Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-169
169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. 53 vátország közt létrejött kiegyezés megvilágítása czéljából. Tegnap hallottunk horvát részről egy igen jeles beszédet, t. barátom Vrbaničs Ferencz beszédét. Én ezt a beszédet magamévá teszem, mert nem lehet kifogásokat tenni ellene, hisz mindaz, a mi abban foglaltatik, régi és ujabb történelmi tény. Miután a horvát képviselő ur visszanyúlt egész az 1790. évre, azt hiszem, megengedi nekem talán a t. ház, hogy az ujabb politikai alkotmánytörténelmet röviden előadjam. 1866-ban az áramlat Horvátországban, mint mondám, magyar-barát volt. De mit csinált Schmerling ? Behozta a határőrvidéki képviselőket, hogy többséget nyerjen. Egyszerre ott láttunk a horvát országgyűlésen katonatiszteket, ezredeseket, alezredeseket, őrnagyokat. De Schmerling lovagnak még sem volt többsége, pedig biztosan remélte, hogy többséget kap, mert mikor sikerült elérnie, hogy Erdélyország képviselőket küldjön a Reiehsratba, biztosan remélte, hogy a horvátok és szerbek is be fognak menni a bécsi Reichsratba. De nem mentünk bele, hanem küzdöttünk és nagy volt a küzdelem. B. Rauch, a későbbi bán, Bedekovics, a későbbi miniszter és én Bécsbe mentünk bepanaszolni Sokcevic tábornokot, az akkori bánt, hogy pressziót fejt ki az osztrákok érdekében, t. i. hogy a horvát országgyűlés küldjön képviselőket a Reichsratba. Kihallgatást természetesen nem kaptunk. Mégis 1866-ban sikerült, és ez nagy siker volt, mert Bécsben utoljára mégis megengedték, hogy a horvát országgyűlés küldjön regnikoláris deputácziót Budapestre, hogy az egy magyar regnikoláris bizottsággal tárgyaljon, s a kiegyezést csinálja meg. Hosszú volna előadni, hogy mi történt ezen regnikoláris bizottság tárgyalásain és mi nem? Én csak egy mozzanatot leszek bátor a tárgyalásokból kiemelni. A Fiúméra vonatkozó kérdésre nézve nagy volt a vita, még pedig Deák Ferencz és Strossmayer püspök között. Utoljára is Deák Ferencz egészen kedélyesen, német Gemütlichkeit-tal azt mondotta: »Aber lieber Bischof, wir sind beidé zu alt, um von einander Etwas zu lernen«, vagyis hogy sokkal öregebbek vagyunk, semhogy egymást kajjaczitálni tudnók. E regnikoláris tárgyalások félbeszakadtak a porosz-osztrák háború folytán. A königgraetzi csata után a helyzet egészen megváltozott, Hosszú volna arról beszélni, hogy milyen volt a helyzet akkor Magyarországon és milyen tervei voltak a magyar emigrácziónak. Voltam akkor •— bár nem tartozik ide — gr. Andrássy Gyulánál, a mikor a tárgyalások a magyar államférfiak és a bécsi mértékadó férfiak között kezdődtek. Ekkor azonban egy nagy óriási hiba törtónt a magyarok részéről. A tárgyalások folytak Bécsben, de egyetlenegy horvátot sem vontak bele ezekbe a tárgyalásokba. Ignorálták egészen a horvátokat, pedig mi, az unionisták voltunk azok, a kik nagy küzdelmet folytattunk a bécsi velleitásokkal szemben. 1867-ben hivatott össze a horvát országgyűlés. Az áramlat ekkor már nem volt olyan magyar-barát mint 1866-ban. Feloszlattatott az országgyűlés. Megalakult az uj magyar kormány. Gr. Andrássy Gyula azt gondolta, hogy a horvát országgyűléssel nem lehet boldogulni és nem képzelte, hogy ez a horvát országgyűlés megkösse a kiegyezést Magyarországgal ugy, a mint azt Magyarország kívánja. Mit tett tehát ? Kineveztette b. Rauchot bánnak. Ez nem lett nagy baj, a nagy baj az volt, hogy Budapestről oktrojáltatott egy uj választási, törvény és ez volt rám nézve is a fordulópont. Én mint vérmes unionista, ellenzékivé lettem. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közeledni, (Élénk helyeslés és saj.) mert azok a különben igen érdekes fejtegetések (Halljuk! Halljuk!) a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal szoros összefüggésben és kapcsolatban még sincsenek. (Ugy van!) Polit Mihály: Kérem, igen rövid lesz erre vonatkozó fejtegetésem. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: A házszabályok szerint nem az a kérdés, hogy rövid lesz-e a képviselő ur fejtegetése, hanem az, hogy a házszabályok értelmében a tárgyhoz beszél-e? Ez utóbbi tekintetben nekem semmi jogom sincs korlátozni a képviselő urat arra nézve, hogy meddig beszél. Azonban kötelességem figyelmeztetni, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz szóljon. Polit Mihály: Kérem tehát a ház engedélyét a tárgytól való eltérésre. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház erre megadja az engedély r t. Polit Mihály: T. ház! Az 1868-ik évi választások Horvátországban borzasztó jnresszió alatt történtek. Horvát vezérférfiaink, Mazuranics és a hires Starcsevics megbuktak. Én magam pedig csak óriási erőfeszítéssel lettem Szerem megyében, az én régi kerületemben megválasztva. De mi történt az ellenzékkel az 1868-ik évben, mielőtt ezen kiegyezés létrejött ? Az ellenzék csakis 13 képviselőt állított, s mi akkor ünnepélyes óvást emeltünk az oktrojált választási törvény ellen. Milyen illúziók voltak akkor, t. képviselőház, itt a magyar országgyűlésen ? Azt mondják, hogy r Deák Ferencz és a magyarok a horvátoknak akkor fehér lapot nyújtottak. Ez nem áll, hanem ugy áll a dolog, hogy a horvát országgyűlés, a mely egy oktrojált választási törvény alajyján ült össze, ezt a Budapestről diktált kiegyezést elfogadta, a melyet tehát nem a horvátok, hanem a magyarok diktáltak. (Ellenmondások.) Az 1868 : XXX. t.-cz. ma is érvényben van és azért a horvátok csak bámulnak
