Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-190

425 törtek és még az elnöki emelvényt is megtámadták. (TJgy van!) T. ház! Talán le fog szavaztatni ma vagy holnap az uj törvényjavaslat, melyet a kereskedelemügyi miniszter ur indítványozott, talán ma vagy holnap ez már befejezett dolog lssz. Minekünk, Horvátország képviselőinek, daczára ennek nyugodt a lelkiismeretünk, mert kötelességünket teljesítettük, mert a mi részünkről felhasználtuk mindazokat az eszközöket, a melyek rendelkezésünkre állottak, hogy az ily törvénynek a meghozatalát, a mely az állami alaptörvényt sérti, megakadályozzuk. És az igazság tudatában, mely mellettünk van. a kötelesség tudatában,, a melyet teljesítettünk, nyugodt lélekkel fogunk hazamenni, hogy átvegyük azt a küzdelmet, melyet önök ránk erőszakoltak. A t. ház legyen meggyőződve arról, hogy mi ezt a küzdelmet ép oly határozottan fogjuk megvívni, a hogy meg akartuk erősíteni országaink közt a barátsági köteléket, — és hogy a Horvátországra oktrojált biztos sokkal előbb fog Horvátországból távozni, mintsem ez a t. ház hiszi. (Nagy taps a jobbközépen.) Ez a biztos, a ki eljött . . . Elnök (csenget) : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy izgató beszédektől tartózkodjék és szigorúan a tárgyhoz ragaszkodjék. Másodszor figyelmeztetem. (Helyeslés.) Pribicsevics Szvetozár: Én csak Kossuth miniszter ur indítványáról beszélek. (Nagy zaj. Elnök csenget.) T. ház ! Arra a kijelentésre reflektálok, a mely a túloldalról elhangzott, hogy a nyelv kérdésének a szabályozása a vasutakon Horvátországban befejezett tény. Erre én az én részemről és képviselőtársaim részéről azzal válaszolok, hogy ez még távolról sem befejezett tény, mert mindannak daczára, a mi az önök részéről történik, azon szentesítés daczára is, a mely esetleg ezen törvénynek meg fog adatni, következni fognak Horvátország részéről azon megtorló eszközök, a melyek ebben az esetben teljesen jogosultak és egészen helyénvalók. (Helyeslés a jobbközépen.) Kmety Károly: Nem hiszi ezt el senki! Pribicsevics Szvetozár: T. ház! Midőn a kereskedelemügyi miniszter urnak az indítványát igy az én álláspontomból fejtegettem, hozzá kell adnom még azt, hogy elvárom a t. háztól, hogy annak a kedvéért, hogy Horvátországban a vasutakon a magyar nyelv törvénybe iktattassák, talán csak nem fogja életének az alapját megsérteni. Ha a kereskedelemügyi miniszter urnak kedve van ezt a kérdést esetleg egy más törvényjavaslattal eldönteni, akkor éljen azokkal az eszközökkel, a melyek ezen t. ház szabályaiban foglalvák, mert el fog jönni az az idő, a mikor ez a t. ház hivatkozni és esküdni fog a ház szabályaira, de akkor önöknek azt fogják felelni, hogy önök maguk voltak az elsők, a kik KEPVH. iíAPLÓ 1906 1911. XI. KÖTET. a házszabályokat lábbal tiporták. (Éljenzés, helyeslés és nagy taps a jobbközépen.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző : Magdics Péter! Magdics Péter: T. ház! A mai nap, s különösen a kereskedelemügyi miniszter ur kijelentése és indítványa arról győzött meg teljesen, hogy én nekem tegnap, mikor a magam módositását terjesztettem elő s azt röviden megindokoltam, teljesen igazam volt, s hogy előre láttam azt, ami történni fog. Módosításom indokolásában megmondtam, hogy különösen két ok vezetett, mikor indítványoztam, hogy a szolgálati pragmatika 1. §-a töröltessék, ugy hogy se hire, se hamva ne legyen. Az első ok az volt, hogy a t. házban mint ember emeltem fel szavamat, a másik ok pedig az volt. hogy szavamat mint horvát követ és horvát hazafi emeltem fel. Uraim, sok szónokuk részéről rovatott a horvát követek terhére, rovatott a mi módosításaink terhére, rovatott a mi beszédeink terhére, hogy ez mind komédia. De a hol az ember a szavát emberi jogok védelmére emeli fel, melyek ugy az én nemzetségbelieim, a horvátok és szerbek, mint az önök, a magyarok, s a románok, tótok stb. jogait képezik, — t. i. a jogokért, az emberi szabadságokért — én azt hiszem, mikor az ember ezen emberi jogok védelmére kél, én azt hiszem, hogy akkor nem komédiát üz, s legkevésbbé űzi azt az ember akkor, mikor akárhol ha mindjárt az akasztófa alatt is, áll fel nemzetének és hazájának védelmére ! (Helyeslés a jobbközépen.) Uraim! Én szavamat ezen javaslat ellen emeltem fel, s különösen annak első paragrafusa ellen, már azért is, mivel ez a törvényjavaslat nemcsak a magyar munkásnópből, hanem a horvát munkásnépből is, a legelnyomottabb, a legalsóbb néjsrétegekből csaknem rabokat csinál, annyira hátraszorítja őket, hogy tőlük, a kik csaknem minden nap azt kiáltják: Adjatok nekünk egy kevés kenyeret, hogy tőlük azt a keveset is, a mijök van, akarják elvenni, A kényelmes miniszteri székekben ülő és az első, második és egészen az ötödik és a hatodik fizetési osztályokban levő urakat ez a javaslat eléggé segiti fel, de a nép, az a nép, melytől a haza és a király iránt legtöbb kötelesség követeltetik, ez a nép le van nyűgözve, a rab színvonalára van alacsonyítva. Uraim, ne gondolják, hogy ez a küzdelem, a melyet íme már ötödik hete folytatunk, hogy ez az elbizakodott emberek küzdelme. Az az ember, a ki az emberi jogokért küzd, a ki nemzetének ereklyéiért küzd, ez szent küzdelmet folytat, s ezen küzdelem felsége előtt meg kell hajolnia nemcsak a magyar és horvát országgyűlésnek, hanem az egész művelt világnak is. Nem vagyunk mi, a mint ezt nekünk sokat inszinuálták, az osztrák-magyar monarchia keretén kivül eső államok bérenczei. Ez egy közönséges inszinuáczió, melyet mi a legünnepéc4