Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-180

180. országos ülés 1907 j\ unius 20-án, csütörtökön. 507 ból valami túlliberálisnak nem nevezhető, (Mozgás) de bizonyos, hogy vasúti szempontból féltetlenül szükséges. Buza Barna: És nemzeti szempontból! Szterényi József államtitkár: A nemzeti szempontot mellőzöm, mert világos, hogy min­den intézkedésünkben dominálni kell a nemzeti szempontnak. (Élénk helyeslés.) Ezt külön ki­emelnem tehát felesleges. Mondom, hogy mennyire nem engedhető meg vasúti szempontból, arra nézve méltóztas­sék megengedni, hogy bármily módon terhelem is a t. házat hosszadalmas fejtegetésemmel, mégis néhány idézettel bemutassam a t. háznak, hogyan fogják fel ezt a kérdést más, sokkal fejlettebb igazgatással biró államokban. Idézeteimet nem rendőrállamból veszem. Csak két, egymással ugy a lakosság tempera­mentuma, mint kormányzati rendszer tekinteté­ben egészen ellentétes nagy államból veszem a példát: egyik Francziaország, a másik Német­ország. Bizonyára nem akad senki, a ki Franczia­országot rendőrállamnak fogja nevezni. 1905-ben pedig egy hasonló kérdés alkalmával Rouvier miniszter azt mondta: (Halljuk! Halljuk!) »Kötelességemnek tartom mint legbensőbb meggyőződésemet kijelenteni, hogy nincs az a kormány, — állhat az azok soraiból, a kik minket támadnak és a kik azt kivánják, hogy a szindi­kátusok alkotásáról szóló törvény a tanítókra, postai alkalmazottakra és más közszolgálati ágak alkalmazottaira kiterjesztessék — hangsúlyozom, nincs az a kormány, a mely ehhez hozzájárul­hatna a nélkül, hogy öngyilkosságot követne el, és a nélkül, hogy nemcsak a köztársaság maga, hanem minden rendes és normális uralom vesze­delembe sodortatnék.* Ha áll ez, t. ház, tanítókra és egyéb állami alkalmazottakra, mennyivel inkább áll ez a vasúti alkalmazottakra, a kiknek éberségére, kötelességteljesitésére és egész egyéniségükre rá van bizva milliók élete és vagyona, a kiknek kötelességmulasztásától, izgatottságától tétetik függővé a legnagyobb szerencsétlenség, a melyet megakadályozni, azt hiszem, a kormánynak fel­tétlen kötelessége. (Helyeslés.) Hogy idézzem egy szocziálista miniszternek szavait is, a legutóbb, ez év tavaszán lefolyt francziaországi vitákban, ismét a szindikátusok alkalmából, Briand miniszter a következő nyilat­kozatot tette (olvassa): »Két dolog van, a mely­nek tekintetében nem engedhetünk. Nem adhat­juk meg az alkalmazottaknak a sztrájkjogot és nem engedhetjük meg, hogy az általános munkás­szövetséghez csatlakozzanak, miután a sztrájkjog hivatásuk gyakorlásával össze nem fér és miután a csatlakozás őket olyan szolidaritásra kénysze­ríti, a mely teendőik ellátására képtelenné tenné.« Már most idézek a német példából, a hol Budde, volt porosz vasúti miniszter, szintén megtámadtatva egy vasúti egyesülés, a magde­burgi kerületi egyesülés feloszlatásáért, azt mondja (olvassa): »Sokat beszélnek a lapokban kegyetlenkedésről. A vasutasokkal szemben épen ezen izgatók a kegyetlenek. Ha ezek nem izgatják a személyzetet, szolgálatát kötelességszerűen teljesiti, megtartja esküjét és munkaszerződését. Kegyetlenek ott, abban a pártban keresendők, t. i. a szocziáldemokrata pártban és félszeg dolog lenne azok közt keresni a kegyetleneket, a kik egy állami üzem alkalmazottaitól kívánják, hogy kötelességeiket teljesítsék és a felforgató törek­vésektől magukat távoltartsák. Nagy sajnálatomra sikerült a szocziáldemo­krata pártnak huszonegy tudomásomra jutott eset­ben a munkásokat működő tagokul megnyerni. A mint értesíttettem, utasítottam a vasutigazgató­sági elnököket, hogy természetesen szem előtt tartva a fennálló törvényeket, a munkásoknak a szolgálatot mondják fel és azokat bocsássák el, mert kijelenteni Idvánom és pedig oly formában, hogy az ország vasutasai is meghallják, hogy az államvasutak szolgálatában tényleg szocziálistákat sem mint hivatalnokokat, sem mint munkást meg nem tűrök.« Olay Lajos: Itt is ugy kell! Szterényi József äWamtWkär(olvassa): »Magától értetődik, hogy a ki hivatalnoki hűségesküt tett, nem lehet szocziáldemokrata, és igy önmagától értetődik, hogy egy, az állami szolgálatnál alkal­mazott munkás, ki munkaszerződését aláirta, nem lehet működő szocziálista.« Méltóztatnak látni, t. ház, hogy fogják fel a külföldön a vasutasok egyesülési jogát, respektálva ugyan az egyéni szabadságot, de elsősorban gon­doskodva a vasúti forgalom biztonságáról, gon­doskodva arról, hogy a személyzet elvonassék azon izgatások köréből, a melyek a maga kötelessé­geinek teljesítésében állandóan zavarják és veszé­lyeztetik. Es ha kifogásolni méltóztatnak a javaslatnak azt a rendelkezését, hogy a kereskedelemügyi miniszter megítélése szerint jelöltetik meg az az egyesület, méltóztassék megbocsátani, ez annyira természetes, hogy más megítélés lehetetlen is azon egyesületeket illetőleg, a melyekbe való belépés tilalom alá helyeztetik. A kereskedelemügyi mi­niszter felelős a vasúti szolgálat ellátásáért, fele­lős a törvényhozásnak azért, hogy a gondjaira bízott vasúti ügyek ugy láttatnak el, a mint azt a közönség érdeke, az állam érdeke és a forgalom biztonsága megköveteli. Csak a kereskedelemügyi miniszter Ítélheti meg azt a körülményt: beállott-e az az eset, a mikor a személyzet ilyen izgatásoknak ki van téve, igen-e vagy nem? (Ugy van!) És ha az a kereskedelemügyi miniszter reakczionárius irányba téved a maga intézkedéseivel, üldöz egyik vagy másik egyesületet, — mert hisz ilyesmi is előfor­dulhat — akkor itt van a törvényhozás, a mely 64*

Next

/
Oldalképek
Tartalom