Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-179

477 urak közül onnan nekem valaki feleljen, a mennyiben tud. Lorkovics Iván : A házszabályok 215. §-a c) pontja szerint kérem. (Nagy zaj. Éljen KhuenHéderváry !) Ki kell j elentenem, hogy nehezemre esik az előző szónokokkal történt preczedens után beszélni. Nehezen tudom, hogy hogyan kell a házszabályokról és a házszabályok szerint beszélni. Az ember kénytelen azt hinni, hogy ezen az országgyűlésen nincs is házszabály, hanem csak elnök, a ki saját akarata szerint határoz. (Zajos helyeslés és felkiáltások : TJgy van! Taps a jobbközépen.) Potocsnyák Ferencz: Egy valódi magyaron elnök. Elnök *. A szónokot rendreutasítom és tőle a szót megvonom. Lorkovics Iván : T. ház! Én azt hiszem . . . (Nagy zaj. Felkiáltások : Halljuk az elnököt!) Potocsnyák Ferencz: T. ház ! (Nagy zaj.) Ugron Gábor : Már megint ugyanaz az ember ! Magdics Péter ; A házszabályokhoz kérek szót. Elnök : Magdics Péter képviselő urat illeti a szó. (Folytonos zaj.) Magdics Péter : Szép és jellemző tünetek jelentkeztek ebben a házban, a mely ház a szabadság temploma kellene, hogy legyen. Az egész világ parlamentjének házszabályai megengedik, hogy ezen helyen, a hol a nemzeti szentségek védelmeztetnek, hogy ott a szólásszabadság . . . (Zaj.) Elnök : Kérem, tessék konkrét a házszabályok illető szakaszához szóim, különben kénytelen leszek a szót megvonni. (Élénk helyeslés.) Pribicsevics Szvetozár: Milyen következményekkel fog ez járni. Magdics Péter : A házszabályokhoz fogok egész értelmesen és nyugodtan beszélni és kérem, méltóztassanak engem a kölcsönös egyetértés érdekében meghallgatni. A mi magyar testvéreink ebben a házban 40 éven keresztül nem hallottak egy szót se ezekről a padokról a horvát-szlavón képviselők részéről, a kik hallgattak és ilyen állapotot teremtettek, és én azt hiszem, hogy ez meg fog javulni, hogyha meg fogják hallani az igazságot. Engedjék meg azért magyar társaim, hogy mi, a kik hajlandók vagyunk az önök és a magunk szabadságáért karöltve küzdeni. . . Elnök: Kérem, most másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, hogy tessék a házszabályokhoz szólni. (Élénk helyeslés és zaj.) Magdics Péter : Uraim, én nem akarom birálni az elnök ur rendelkezéseit, mert a 222. §. szerint ahhoz nincs jogom. De hogy ha igy járnak el, akkor a horvát delegáczió kell, hogy kifejezze a maga óvását. . . (Nagy zaj.) Uraim, én felemelem szavamat és tiltakozom az ilyen eljárás ellen és kérem önöket, a mi közösségünk érdekében hagyjanak bennünket beszélni, hogy hallják a horvát nép szabad és igazságos szavait, a mely fel fogja világositani önöket a horvát viszonyokról és szükségletekről . . . Elnök : A szót megvonom a szónoktól. Babics-Gyalszky Ljuba: T. ház! Már annyi horvát szónoktól vonta el a szót a t. elnök ur, hogy tulajdonképen nem is lenne bátorságom felállani. Felállók azonban azért, mert azt kivánom, hogy ebben a házban megőriztessék a szólás szabadsága, a mely a legnagyobb szentség . . . Elnök : A szót megvonom a szónoktól. Modrusán Gusztáv: T. ház! és t. elnök ur! Én csodálkozom azon, a hogyan ebben a házban egyszerre valami felindulás keletkezett, önök emlékeznek még, hogy én a múlt alkalommal négy órán keresztül beszéltem és egész nyugodtan fejtettem ki a mi álláspontunkat ezen törvényjavaslat tekintetében, önök hagytak engem szépen beszélni, engem és az én társaimat és mi itt annyira megvilágitanók az ügyet, hogy önök belátnák, hogy mi nem keressük itt a viszályt és a kellemetlenséget magunk között, hanem, hogy az a czélunk, hogy elérjük az egyetértést és hogy önöknek bebizonyítsuk, hogy azt, a mit keresünk,*" az bennünket törvény szerint megillet. LiSZavac M Iádén : Tisztelt ház ! Más alkalommal élveztem volna, ha erről a tárgyról beszélek, mert azt tartván, hogy alkalmat kapok, hogy meggyőzzem önöket arról, hogy miért küzdünk, hogy meggyőzzem önöket, hogy mi nekünk igazunk van, de a mai körülményekhez képest sajnálatomnak kell adnom kifejezést . . .(Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Liszavac Mláden : . . . hogy ez talán nem fog sikerülni nekem, előre is meg vagyok győződve, hogy szavaimnak nem lesz az a foganatjuk, melylyel más körülmények között bírnának. T. ház ! A vasúti pragmatikáról szólva, elsősorban ezen vasúti pragmatikának ama határozmányát kell bírálat tárgyává tennem, mely minket a horvát és sziavon királyság képviselőit, mely a mi nemzetünket szivünkig, lelkünk mélyéig sérti, s ez uraim, a nyelvre vonatkozó rendelkezés. Az 5. §. a) pontja akképen rendelkezik, hogy minden alkalmazottra szükséges, hogy magyar állampolgár legyen és hogy tudjon magyarul. A magyar nyelv ismeretének követelménye más viszonyok között akképen volna érthető, hogy a vasúti alkalmazott minősítésére egy oly nyelvnek ismerete követeltetik, melyre szolgálatában szüksége van, nemcsak szolgálatában, hanem a közönséggel való érintkezésben is. Jelen alkalommal ez nem érthető igy, még pedig azért, mert az a nemzet, melylyel a vasúti alkalmazott a horvát és sziavon királyság területén érintkezésbe jön, a magyar nyelvet nem használja, minélfogva azt kell venni, hogy a magyar nyelv ismerete más okokból követeltetik. S csakugyan az az ok, hogy a vasúti alkalmazottakról miért követeltetik a magyar nyelv ismerete, magában ezen törvényjavaslat indokolásában foglaltatik. Ezen indokolásban, melyet az igen tisztelt Kossuth kereskedelemügyi miniszter ur is aláirt, a legfontosabb pontot az a pont képezi,