Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. 61 illető, a midőn beléj) a szolgálatba, tudja, Hogy a törvény erejénél fogva minő időközben minő fizetésekkel, meddig mehet el; a ki ebbe a szol­gálatba ezentúl belép, az tiszta képét látja a maga jövőjének: ez az ideálja az előléptetési és fizetésrendezésnek, a miért az igen t. kereske­delemügyi miniszter úrral szemben a legnagyobb bálámat _ kell hogy kifejezzem. (Élénk felkiál­tások .' Éljen Kossuth!) Ha méltóztatnak ezt a törvényj avaslatot részleteiben és egész konstrukcziójában meg­figyelni, azt méltóztatnak látni, hogy a hivatal­noki karra nézve a javaslat nagyjában és egé­szében igen jól oldja meg a kérdést. Itt csak egy momentumra vagyok bátor a t. ház figyel­mét felhivni, és ez az, hogy nézetem szerint az egyetemi képzettséggel biró alkalmazottaknak azon kérése, hogy egy fizetési csoporttal maga­sabban mehessenek elő automaticze, indodolt, és ezért, a mennyiben a részletes tárgyalás során tudtommal ilyen inditvány elő fog terjesztetni, azt én a magam részéről a legmelegebben tá­mogatni fogom. (Helyeslés.) Az u. n. B) tabellára nézve pedig bátor vagyok konstatálni először, hogy a javaslat tel­jesen megszünteti az altiszti és szolgai minősi­tést. Ezt különöse* azért hangsúlyozom, mert ugy látom, hogy a vasutasok között egyesek még ma sem látják e tekintetben egészen tisz­tán a helyzetet. Nem lesz segédtiszt, nem lesz altiszt, nem lesz szolga, hanem lesz mozdony­vezető, lesz állomási elöljáró stb. (Helyeslés.) Ez talán a leghelyesebb is, annál is inkább, mert igazán ideje, hogy Magyarországon a czim- és rangkórságnak egyszer a törvényhozás is útját állja. (Élénk helyeslés.) A mi már most a B) tabellában foglalta­kat általánosságban illeti, megvallom, nekem az eredeti javaslattal szemben igen nagy aggá­lyom volt. Az eredeti javaslat ugyanis azt mon­dotta, hogy mindenütt a második fizetési cso­portban végigmehetnek az alkalmazottak auto­maticze, az első, a magasabb fizetési csoportban azonban a képzettség szerint, magyarán mondva : a protekczió szerint mentek volna, E tekintet­ben a javaslat a pénzügyi bizottságban módosí­táson ment keresztül, a melyet igen helyeslek és a mely eló'irja, hogy ezentúl az alsóbb fize­tési csoportból a felsőbe a mostaniak rangsor­ban menjenek, később pedig a szakvizsga le­tételének sorrendjében, ugy hogy mindenki, a ki fegyelmíleg nem lesz valamiképen hátráltatva az előléptetésben, a felsőbb fizetési csoportba bemehessen. (Helyeslés.) Itt azonban egy kérésem van az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Ez a rendelkezés elméletileg igen szép, a gyakorlatban azonban csak akkor fog beválni, ha az első és második csoportokba való besoro­zást és megosztást megfelelő módon előkészít­jük, és biztositjuk azáltal, hogy az első csopor­tokban a státust megállapítjuk. Vagyis mondjuk pl. a kalauzoknál állapítsa meg — nem ez a törvény, de a költségvetési törvény állapítsa meg — évről-évre, hogy pl. hány kalauz kerül­jön a felsőbb fizetési csoportba, és mennyi az alsóbb csoportba. Itt azután a kérésem az, hogy lehetőleg arányosan kerüljenek a felsőbb csoportokba is állások, mert csak igy juthatnak az alsók a felsőbb csoportokba. Itt sürgős az intézkedés azért, mert a fizetésrendezésnél a régibb alkalmazottak tagadhatatlanul aránylag kevésbbó vannak előnyben, mint az ujabb, a fiata­labb generáczió. Méltóztatnak látni, hogy pl. egy nagy testület, a kalauzok testülete 2000 koronáig jut el ma, s eddig a korpótlékkal szintén 2000 koronáig juthatott el. Hogy tehát ezeknek a fizetésrendezősből érdemleges előnyük legyen addig, mig szolgálnak, feltétlenül meg kell adni a módot, hogy nagyobb számban kerül­jenek fel a felsőbb fizetési csoportba. A fizetésrendezési törvénynek egy másik, igen fontos része a lakáskérdés. Itt ismét konsta­tálhatom, hogy az igen t. miniszter ur nagy jóakarattal és humánus érzékkel járt el, midőn a lakbéreket az egész vonalon felemelte, s mi­dőn a pénzügyi bizottság hozzájárult ahhoz, hogy a II. fizetési osztályba ne csak az üzlet­vezetőségi székhelyek, hanem a többi nagyobb vidéki városok is belekerüljenek. Erre az igen t. ház figyelmét különösen felhívom, mert ha ez a módosítás nem fogadtatnék el, egy egész soro­zatával a vidéki városoknak tulajdonképen igen nagy igazságtalanság történnék. Mert pl. én nagy tisztelője vagyok Miskolcz városának, de tagadhatatlan, hogy Miskolcznál drágábbak vagy egyenlően drágák a lakások ugy Kassán, mint Pozsonyban, Székesfehérvárott, Temes­várott, Nagyváradon, Győrött, Eszéken és több nagyobb vidéki városban. (Igás! Ugy van!) Bizony Ákos: Rosszul van értesülve. (Zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Tehát teljesen jogos és igazságos, (Helyeslés.) hogy ne csak az üzletvezetőségi székhelyek, hanem ezen vá­rosok is, és mindazok, melyek hasonló helyzet­ben vannak, belekerüljenek a II. fizetési osz­tályba. (Helyeslés.) A lakbérkérdésben a III. osztályra nézve a miniszter ur hozzájárulásával egy módositás történt, a mely lehetővé teszi, hogy ne csak a forgalmi góczjjontok, hanem a r rendelkező állo­mások is ide besoroztassanak. Én nagyon kérem az igen t. miniszter urat, hogy midőn ezen be­sorozásokat megteszi, ezen módositás szellemé­nek meg is feleljen a gyakorlatban, mert tudo­másom van róla, hogy egész sorozatában — hogy ugy mondjam — a másodrangú vidéki városoknak oly drágák a lakások, hogy ezek­nek . . . Szunyog Mihály (közbeszól). Gr. Batthyány Tivadar: . . . igen, pl. Ka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom