Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-188

316 szolgálati viszonyokról. Máskép nem lenét megérteni azt a szót nem lehet felfogni azt, miért beszél a szolgálatról, a midőn benne másról van szó. Igaz, t. ház, hogy az én kifogásaimmal szemben azt lehet ellenvetni, hogy később magából a javaslatból kitűnik, hogy a javaslat nem rendezi a vasúti szolgálatot. De én felhivom a figyelmet arra, hogyha ez tényleg igy van, hogy ezt magában a czimben kellett volna kifejezni és hogy nem volt semmi indok arra, hogy ez a czimben ki ne fejeztessék és hogy a czim e tekintetben ne hozassék összhangba magával a javaslattal. Én azt tartom, t. ház, hogy ez az álláspont, melyet a törvényjavaslat czime tekintetében én előadtam, az egyedül helyes, szemben azokkal a módosításokkal és indítványokkal, melyeket előttem szóló társaim előterjesztettek. Mert hová vezetne az, és nem-e ellenkeznék épen az én szavaimmal, a melyeket a törvényjavaslat czimének világossága tekintetében mondottam. Éber Antal : Nem értjük, olyan gyorsan beszél. Popovics Dusán : . . . hogy ha ezen előterjesztett indítványok valamelyikét elfogadnék, mert az itt kinyilatkoztatott kétely és homály, sokkal nagyobb lenne akkor, ha a tárgy még jobban speczifikáltatik és az én t. előttem szóló társaim indítványa elfogadtatik. Én nem értek egyet ezekkel a módosításokkal, mert ezek még rontják a törvényjavaslatot azért, mert előttem szóló társaim módosításai még specziálisabbak, még szűkebbek és az a fogalom, a melyet tartalmaznak, még több alkalmat ad a kommentálásra, a kétségre, a találgatásra a tekintetben, hogy mit akart a törvényhozó a czimben mondani. Hédervári Lehel: Hadd el, Dusán ! Ne figurázz, Dusán ! Popovics Dusán : Ezért legjobb lesz, t. ház, hogy ha én egyet is értek előttem szóló társaim némelyikével, ha nem is az egész indokolásban, hogy mégis kijelentsem, hogy nem fogadhatom el előttem szóló társaim indítványainak egyikét sem, és hogy épen ugy nem fogadhatom el azt sem, a mit a bizottság indítványoz és pedig ugyanazokból az indokokból, a melyekből meg nem szavazhatom az én t. társaim indítványait sem. T. ház ! Ha én ezen vita során egy pillanatig is kétségben voltam is e tekintetben és hol az egyik, hol a másik indítványt pártoltam, ezt azért tettem, mert azt hittem, hogy ezzel kikerülhetem ezt a czimet és ebben a vitában jobb czimre akadok, mint arra, a melyet ezen törvényjavaslat szó kifejez . . . Hédervári Lehel: Dusán ! Dusán ! Popovics Dusán : . . . és eljutok oda, hogy megtalálom a czimnek azt a szükséges általános kifejezést, a melyet keresnünk kell. Én elismerem, hogy az én reményeim e tekintetben nem teljesedtek és én kijelentem, hogy én nem helyeslem, hogy a czim kérdése a vasúti hivatalnokok és alkalmazottainak viszonyai szempontjából döntessék el. Én nem helyeslem, hogy a czim tekintetében különbség tétessék a hivatalnokok és az alkalmazottak között. Én nem helyeslem, hogy különbség tétessék azok között, a kik állandóan és a kik ideiglenesen vannak alkalmazva. Ez nagyon messze fog bennünket vezetni. (Zaj.) És ezen az utón sohasem juthatunk annak megállapításához, hogy melyik czim helyes. Éber Antal: Nem igaz ! Popovics Dusán : Ilyen argumentáczióval azt hiszem, túllövünk a czélon és a törvényhozó intenczióján. Elnök (csenget) : Figyelmeztetem a szónokot, hogy eltér a tárgytól, bármilyen ügyesen igyekezik is azt elpalástolni. Kérem, méltóztassék a tárgyhoz szólni és ne vitatkozzék társaival határozati javaslataik felett. (Helyeslés.) Hédervári Lehel: Maradj a tárgynál, Dusán ! Popovics Dusán : T. ház ! Eszem ágában sincs, hogy polemizáljak előttem szóló társaim valamelyikével. Nekem kötelességem volt, hogy előterjeszszem a t. háznak saját magam gondolatait, a mely gondolatokat, a mely kételyeket elő kellett terjesztenem, ha helyesen meg akarom indokolni azt, a mit indítványozni fogok. HÓdy Gyula : Magad se hiszed el! (Áz elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Popovics Dusán : Én kérem a t. házat, bocsássa meg nekem azt, ha e tekintetben nekem ugyanazon gondolataim vannak, mint előttem szóló társaimnak, ez csak azt jelenti, hogy én az egész dolgot lelkiismeretesen gondoltam át. Ezért legyen szabad elmondanom és befejeznem záróbeszédemet, nem czélom polemizálni, ámbár ez a jog engem a házszabály szerit megillet, mert erősen meg vagyok győződve, hogy ezen t. ház összes tagjai arra a meggyőződésre jutottak, hogy ezen összes előterjesztett módositások nem felelnek meg a czélnak. Ezért, t. ház, én is megelégedhetem azzal, hogy folytonosan a törvényjavaslatról beszéljek, a melyről elő kell adnom véleményemet és a melylyel szemben a legenergikusabb álláspontot kell elfoglalnom. Kérdem én, t. ház, nem kellene-e nekem mindazt, a mit a czimről mondok, előadnom akkor is, ha erről az oldalról semmiféle indítvány nem terjesztetett volna elő ? (Zaj.) Nem természetes-e és nem kell-e nekem arra jutnom, hogy azt mondom, hogy ezen czim nem jó és nem felel meg a törvényjavaslat tendencziájának, hogy magam mondjak egy czimet, a melyik jobb és a melyik meg fog felelni a javaslatnak 1 Nekem ki kell jelentenem, hogy arra a gondolatra kellett jutnom: nem-e lenne szükséges, hogy magában a czimben is kimondassék, vájjon a vasúti hivatalnok az ő jellege szerint valóságos hivatalnok-e vagy munkás; nekem arra a gondolatra kell jutnom, vájjon a jogok és kötelességek kelléke nem olyan-e, a melyet a czimben ki kell fejezni? Hiszen a javaslatnak minden szava útmutatást tartalmaz arra, hogyan kell a czimet megszerkeszteni. Mindezekre a gondolatokra, mindezekre a lehetőségekre és kéte-