Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-183

130 hogy a magyar és a horvát egyetértés érdekében jobb lenne, hogy ez meg ne történnék. Ezért még egyszer appellálok önökre, magyar képviselőtársaim. Álljanak össze, kezdeményezzék magánúton, kényszerítsék valami módon a kormányt, hogy ne vigye a dolgot a végsőig. Mutassanak meg önök a kormánynak egy jobb aranyhidat, mint a milyen az, melyet Szterényi államtitkár ur emiitett. Az nem aranyhid volt, az egy rozoga hid volt. Mutassanak Kossuth miniszter urnak egy aranyhidat, hogy azon kijuthasson abból a nyilatkozatból, a melyet némiképpen elhirtelenkedett és akkor talán el tudjuk rendezni az ügyet, hogy tisztes és elfogadható lesz mireánk és önökre is. Még van erre idő. Nem szép dolog, hogy magyar részről egyetlen szónok sem jelentkezik. Talán beleesne még ebbe a vitába a kölcsönös megértésnek egy szikrája? Nem szép dolog, hogy a függetlenségi pártnak valamikor sürü padjai ebben a fontos kérdésben egyszerre megritkultak. Nem szép, hogy igy elhagytak bennünket, abban a reményben, hogy be fogunk rekedni, hogy el fogunk fáradni, hogy el fogunk hallgatni. Ha pedig ez nem fog megtörténni, akkor pedig az önök türelme, a mint ezt Wekerle miniszter ur mondotta, véget fog érni és akkor fel fognak használni velünk szemben valamiféle fegyverzetet. Nem ugy urak! Azt, a mit négyszemközt beszélnek, azt mondják meg nyiltan, hogy hiba történt azzal, hogy ezen javaslat igy, a mint az most szól, ezen ház asztalára került. Mondják meg nyiltan, hogy a kormány hibázott, midőn a magyar nyelv kérdését Horvátországban ide tárgyalásra behozta. Mondják meg nyiltan, hogy ezen kormány hibázott, midőn velünk, horvátokkal szemben, a kik iránta lojálisán viselkedtünk, ily rossz taktikát követ. Én meg vagyok győződve, hogy ez nem annyira Kossuth miniszter ur hibája, hogy ő nem is hibás ebben a kérdésben annyira, mert talán nem volt jól informálva, mint inkább hibája azoknak a faktoroknak, a kik már előbb a kormányon voltak és a kik igen jól tudják, milyen a felfogás Horvátországban ezen nyelvkérdésről a vasutakon. Én azt hiszem, t. Ház, hogy ezen hiba nem önkénytelenül állott elő s mig fenyeget bennünket valaki, olimpiai nyugalommal és nevet szivében azon. hogy mi magyarok és horvátok egymásközt marakodunk, azalatt ő ekendezte már az ő kis kiegyezését Ausztriával. Jó étvágyat hozzá ! (Mozgás a jobbközépen.) Befejezem. Ezt az összeütközést nem mi idéztük fel. Törvénytelen területen nem lehet törvényt alkotni. Ezen országgyűlés nem majorizálhat bennünket az alaptörvény módositásában és megszegésében. Figyelmeztettünk, közbenjártunk, hogy ezen összeütközésre ne kerüljön a sor, de ha az mégis előállott, mi nem félünk tőle. Még egynéhány napig látni fogjuk, milyen a hangulat az önök oldalán. Vájjon tényleg akarják-e erőszakkal ledönteni egyik elvünket, egy törvényes, vitális jogunkat? Ha ezt is megteszik, mi nem fogunk menekülni, önök látni fognak bennünket a harcztéren. De meg kell önöknek ez alkalommal mondanom, hogy mi a magyar vezérekkel szemben nem voltunk illojálisak. Mielőtt ebbe az országgyűlésbe jöttünk mi, — nem akarok neveket idézni — megmondtuk ezt a magyar vezéreknek és figyelmeztettük őket, hogy most Horvátországból más férfiak jönnek, a kik nem fognak minden szavukra áment mondani. De a mit meg fognak igérni, azt meg is fogják tartani és hogy az ő becsületes szavukra épithetnek. (Helyeslés a jobbközépen.) Ezért ne keressék ezen viszály miatt a bűnöst a mi körünkben. Itt nincs bűnös. Mi ezt a viszályt nem kerestük. Ha pedig önök kívánják, hogy összeütközésre kerüljön a sor, akkor azt üzenjük önöknek, hogy mi ettől az összeütközéstől nem félünk. Küzdeni fogunk s azután legyen az, a mit az Isten ád és a hősi szerencse ! De a küzdelem fegyvere legyen fényes, tiszta és becsületes, ha erőszakos is, de sohase legyen olyan méltatlan és piszkos fegyvere a denuncziácziónak, mint a milyen e napokban bizonyos sajtóban terjesztetett. Ilyen fegyverekhez nem szabad nyúlni a vitéz magyar nemzetnek ! (Helyeslés és taps a jobbközépen.) Elnök : A képviselő ur azt mondta, hogy a sajtóban piszkos fegyvereket használnak. Általánosságban mondotta ezt, ezért rendreutasítom. Supiló Ferencz : Én, elnök ur, a denuncziáczió azon fegyveréről beszéltem, a mely most csak bizonyos sajtóban használtatik. Nem gondoltam itt az egész magyar sajtóra. Befejezem beszédemet, tiltakozva ezen törvényellenes javaslat ellen és előterjesztem a következő indítványt (olvassa) ; »Inditványozom, hogy mindkét javaslat adassék vissza a közös kormánynak, hogy azokat a horvát kormánynyal egyetértőleg az 1868. évi XXX., illetőleg I. t.-cz. szellemében és betűje szerint változtassa meg. (Elénk helyeslés és taps a jobbközépen.)