Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-184

ÍS4. országos ülés 1907 június 25-én, kedden. 141 pénzén. Én azt hittem, hogy ez ellen nem lehet kifogás, ha felelőssége a bánnal szemben megáU. Következett a 7. pont, Fiume ügyének végleges rendezése. (Halljuk ! Halljuk !) Ezt a kérdést, t. képviselőház, én vetettem fel. Nemkülönben én vetettem fel a biléti és módosi uradalmak kérdését is. A biléti és módosi uradalmak kérdése ugyanis akképen áll, hogy a régi zágrábi püspökség idejében, a zágrábi püspökségnek a határőrvidék szervezésekor ott lévő birtokai konfiskálva lettek és ezekért a zágrábi püspökség — mert akkor még az volt — cserébe kapta a módosi és biléti uradalmakat. Gondolom csak 200.000 holdról van szó. (Felkiáltások balfelöl: Csak l) Már most, t. képviselőház, bekövetkezett a határőrvidék polgárosítása, s mert ez a kérdés egyszerűen feledésbe ment, Horvátországhoz csatoltattak a régi zágrábi püspökség javai. Ellenben a módosi és biléti uradalmak kérdése elintézetlenül maradt, sőt Magyarország az ő uradalmaival járul hozzá, hogy ne mondjam, tartja el egészen a zágrábi érsekséget. (Mozgás a baloldalon.) Erre az utolsó pontra t. képviselőtársaim, mert akkoriban a horvát képviselők ezen kérdés tekintetében nem egészen voltak tájékozódva, nem is nyilatkozhattak. Ellenben Fiume ügyének végleges rendezésének kérdését a legnagyobb szivességgel és készséggel megígérték. Már most hogy miben áll ennek a rendezésnek kérdése, megint a törvény mondja meg, a mennyiben erre vonatkozó 66. szakaszában ott, a hol arról rendelkezik, hogy mi a magyarországi terület, Fiumét kifejezetten és világosan kiveszi a horvátországi terület alól és azt mondja, hogy az a magyar szent korona területe és hogy (olvassa) : »mindazon terület, a mely jelenleg Buccari városával és kerületével együtt Fiume vármegyéhez tartozik, Fiume város és kerülete kivételével, a mely város, kikötő és kerület a magyar koronához csatolt külön testet képez«, s a melynek mint ilyennek külön autonómiájára s erre vonatkozó törvényhozási és kormányzati viszonyaira nézve van a külön küldöttség utján való tárgyalás fentartva. Én tehát azt mondtam és mondom, hogy Fiume területi hovatartozandósága többé nem vitás kérdés, mert az ezen törvény szerint már véglegesen eldöntött dolog, hogy területileg corpus separatum sacrae coronae, a mely a magyar szent koronához tartozik. HeinCZ Károly : Kifejtette ezt nekik is ? Polónyi Géza : Természetesen. Különben nem is kellett nekik fejtegetnem, mert a t. képviselő urak, a mint mondtam, Fiume ügyének végleges rendezését a legnagyobb készséggel megígérték és ehhez hozzájárultak. Én fel sem emiitettem volna ilyen részletesen ezt a dolgot, ha a képviselő uraknak felvilágosítására is nem kellene hozzá fűznöm azt, hogy tudomásom, és pedig részben hivatalos tudomásom szerint a t. kormányzat, a mely ez idő szerint a horvátországi ügyek élén áll, homlokegyenest az ellenkezőket cselekedte. Hogy egyebet ne mondjak és erről igazságügyminiszter koromban győződtem meg, megtörtént az, hogy a fiumei területből a mólónak jelentékeny részét, a mely magyar pénzen emeltetett, és pedig a nélkül, hogy erről akár Fiume városa, akár a magyar állam, értesíttetett volna, mondjuk, csak ugy suttyomban, a susaki területhez telekkönyveztette. Később aztán ezt Fiuméhez is telekkönyveztették, a minek folytán az a furcsa dolog történt meg, hogy egy és ugyanazon terület két telekkönyvben fordult elő, egyrészt mint horvát, másrészt mint magyar terület. Ennek a kérdésnek rendezése iránt egyébként intézkedések tétettek. Ugyancsak Fiúméra vonatkozólag, mikor a sommás eljárásnak, fizetési meghagyásnak, a lakbérszabályzatnak stb. rendelettel való életbeléptetéséről volt szó és felvétetett az a konczepczió, a melyhez e pillanatban is feltétlenül ragaszkodom, mert a magyar állam területén, a magyar államnyelvnek proskribálását soha semmi körülmények közt meg nem engedhetem, (Élénk éljenzés.) hogy Fiume területén, a hol egyébiránt az igazságszolgáltatás hivatalos nyelve gyanánt az olasz volt megállapítva, miután a magyar állam területéről van szó, fakultative a magyar állampolgárok magyar nyelven is terjeszthessenek elő beadványt, akkor Fiume területén ugy a horvátok, mint az olaszok tüntetőleg egyesülve foglaltak állást a magyar nyelvnek kétségtelenül az állam területén való jogos érvényesülése ellen. (Zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: Hálátlanság ! Polónyi Géza: Még nem merítettem ki a dolgot. Supilo és Trumbics (Halljuk! Halljuk!) urak hozzájárultak a fiumei ügy végleges rendezéséhez, de kifogást emeltek Fiúméban és a hozzátartozó tisztán horvát hét községben az elolaszositás és az olasz iskolák ellen. Erre nézve a válaszom az volt, hogy ezek Fiume autonómiája alatt álló községi iskolák lévén, Fiúménak megkérdezése és hozzájárulása nélkül ez a panasz nem orvosolható. Különösen kiemelik, hogy a Bánffynak tulaj doni tott »Pesti Hirlap« olyan agitácziót folytat, a mely az ő mozgalmuknak árt, hogy intézkedés történjék, hogy ez megváltozzék. (Derültség. Olvassa) : közlik velem, hogy az osztrákok — és most tisztelettel kérem Supiló képviselő ur és társai figyelmét — most egy dalmát születésű helytartót, hajózási vállalatot Ígérnek, és minden követ megmozgatnak, Supiló lapját üldözik, lefoglalják, Bosznia-fíerczegovinára nézve a postai szállítás jogát is megvonják.* Szóval Ígérnek és fenyegetnek, megtesznek mindent, hogy a horvátokat a rezolucziótól elvonják.Azonban ők —azt válaszolják—(olvassa) : »A mit aláirtak, abból nem tágítanak, mert ők a raguzai köztársaságnak ivadékai és tudják, mit jelent az osztrák járom, mit jelent az osztrák germanizáczió.« Hát, t. ház, ma se felejtsék el a t. képviselő urak, (Helyeslés.) mert az a hivatkozás, hogy van a világon százmillió szláv, jogosult, de a világtörténelem óramutató, a azt bizonyítja, hogy nem a számok, hanem az erkölcsi erő és a fegyver hatalma