Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-183
102 183. országos ülés 1907 június 2b-én, hétfőn. lévő javaslat közt fennáll, én a képviselő urnak időt és módot engedtem politikai nézeteinek kifejtésére is. Mindazonáltal mégis kérem, szíveskedjék szorosabban a tárgyhoz szólni és a túlságosan széleskörű politikai fejtegetéseket elhagyni, mert azok a javaslattal mégsem állnak tárgyi összefüggésben. (Helyeslés.) Sümegi Vilmos: Ez a Starcsevics-pártnak a dolga, nem tartozik mihozzánk! Zagorac Stjepan; Visoki sabore! Ja drzim da je to ipák u savezu, pa moliin neka mi se dozvoli, da bi mogao u kratko ova pitanja u savezu sa predmetom dnevnoga reda predociti i navesti, razloge i to slijedece: 1. Sto je razlog bio, da se je kroz osam sto godina mogao odrzati savez sa Ugarskom; 2. Kakove su faze tóga saveza i napokon; 3. Kakav treba biti taj savez za buducnost. Elnök (csenget): Azt hiszem, a képviselő ur nem panaszkodhatik, hogy nem adtunk neki módot és időt politikai nézeteinek kifejtésére; hiszem már 40 perez óta beszél. Én értem azt, hogy a nyelvkérdés a politikai, közjogi kérdésekkel kapcsolatos és ezért nem támasztottam akadályt az ellen, hogy nézeteit, e tekintetben kifejtse. De itt a vasúti alkalmazottak fizetéseinek rendezéséről és a vasúti szolgálati pragmatikáról lévén szó, még sem lehet ilyen nagyterjedelmű horvát közjogi vitákba bocsátkozni. (Elénk helyeslés.) Teljes tisztelettel bátor vagyok ennélfogva a képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy tekintettel a magyar képviselőház idejére és munkarendjére, mindenekelőtt pedig a házszabályokra, méltóztassék magához a javaslathoz szólni. (Helyeslés.) Senkinek sem akarjuk szólásszabadságát korlátozni. De kénytelen vagyok még egyszer figyelmeztetni a képviselő urat, nehogy a házszabályok szerint más eszközhöz legyek kénytelen nyúlni, szíveskedjék az elnöki figyelmeztetésnek eleget tenni. (Helyeslés.) Zagorac Stjepan : Ja sam drzao visoki sabore da cu moci i da cu smjeti ovdje razloziti sve one prave razloge, koji su ucinili, da se kroz osam sto godina mogio udzrzati zaveznictvo izmedju Ugarske i Hrvatske. Htio sam razsvjetlili kakovi su te odnosaji izmedju nas bili i pokazati, kako treba daidemo zajednickim putem, jer sam uvu osnovu pragmatike zeljeznicke, koja je na stolu visoke kuce, svatio i morao svatiti kao pitanje politicko. To sam morao uciniti tim vise poslije govora, koji su izreceni sa one strane visoke kuce. Morao sam sa svom sigurnoscu ustvrditi, da ovo pitanje vise nije jednostavno uredjenje sluzbe i sluzbenika zeljezniekih, nego skroz i zkros politicke naraví. No dalje nemogu o tom da govorim. Biti cu stoga kraci u svom govoru za nekoliko pa cu se sarno osvrnuti na ono, sto je ovdje rekao g. zastupnik Kovács, kad je uzeo braniti stanoviste, kője zastupa ona strana visoke kuce i pobijati ono, sto dokazujemo i branimo mi. Gr. zastupnik Kovács spomenuo je nekoliko puta, da se óvom zakonskom osnovom nemisli ni najmanje dirati u ono odredjenje, kője se nalazi u §. 56. i 57. hrvatsko-ugarske nagode. Medjutim mora se ipák istaci, da nestoji njegovo argumentiranje i da je g. zastupnik Kovács sasvim krivo i protivno tumacio ustanove §. 56. i 57. uagode, kője bi morale náci svakako izraza u ovoj zeljeznickoj pragmatici. On je rekao slijedece, da Hrvatska nemoze biti ni najmanje ravnopravni faktor sa Ugarskom i da nisposto ni na koji nácin nemoze biti drzava za sebe. I kod tóga pozivao se je g. Kovács na §. 69. nagode, koji kaze ovo (olvassa) : »Nasuprot se j za buduce imadu smatrati zajednickimi pravi i temeljnimi zakoni Ugarske krune sva ona ustavna prava i svi oni temeljni zakoni, kojih se uzitak i zastita u proslosti ravnim nacinom protezala, kao na kraljevinu Ugarsku, tako i na kraljevine Hrvatsku i Slavoniju te koji s nazoenom nagrodbom u opreci ne stoje.« Na temelju ovoga g. Kovács htio je dokazati, da Hrvatska nije drzava za sebe. On je htio dokazati, da tu postoji jedinstvo drzave, jer je kazao da je u proslosti takodjer jedinstvo postojalo. Medjutim svakolika proslost, kad bi je prosli od prvih dana, od saveza Kolomanovoga do god. 1868, dokazala bi bas protivno od onoga, sto je g. Kovács htio reci. Sva proslost pokazuje i dokazuje, da se je vazda smatrala Hrvatska drzavom za sebe i da postoji i nakon god. 1868. jos uvjek kao takova, da ima svoju individualnost i da po istoj nagodi ima drzavni karakter. Visoki sabore! Cude se mnogi, da se mi toliko pozivamo na temeljni zakón od g. 1868. Mi to cinimo za to, jer u tom zakonu nalazimo najjace uporiste nalazimo upravo ono, u cem se sve stranke u Hrvatskoj slazu, u tom nalazimo zajamcenu individualnost i posebnu slobodu. U potvrdu tóga mogu se pozvati na mnoge §§. ove nagodbe, koji nam to dokazaju i time mogu rijeci g. zastupnika Kovácsa unistiti. On je doduse kusao tekom kasnijoga svoga govora da vidim da je svrha ove pragmatike da se hrvatski jezik nazeljeznicama izgubi u Hrvatskoj, da mi isgubimono pravo kője nam je zajamceno u temaljnom zakonu, na kojem pocivá odnosaj izmedju Hrvatske i Ugarske. Nemogu se dosta nacuditi, da se neuvazava jasnost, kojom govori §. 56. i 57. ugarsko-hrvatske nagodbe, i kojim §§. je jezik hrvatski nedvoumno osiguran za Hrvatsku. Upravo je specijalizirano nase, pravo na nas jezik, te se kaze, da imade isti vrijediti na cijelomu teritoriju hrvatskom koli u unutarnjoj upravi toli u bodostovju i sudstvu te u zakonodastvu, a da nebi tko mislio, da kod zajednickih ureda mozda se smije u sluzbi kojim drugim jezikom uredovati ősim hrvatskim, da to
