesebb készséggel fogadta, elhatározta, hogy ezt a kijelentést a következő kisérő irattal terjeszsze a magyar országgyűlés elé. »Minthogy a tekintetes horvát regnikoláris bizottságnak az az óhajtása, hogy Zombor és Eszék között a Duna áthiddalásának a pontja Erdődnél állapittassék meg, már az országyülési bizottságok többségének véleményével van összhangban, nemkülönben azok központi választmányának véleményével is; ennélfogva a magyar regnikoláris bizottság erre nézve nem tesz semmi megjegyzést, hanem csak a felett való örömének adhatott kifejezést, hogy a központi választmánynak a javaslata is támogatja a horvát-szlavón és dalmát királyságok emlitett kívánságát. Az alföldi vasutat, t. i. az eszek—fiumei vonalat illetőleg a tekintetes horvát regnikoláris bizottság annak az óhajának adott kifejezést, hogy azt Szlavónia közepén át Fiúméba akképen létesíttessék, hogy az Eszék, Sziszek, esetleg Zágráb és Károlyváros főpontokat érintse és hogy az erre vonatkozó részletesebb tárgyalások annak idején a közös megállapodásokra utaltassék. Valamint a horvát regnikoláris bizottság a fenn ismertetett kijelentés kezdetén beismerte és 6*
