Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-181

6 181. országos ülés 1907 június 21-én, pénteken. terium személyzetéről — tehát nem közegeiről — szól az 1868. évi XXXIII. t.-czikk 11. §-a.E rendelkezés is különbséget tesz azok között, a kik nincsenek megbízva funkcziókkal és azok között, a kik meg vannak bizva funkcziókkal. Akkor, a midőn általában azokat is felölelik törvényeink, a kik meg vannak bizva funkcziókkal, s azokat is, a kik nincsenek ezekkel megbizva, akkor a »személyzet«-ről beszélnek. Az 1868 : XLVII. t.-czikk 1. §-a szól »a minisztériumok és számvevőségek személyzetéről«, és nem a közegekről. Közegekről ezen törvény csak akkor szól, a midőn a minisztériumokról, mint az államhatalmat képviselő egyéniségeknek összességéről beszél. Végre az 1868 : XXI. t.-czikk 72., 71., 70., 69., 68., 61., 54., 53. és 23. §-ai szólnak a tisztviselőkről általában. Tehát ugyanezen törvény, a mely közegekről is szól, olyankor, midőn azon tisztviselők nem végeznek hivatalos funkcziókat, nem közegeknek nevezi őket, hanem egyszerűen csak tisztviselőknek. Már most, ha ez az 57. §. azt akarta volna kimondani, hogy a közös kormányzatban alkalmazott összes tisztviselőknek a hivatalos nyelve kell hogy a horvát legyen, akkor nem a »közeg« szót használta volna, hanem a »tisztviselő« szót. De az 1868 : XXX. t.-czikk 56. és 57. §-aiból még egyéb következtetést is lehet levonni. Miután itt specziälizálva van, hogy a horvát nyelvnek kizárólagos uralma melyik területekre terjed ki, ebből következik az, hogy a horvát autonóm kormányzatnak és törvényhozásnak nincsen joga kitiltani a magyar nyelvet azokról a területekről, a melyekre nem terjed ki ezen két czikk alkalmazása. Egy ilyen törvény a horvát autonóm törvényhozás részéről megsértené az 1868 : XXX. t.-czikket. De ugyancsak abból, hogy közösnek tartatott fenn a törvényhozás a 9. és a többi közös vonatkozásuaknak ismert §-okban meghatározott ügyekre nézve, nemcsak az következik, hogy a horvát autonóm törvényhozásnak nincsen joga kitiltani onnan a magyar nyelvet, és nincsen jogunk nekünk sem olyan törvényt hozni, a melylyel kitiltjuk onnan a magyar nyelvet, hanem következik az is, hogy azokra az ügyekre vonatkozólag, a melyek közöseknek mondattak ki és a melyekre a horvát nyelvnek kizárólagos uralma a törvényben fentartva nincsen, azokra az ügyekre vonatkozólag a közös törvényhozás, a mennyiben czélszerűnek látja, kimondhatja a magyar nyelvnek kizárólagos használatát. Lehet pl. azt kimondani, hogy a kereskedelmi forgalomnak könnyebbsége czéljából a kereskedelmi könyvek Horvátországban is magyar nyelven vezettessenek ; lehet kimondania a közös törvényhozásnak, hogy a bankok, hitel- és biztositási intézetek csak akkor létesithetők, ha szolgálati nyelvül a magyart veszik. Nem volna alkalmas ezt megcsinálni, de joga volna hozzá a közös törvényhozásnak. Ki lehetne mondani, hogy joguk van ugyan a horvátoknak a szabadalmat a magyar minisztériumtól és annak hatóságától, a szabadalmi hivataltól horvát nyelven kérni, azonban ezt a szabadalmat és a szabadalmi jelvényt csakis akkor lehet nekik alkalmazniuk, hogy ha az magyar nyelven van kitüntetve. Hozható törvény, a mely szerint csak magyar nyelvű váltók, kereskedelmi értékpapírok tekintetnek váltóknak és értékpapíroknak ; hozható törvény, hogy a hajókon a szolgálati nyelvnek magyarnak kell lenni, és hogy az állami utakon a felírások Horvátországban is magyarok legyenek. Ilyen törvények, miután ezekre nézve minden kikötés nélkül a törvényhozás a közös országgyűlésre ruháztatott át, hozhatók. Az 1868 : XXX. t.-czikknek nem az volt a czélja, hogy kiszorittassék Horvátországból a magyar nyelv, hanem egyáltalában annak megállapítása, hogy meddig mehet a horvát nyelv tekintetében az autonóm jog; másrészről pedig az, hogy a közös kormányzatnak a lakossággal való érintkezése biztosittassék és a közös kormányzatban a horvátoknak alkalmazása lehetővé tétessék, különösen Horvát - Sziavon - Dalmátországoknak területén. Akkor, midőn a horvátok, illetőleg a horvátországi képviselők ilyen túlmenő követeléseket áUitanak fel, szembehelyezkednek a törvénynek nem csupán intenczióival, hanem betűjével is. Ha most mi engedünk, akkor bekövetkezhetik az, hogy a horvátok pl. kívánni fogják, az önálló bank létesítése esetén, hogy Horvátországra nézve csakis horvát szövegű bankjegyeket bocsássunk ki, hivatkozva Horvátországnak területi integritására ; kivánni fogják majd talán azt, hogy Horvátországban csakis horvát nyelvű állami kötvények helyeztessenek el; hogy Horvátországba csakis horvát nyelven lehessen táviratozni; hogy az okmány és postabélyegek horvát nyelven állíttassanak ki. .. Szunyog Mihály: Ne nyisd fel a szemüket! Kovács Ernő : . .. szóval: a lehető legmesszebbmenő követelésekkel léphetnének fel a horvát képviselők és általában Horvátország, ha mi itt most az ő álláspontjukra helyezkednénk és elfogadnék azt, hogy a közös törvényhozásnak nincsen j oga azoknak az üg}^eknek körében, a melyek közöseknek jelöltettek ki, a magyar nyelvet meghonosítani. (Halljuk! Halljuk !) Az, hogy az 1868: XXX. t.-cz. olyképpen léptettetett életbe a közös kormány által, hogy Horvátországban az összes alkalmazottak, a közös kormányzatnak összes személyzete a horvát nyelvet használja, nem az 1868 : XXX. t.-czikkből következik, hanem egyszerűen a végrehajtó hatalomnak intézkedéséből folyik. A végrehajtó hatalom czélszerűnek tartotta azt, hogy ott, a hol az egész lakosságnak nyelve a horvát, azok a hivatalok, a melyek nagyon gyakori érintkezésre vannak utalva a horvátokkal, a maguk teljes egészében horvát nyelvű személyzetből legyenek összeállitva. Ebből azonban, t. horvát képviselőtársaink, nem következik az, hogy ezt a gyakorlatot meg ne lehessen esetleg változtatni. Horvátországi képviselőtársaink azt gondolják, hogy ők követeléseikben a végletekig mehetnek és minekünk velük