Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-180

496 180. országos ülés 1907 június 20-án, csütörtökön. különben megtörténhetnék az, hogy a későbbi években jogforrás gyanánt hivatkozhatnának arra, hogy itt közjogunk alapelveivel ellentétes tételek hangzottak el, a nélkül, hogy illetékes részről választ nyertek volna. (Igaz! Ugy van!) Néhány szemelvényt leszek bátor a t. háznak bemutatni, hogy méltóztassék annak jogosultságát megitélni, hogy tényleg válaszolnunk, tiltakoznunk kell ezekkel szemben. így szólnak a mi t. horvát képviselőtársaink (olvassa): »Hát ha a közös alaptörvény közösséget létesített, akkor nem állhat fenn egység, a melyet magyar államnak lehetne elnevezni.« Vagyis, t. ház, itt tagadásba vétetik az egységes magyar állam, holott evidens, hogy mi a szent korona országaiban egy magyar birodalmat képezünk, a mely birodalomnak részei ép ugy Magyarország szorosabb értelemben véve, mint a társországok, Horvát-Szlavonországok. (Igaz ! Ugy van !) Egy további nyilatkozat (olvassa) : »Miután itt a 6—10. §-okban — t. i. az 1868 : XXX. t.-czikkben — felsorolt ügyekre nézve a minisztériumok közösek, mindenki könnyen fog eljutni ahhoz a végeredményhez, hogy ezeket a minisztériumokat is magyar-horvát vagy horvát-magyar minisztériumoknak kell nevezni.« (Mozgás a baloldalon.) Az 1848-iki törvényben, mely a felelős magyar minisztérium szervezéséről szól. . . Szatmári Mór ; És Supiló helyesli ezt a felfogást ? Szterényi József államtitkár: ... vagy hogy egy későbbi törvényre hivatkozzam, melynek megalkotásában a horvátországi képviselők is részt vettek, midőn 1889-ben egyrészt, az akkori földmivelés-, ipar- és kereskedelmi másrészt közlekedési és közmunkaügyi minisztériumot megváltoztattuk szervezetében és egyrészt kereskedelmi, másrészt földmivelésügyi minisztériumokat szerveztünk, ismét megállapittatott a czim, a mely nem lehet más, mint: m. kir. minisztérium. (Igaz! Ugy van!) Az, hogy ezen minisztériumaink egy részének közös hatásköre van, tehát a magyar birodalom összes országaira nézve kiterjedő, ez nem ad jogforrást és jogezimet arra, hogy a törvényben megállapított czimet megváltoztassuk s miután a minisztérium a királyi végrehajtó hatalmat gyakorolja átvitt hatáskörben, természetszerűleg nem lehet más, mint magyar királyi. (Igaz ! Ugy van !) T. ház! Egy további idézet a következő (olvassa) : »A hogy a horvát királyságnak megvan a maga autonóm kormánya, ép igy a magyar királyságnak megvan a saját önkormányzati ügyeire a saját külön autonóm kormánya.«( Mozgás bal felől.) Itt egy igen nagy, igen súlyos alkotmányjogi tévedésbe méltóztattak horvátországi képviselőtársaim esni, a mennyiben megfeledkeznek arról a különbségről, a mely a szuverén magyar állam kormánya és a horvátországi országos kormány joghatálya és jogköre között létezik. (Igaz I Ugy van!) El méltóztattak feledni azt. hogy a horvát országos kormánynak királyi kinevezés alá eső tagjait a magyar kormány előterjesztésére nevezi ki ö felsége a király. (Igaz ! Ugy van !) És ebben — eltekintve attól, hogy a magyar kormánynak jogai az egész magyar birodalomra kiterjednek, mig Horvátország kormányának jogai csak a saját országának területén fentartott autonóm jogkörre — kifejezésre jut az a viszony, a mely Magyarország és Horvátország közt létezik, s igy a horvátországi képviselőtársaink súlyos alkotmányj ogi tévedésbe méltóztattak esni. (Igaz ! Ugy • van !) (Olvassa) : »Azt tartom, — igy folytatja az egyik képviselő ur — hogy a törvényjavaslatba be kellene iktatni azt, hogy ugy magyar, mint horvát állampolgárok — t. i. legyenek alkalmazhatók, ebben a vonatkozásban — és pedig ugy, hogy magyar áUampolgárok alkalmaztassanak | Magyarország területén, horvát állampolgárok pedig (Felkiáltások : Olyan nincs !) Horvátország területén.« Y?\ Legyen szabad, t. ház, tárgyilagosan a t. képviselő urakat arra figyelmeztetni, hogy ugyancsak* a horvátországi képviselők közreműködésével létrejött 1879: L. t.-cz. 1. §-a világosan rendelkezik, imigyen szólván (olvassa) : »A magyar korona összes országaiban az állampolgárság egy és ugyanaz.« (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva, t. ház, más állampolgárság, mint magyar állampolgárság a magyar birodalom összes országaira vonatkozólag nem is létezik. (Igaz! Ugy van!) a baloldalon.) És végül, t. ház, még egy idézetet kell itt felemlitenem, a hol t. i. az egyik horvátországi képviselő ur azt az állítást koczkáztatja, hogy az Ausztria és Magyarország közötti viszony mint két egyenrangú állam közötti viszony ugyanaz, mint a Magyarország és Horvátország közötti viszony. T. ház ! Talán felesleges erre az utóbbira még csak szót is vesztegetnem. (Ugy van!) Hiszen államjogi viszonyunk olyan tiszta ezekben a vonatkozásokban, hogy ezekhez kétely sem férhet, és igy megelégedtem azzal, t. ház, hogy tiltakozom innen az ellen, hogy horvátországi képiselőtársaink a magyar országgyűlésen ilyen és ehhez hasonló közjogi tévedéseket hirdetnek. Ily tanok hirdetése csak arra lehet alkalmas, hogy azt a viszonyt, a melyet békésen akarunk ápolni egymás között és a melyet mindkét országra, a magyar szent korona országainak egész területére nézve barátságosabbá, bensőbbé óhajtanánk tenni, a nép széles rétegeiben a Dráván túl ellenkező irányba terelje. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, ha már a tiltakozáshoz fogtam, méltóztassék megengedni, hogy még egy képviselőtársunk szavai ellen felemeljem a legerélyesebben tiltakozó szavamat, és ez Polit Mihály t. képviselőtársunk. (Halljuk !) Abban a beszédében, a melyet az általános vita során tartott a t. képviselő ur, elkerülte a figyelmünket, hogy azt mondotta (olvassa): »A szőnyegen fekvő törvényjavaslat nagyon szimptomatikus azért, mert, mint mondám, nem jogi, hanem hatalmi kérdésről van szó. A magyar törvényhozás, a mikor bizonyos intéz-