Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-185
202 185. országos ülés 1907 június 26-án, szerdán. Körmöczbánya városa, mely a tenger szine felett 541 méternyi magasságban fekszik. Mint központ és mint magasabban fekvő hely a körülötte fekvő helyekre nézve természetesen a legmegközelithetőbb, mig ellenben Garam-Szentkereszt egészen lent, a Garam völgyében feküdvén, sokkal távolabb esik, mi a szegény népre nézve nem mellékes. Ezenkívül Körmöczbánya az egész, jó messzire terjedő vidéken, az egyedüli magyar kulturális központ. Ebből a városból sugárzik ki minden, a mi magyar. Tehát a geográfiai és kulturális szempontot mindenesetre figyelembe kellett volna venni. De nem vették figyelembe a politikai szempontot sem, mert azáltal, hogy ezen községek a garam-szentkereszti járásba oszttattak be, egyúttal 4000 német a tót tengerbe dobatott. (Mozgás a baloldalon.) úrhoz, (Halljuk! Halljuk!) mert én ezt nem helyi érdeknek, hanem országos érdeknek tekintem. Interpelláczióm igy hangzik: (olvassa): »Kérdem a t. belügyminiszter úrtól: mivel okolja meg Barsmegye törvényhatósága bizottságának ama határozata jóváhagyását, mely szerint a Körmöczbánya mellett fekvő hét község közigazgatásilag a garam-szentkereszti járásba osztatott be daczára annak, hogy a vidék viszonyai Körmöczbánya székhelylyel, szükségessé tették s teszik ma is egy hegyvidéki járásnak a szervezését?« Elnök." Az interpelláczió ki fog adatni a belügyminiszter urnak. Szólásra következik? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Brlic Vatroszláv! Brlic Vatroslav: Visoki sabore! Ja cu biti vrlo kratak, a to sto cu kazati, tice se vrlo vazne stvari. Dobio sam najme od jednoga trgovca i moga izbornika list, u kojem mi je poslao dvije namire carinskog ureda u Brodu n. S. kője su tiskanice podpuno magjarske, te neima ni jedne rieci na njima hrvatske. Horváth József (marosit jvári): Szégyen, gyalázat, hogy interpellálnak ilyen kérdésben! (Zaj.) Brlic Vatroslav: To mi daje priliku da ovu interpelaciju koju sam najavio. i obrazlozim. Ovdje se naime opet radi o jednoj flagrantnoj povredi nagodbenog zakona. Mi znamo vrlo dobro, da su u §. 8. i 9. gdje su izbrojeni zajednicki poslovi spomenute i carine, i da je fmancijalni ministar kao u Hrvatskoj tako i u Ugarskoj zajednicki ministar. A po §. 57. za oragane zajednicke vlade ustanovljuje se takodjer hrvatski jezik sluzbenim jezikom unutar granica kraljevina Dalmacije, Hrvatske i Slavonije. Ocito je dakle, da je ovaj §. 57. ovim namirama povriedjen. Ali ne samo to kod carinskih ureda, nego i kod solara dogadja se isto, to dosada nije bilo, ali u najnovije dóba se i to pojavlja, sto je protivno prijasnoj praksi i zakonu. Moja je duznost, da upozorim na ovu protuzakonitost, pa molim g. ministra da to uredi polag propisa nagodbeni, spominjem jos to, da je ovu namiru izpnuio jedan cinovnik hrvatski jer valjda magjarski nerazumije. Ja bi molijo, da se sa strane ministra ucino ono, sto je po zakonu pa upozorujuc ga na ovo stavlja sliedecu. ínterpellaciju (olvassa): »Posto mi je poznato da se na carinari u Brodu na Savi rabé tiskanice izkljucivo na magjarskom jeziku, a isto tako solske bulete na solari u Brodu n/S., sto je u ocitom protuslovju sa zak. cl. XXX : 1868. ugarskoga a I. 1868. hrvatskoga sabora to sam slobodan upitati njeg. preuzvisenost g. ministra financija: Szokoly Tamás: Ne olvasson! Sümegi Vilmos: Szóval nem 48-as a képviselőjük, azt látom! (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Vizy Ferencz: Ezt én nagy hibának tartom. Én a tót népet tisztelem, becsülöm és szeretem, de azt nem lehet elvitatni, hogy a tót nép izgatók által inficziálva van. Már pedig ez a 4000 német hazafias érzés szempontjából teljesen intakt; tehát azért féltem őket, hogy ha ezek most kénytelenek lesznek hivatalból gyakran érintkezni azzal a társadalommal, nagyon is feltehető, hogy nemzeti szempontból ez ezeknek nem fog előnyükre válni. De közigazgatási szempontból szintén egy kis hibát látok. A garam-szentkereszti járáshoz ugyanis 52 község tartozott, most ezek száma szaporittatott 7-tel, tehát lett 59. Igaz, hogy egy kis személyzetszaporitás történt, azonban ez elenyészőleg csekély. 59 községet a felsővidéken helyesen, jól, okosan közigazgatni, az teljes képtelenség. Végül még egyet kell megjegyeznem. A megyei határozat létrejötténél talán nem csalódom, ha azt gyanítom, hogy külső befolyások is érvényesültek. Ezek a külső befolyások pedig azok, a melyek Magyarország közéletében véghetetlen sokat ártanak, azok, a melyek sok helyes dolgot a maguk tiszta egyenes irányából kilöknek, eltérítenek. Ennek a külső befolyásnak lehet tulajdonítani azt is, hogy Barsmegye székhelye egészen félreeső vidéken, egy teljesen alkalmatlan, fejlődésre képtelen helyen van, holott a Garam völgyében fekvő és a pezsgő élettől szinte duzzadó Léva, színmagyar lakossággal, e mellett nagyszerű történeti háttérrel, nem tud ahhoz jutni épen a külső befolyások miatt, hogy székhelyi minőségét visszanyerje. Ez az oka annak, hogy bátor vagyok egy interpellácziót intézni az igen t. belügyminiszter
