Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-185

210 tárgyalását nem fogják nyugodtan és higgadtan letárgyalhatni, bár azt mondják, hogy ez a javaslat szivükön fekszik, pedig odatörekszenek, hogy ily módon megfeszítsék azáltal, hogy törvénynyel biztosított jogainkat csorbítják, hogy nem adják meg nekünk azt, hogy jogainkkal élhessünk, mely jogunkat nekünk ugy a házirend és maga a tárgy is biztosit. Uraim, minden törvényes intézkedés és a házszabályoknak minden szakasza, a mely itt érvénynyel bír, kell, hogy összhangban álljon a horvát-magyar egyezmény nyel és azért, uraim, mi horvát képviselők jogainkkal teljes mértékben élni akarunk. Kérem is azért a t. házat és az igen t. elnök urat, hogy tiszteljék az alaptörvényt, mert a mit önök ily módon ma velünk tesznek, azt önökkel holnap mások tehetik pL Fabriczius, Tisza, Fejérváry és így tovább. Én végeztem. Lorkovics Iván: Szót kérek a házszabály 215. §-a alapján, szólni fogok pedig a 226. és 215. §-ról. T. ház ! Itt két kérdés merült fel. Az egyik kérdés az, hogy ha ezen ház különböző tagjai hasonló, vagy azonos indítványokat terjesztenek elő, vájjon az esetben az indítványozóknak csak egyike élhet-e a szólás jogával, vagy pedig a többiek is. A másik kérdés, a melyik felmerült, az, vájjon mi, Horvát- és Szlavonország képviselői, horvát nyelven terjeszthetjük-e elő indítványainkat. Beszélni fogok az első kérdésről. Én, azt tartom, hogy ugy a házszabály, mint a dolog természete szerint feltétlenül ki van zárva az, hogy még a teljesen egyező indítványok is összefoglalhatók legyenek és csak az indítványozók egyikének engedtessék meg a szólás, a többinek nem. Engedjék meg nekem, ha ez lehetséges lenne, milyen következmények származnának ebből? Egy és ugyanazon tárgyban az országgyűlésnek 10 tagja is terjeszthet elő indítványt. Vegyük már most, hogy az országgyűlés elhatározza, hogy ezek az indítványok összefoglalanclók, vagy hogy ugyanezt elhatározza az elnökség. Kérdem én most, ki fogja azt meghatározni, hogy ezen tíz indítványozó közül melyik beszélhet a tárgyról? Vájjon az elnökség vagy az országgyűlés? Egy olyan határozat, a melyik 9 indítványozót megfosztana a maga jogától, hogy megindokolja a maga javaslatát és ezt a jogot e kilencz nevében átruházná az országgyűlés egy tagjára, az sértené minden képviselőnek fundamentális jogát, hogy a maga indítványáról beszéljen és azt megindokolja. Én senkinek sem engedem meg, hogy megindokolja az én indítványomat. Nem fogom megengedni, hogy az én indítványomat olyan valaki megindokolja, a kit én erre fel nem hatalmaztam. Én nem ismerhetem el X Y-nak azt a jogát, a ki hasonló vagy azonos indítványt terjesztett elő, hogy engem az én jogomtól megfoszszon és hogy X Y beszéljen a ki talán épen az én bosszantásomra adott be hasonló indítványt, hogy ez azután azt egészen másképen indokolhassa, hogy épen abszurd indokokat hozhasson fel azért, hogy ez én indítványomat kijátszsza, nevetségessé tegye és megbuktassa. Én azt tartom, hogy sem a ház, sem az elnökség nincs jogosítva megfosztani a szólás jogától azt a kilencz indítványozót és az ő jogát átruházni egyre mert ha akár az elnökséget, akár a házat megilletné ez a jog, akkor az ilyen fontos rendelkezés kétségtelenül szabályozva lenne magában a házszabályban, mert a szólás joga, az indítvány indokolásának a joga oly fontos jog, hogy minden kivétel, a mely e tekintetben statuáltatik, a házszabályban kifejezetten meg kell, hogy állapítva legyen. Ha sem az elnökséget, sem a házat nem illeti meg ez a jog, hogy engem indítványom indokolásásának jogától megfoszszon, kinek lehetne meg még ez a joga? Talán azoknak, a kik ily azonos indítványt előterjesztettek? De mi történhetnék? Ha egynek, vagy kettőnek engedtetik meg ' csak a szólás és ha több indítványozó van, megtörténhetik, hogy ők nem tudnak megállapodni és hogy senkinek sem fogják megengedni, hogy az ő nevükben beszéljen. És így odajutunk, hogy nem lesz általában senki, a ki kijelölhetné azt az egy szónokot és indítványozót, a kit a szólás joga megilletne. Ha pedig, uraim, sem az elnökséget, sem a házat, sem az indítványozókat magukat nem illeti meg az a jog, hogy az indítványozót az indokolás jogától megfoszszák, hogy ezt a jogot egy másikra átruházzák, akkor én azt tartom, hogy a házszabálynak súlyos megsértése az, ha nekünk, a kik azonos indítványokat terjesztettünk elő, az indokolás joga meg nem adatik. Én, mint egyike azon indítványozóknak, a ki abba a helyzetbe jutnék, hogy indítványomat megindokoljam, a legerősebben és a leghatározottabban tiltakozom egy ilyen sérelem ellen, tiltakozom ellene a szólásszabadság nevében, mely a parlament legnagyobb szentsége, tiltakozom a házszabály szentsége nevében, mely ebben a magas házban nehéz napokban az egyedüli fegyver volt, a melynek segítségével megszabadultak a zsarnokság jármától. T. ház! . . . Éber Antal: Nyögje már ki! Hédervári Lehel: Elég! (Felkiáltásoh balfelöl: Még! Üljön le!) Lorkovics Iván: T. ház! Én ismétlem, hogy én a magam részéről senkinek sem engedem meg, hogy az én nevemben beszéljen. Senkinek sem adom meg azt a jogot, hogy az én indítványomat megindokolja. Nekem meg vannak az én saját indokaim, a melyeknél fogva ezt az indítványt benyújtottam, habár azonos is az én tár-