Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-181

4 181. országos ülés 1907 június 21-én, pénteken. Ráth Endre jegyző (olvassa) : »Határozza el a ház, hogy az 1867 : XII. t.-czikk 19. §-a értelmében a birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal közös költségek hazzájárulási arányának megállapítása czéljából 15 tagból álló országos bizottságot küld ki, a mely bizottság tagjai közül 10 tagot a képviselőház, 5 tagot pedig a főrendiház választ.« Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a miniszterelnök ur határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. A képviselőház e határozata a főrendiházhoz átküldendő. Egyszersmind javaslom, hogy a képviselőház által választandó 10 tag megválasztása a hétfői ülés napirendjére tűzessék ki. Méltóztatnak ehhez a javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatképen kimondom, egyszersmind kérem, méltóztassanak a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó részét nyomban hitelesíteni, hogy azt a főrendiházhoz azonnal átküldhessük. Hammersberg László jegyző (olvassa a jegyzőkönyv illető részét). Elnök : Van valakinek észrevétele a mai ülés jegyzőkönyvének most felolvasott részével szemben, igen vagy nem ? (Nincs !) Ha nincs senkinek észrevétele, akkor a mai ülés jegyzőkönyvének ezen részét hitelesítettnek jelentem ki. Következik a m. kir. államvasutak évi fizetéssel bíró alkalmazottai illetményeinek rendezéséről (írom. 485, 521.) és ezzel kapcsolatban a vasúti szolgálati rendtartásról (írom. 486, 530.) szóló törvényjavaslatok általános tárgyalásának folytatása. Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Kovács Ernő ! Kovács Ernő." T. ház! Három irányban kívánok foglalkozni a kérdéssel. Első irányban ugy, hogy czáfolom horvátországi képviselőtársaimnak azon érveit, a melyek meg nem egyeztethetők a mi álláspontunkká], a másik irányban ugy, hogy az 1868 : XXX. t.-czikket akarnám egy kicsit szélesebb mederben interjDretálni, és a harmadik irányban ugy, hogy miután horvátországi képviselőtársaink által felvettetett az, hogy mi mostani magatartásunkkal a Drang nach Osten politikáját szolgáljuk, erre is szeretnék kiterjeszkedni. Ebben a két utóbbi irányban kérem a ház engedelmét, hogy ezekre is kitérj eszkedhessem. Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a felszólaló urnak azon engedélyt, hogy a tárgytól eltérőleg más tárgyról is beszélhessen, megadni, igen vagy nem ? (Igen I) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház az engedélyt megadja. Kovács Ernő: Brlics Vatroszláv képviselőtársam beszédében azt az álláspontot hangoztatta, hogy itt voltaképen két egyenjogú faktor szerződött egymással, t. i. Horvátország és Magyarország, és annak a két egyenjogú faktornak létezése a szerződés után is fenmaradt. Ebből azután azt a következtetést vonják horvátországi képviselőtársaink, hogy itt létezik egy külön horvát állam és külön magyar állam. E tekintetben csak az 1868 : XXX. t.-cz. 69 §-ára akarok utalni, a mely egész világosan mondja, hogy mindazok a közös jogok és alaptörvények, a melyek eddigmegvoltak és a melyek nem ellenkeznek azon törvényczikkel, a jövőben is megmaradnak, vagyis ez mutatja azt, hogy a múltban is egy egységes állam volt és a jövőben is egy egységes államot kivan ez a törvény fentartani, mert közös alaptörvénye csakis egy egységes államnak lehet. Nekünk pl. Ausztriával közös alaptörvényünk nincs és semmi más önálló államnak sincs egy más önálló állammal. Magdics Péter felhozza az 1880. évi április 30-iki horvát autonóm törvény 2. §-át, a mely szerint Horvát-Szlavonországban csak horvátmagyar állampolgárságot ismernek el. Miután ez az 1868 : XXX. t.-czikk előtti alaptörvényekkel ellenkezik, mert azok az alaptörvények csak magyar állampolgárságot ismernek el, ennek következtében egy ilyen horvát-magyar állampolgárságnak hangoztatása felfogásom szerint törvényellenes. Grahovac Mirko képviselőtársam szintén azt akarja fejtegetni, hogy itten semmiesetre sem egység áll fenn, hanem a közös törvény mindkét királyság részére hozatott közös alaptörvényként, az tehát magyar-horvát közösséget létesít. Ugyancsak vitatja, azt hiszem, ugyanez a képviselőtársam, hogy nem jogosult, a mikor mi magyar királyi minisztériumokról beszélünk, hanem horvát-magyar minisztériumokról kell beszélni. Alaptörvénye a magyar államnak az 1848 : III. t.-cz., a mely a magyar királyi minisztériumoknak felállításáról szól. Ez az alaptörvény az 1868 : XXX. t.-cz. által megváltoztatva nem lett, ennélfogva magyar-horvát vagy horvát-magyar minisztériumról beszélni nem lehet. Azután Lukinics Ödön képviselőtársam, annak bizonyítására, hogy a magyar királyi államvasutak egy közös kormányzatnak a szervét képezik, nem pedig egyszerű vállalatot képeznek, felhozza azt, hogy nem lehetséges a hivatalos titkot megkívánni egy magánvállalattól. Hát én, t. ház, csak utalok arra, hogy a büntetőtörvénykönyv védi a levéltitkot, a mi egészen a magánembereknek ügyeire vonatkozik, védi az orvosi, az ügyvédi titkot, tehát mind olyanokat a melyek nem hivatalos tényezőknek ténykedéseire vonatkoznak. A mikor tehát horvátországi képviselőtársaink által sem kifogásolt törvényeinkben megvan ez a védelem, megvan a jellege annak, hogy bizonyos titkot védeni lehet, akkor én az államiság bekövetkezését abban még nem láthatom, ha a magyar államvasutaknak alkalmazottaitól is megkívánjuk a hivatalos titok megőrzését. így vagyunk az esküvel is. Akármelyik magánvállalat megcsinálhatja, hogy tagjaitól megköveteli az eskü letételét. Ezek a kérdések voltak azok, a melyeket itten nem annyira tisztázni kellett, mert hiszen azok