Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-188
323 nélkül a felekre, sem balra, sem jobbra tekintve, részreliaj latlanul v ezetni. De, t. ház, a házszabályok 222. §. egészen más valamit tartalmaz. T. i. ha az elnök ur valakit figyelmeztet vagy rendreutasít, a mennyiben az illető magát e rendreutasításnak alávetni nem akarná, itt vitatkozásnak helye nincs! De a szómegvonás tekintetében nincs ilyen intézkedés. Az ő diskreczionális hatalma abban áll, hogy a szónokot figyelmeztesse, miszerint a tárgyhoz ragaszkodjék, és hogy őt rendreutasítsa, de a szómegvonás tekintetében a ház határoz. Több hang (a jobbközépen) : Ugy van ! SupilÓ Ferencz : T. ház ! Az elnök ur ma többször megvonta a szót olyan szónokoktól is, a kik szigorúan a tárgyhoz szólottak. Addig, a mig figyelmezteti őket, hogy a tárgyhoz ragaszkodjanak, addig, a mig őket rendreutasítja, addig tiltakozásnak és vitatkozásnak nincs helye, de ha az elnök részéről valakitől a szó megvonatik, a képviselő a házhoz appellálhat. Éber Antal : E felett csak nem lehet vitatkozni. Várady Károly : Üljön le ! (Zaj.) Supiló Ferencz ". E tekintetben a házszabályok az elnök kezébe semmiféle diskreczionárius hatalmat nem helyeznek, és ennélfogva a képviselőnek jogában áll a házra hivatkozni. A házszabályok 221. §-a ugyan azt mondja (olvassa) : »Egyedül az elnöknek van joga a szólót beszédében félbeszakítani, vagy a tárgytól való eltérés eseteiben őt figyelmeztetni. Ha szóló kétszeri figyelmeztetés után ugyanazon beszéd folyamában ismétli a fennebbi hibát, az elnök elvonja tőle a szót.« (Zaj. Elnök csenget.) Elnök (csenget) : Már tisztáztuk ezt a kérdést. A képviselő ur azon szakaszra hivatkozott, a melynek alapján eljártam. Ugyanis a házszabályok 221. §-a világosan nemcsak jogává, hanem kötelességévé teszi az elnöknek, hogy a tárgytól való eltérésre figyelmeztesse a szónokot. Ha ez kétszer nem vezet eredményre, az elnöknek kötelessége és joga a szót tőle megvonni. (Helyeslés.) Kérem, a gyorsirói jegyzetek tanúsága szerint meggyőződhetik bárki arról, hogy kétszer figyelmeztettem a képviselő urat arra a felfogásra, a melyet én követek. Hogy mit tartok a tárgytól való eltérésnek, az az én elnöki felfogásom. Erre a képviselő ur folytatta felszólalását olyan irányban, a melynek helytelenségére már két izben figyelmeztettem, és igy teljesen házszabályszerűleg vontam meg tőle a szót. Ezen a czimen való házszabályvitának tehát tulaj donképen helye nincsen. Ez csak arra való, hogy a képviselő ur az időt nyújtsa és a tárgyalások rendes menetét veszélyeztesse. Bocsánatot kérek, az olyan képviselő ur, a ki a házszabályokra való hivatkozással akarja jogát képviselni, legyen annyi tisztelettel a házszabályok kezelője iránt, ki feltétlenül azt akarja, hogy a házszabályok betartassanak, hogy annak figyelmeztetéséhez alkalmazkodjék, a mi kötelessége is. (Helyeslés.) A t. ház ezt, azt hiszem, megnyugvással tudomásul veheti és a kérdésnek további tárgyalását mellőzhetjük. (Elénk helyeslés.) Supiló Ferencz : Igen, elnök ur. Én teljesen elismerem, hogy ön teljesen korrekt módon alkalmazkodott a házszabályokhoz. Csakhogy ugyanakkor, a mikor ezt elismerem, hogy t. i. az elnökség korrektül alkalmazkodott a házszabályokhoz, a mit nem is vontam kétségbe, ugyanakkor azt követelem, hogy nekünk igazság szolgáltassák, miután az elnök ur figyelmeztethet és rendreutasíthat .. . (Zaj. Felkiáltások : Üljön le! Elnök csenget. Elnök : Azt méltóztatik mondani, a mit köszönettel honorálok, hogy t. i. elismeri, hogy az elnök teljesen korrektül jár el. Ez azt jelenti, hogy házszabályvitának nincs helye. Kérem, méltóztassék a következő szónokot felhivni. (Elénk helyeslés.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Magdics Péter! Supiló Ferencz : Kérem az elnök urat. . . Elnök ; Megvonom a képviselő úrtól a szót. Lorkovics Iván : A házszabályokhoz kérek szót! Elnök : Már fel volt hiva a következő szónok. (Elénk helyeslés.) Zaj.) T. ház ! Engedjenek szólni. Én Supiló képviselő ur szavaira megadtam a választ és ő maga jelentette ki, hogy nem forog fenn a házszabályok megsértése és igy nincs helye a a házszabályvitának. Felhivtam azután a következő szónokot, megvonva a szót Supiló képviselő úrtól és igy a szó most Magdics képviselő urat illeti. Méltóztassanak őt meghallgatni. Magdics Péter: (Zaj. Felkiáltások: Ez nem Magdics !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház! Kérem a kéjjviselő urat, méltóztassék beszélni, mert különben ugy tekintem, mintha elállott volna a szótól. Magdics Péter : T. ház ! Nagyon sajnálom, hogy én mint a horvát- és sziavon királyság képviselője . . . (Zaj.) Szmrecsányi György: Semmi közünk ahhoz, hogy maga kicsoda. Elnök : Szmrecsányi képviselő urat rendreutasitom. Felkiáltások (balfelől) : A czimhez ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Azért akarom világosan kifejezni felfogásomat, hogy ne legyen félreértés. Már megint tetszett beszélni a szentesitett törvény megtartásáról; ez világos czélzás az 1868. évi törvényczikkre. Ez eltérés a tárgytól. Első izben figyelmeztetem erre a képviselő urat. (Elénk helyeslés.) Magdics Péter : T. ház ! En mint jogász és mint ember, a ki a törvény és igazság alapján állok, a ki egész életemet a hazáért és a törvény tiszteleteért fofytatott működésemnek szenteltem, én nem vagyok hivatva arra, hogy obstrukcziót folytassak, hanem hogy mint jogász tiszteljem a törvényt és követeljem, hogy az ő felsége által szentesitett törvények végrehajtassanak és hogy . 41*
