Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-178

442 lennének is, hogy azok mégis nyilvános állami funkeziókat teljesítenek és hogy alkalmazottaira érvényesek azok a rendelkezések, a melyek a többi állami hivatalnokokra érvénynyel bírnak. Uraim ! Ennek alapján bebizonyítottam, hogy a kiegyezési törvény 57. §-ának rendelkezése a magyar királyi államvasutak alkalmazottaira is vonatkozik, a mint azokat közönségesen nevezik. Most pedig azt kérdem én, uraim, hogy ha ezen törvény] avaslat az 5. §. rendelkezésével ugy, a mint az ma hangzik, törvénynyé válik, mi lesz ennek a törvényes következménye. Ennek következménye az lesz, hogy egyoldalú törvénynyel meg akarják változtatni az állami alaptörvényt, hog}? egyoldalú törvénynyel sértik az állami alaptörvényt és ennek folytán beáll egy oly állapot, a melyet ugy lehet világosan kifejezni, hogy az alkotmány megsértése. (Vay van!) Uraim! önök változtatást akarnak eszközölni ezen törvénynyel a mi jógiinkon, ezzel pedig sértik önök az alkotmányt, a melyet biztosit a Horvátország és Magyarország közt fennálló állami alaptörvény. En azt hiszem, hogy nincs veszélyesebb preczedens önökre nézve, mint az alkotmány megsértése. Ugyanazzal a joggal, uraim, a melylyel önök a mi alkotmányunkat sértik, ugyanazzal a joggal, tudniillik hivatkozással a hatalomra, hivatkozással az esősebbnek jogára, meg lesz majd sérthető az önök alkotmánya is, a közös alkotmány. Es midőn mi az egyezmény védelmére kelünk, akkor azoknak a jogoknak a védelmére kelünk, a melyeket nekünk ezen egyezmény nyújt, az alkotmánynak, a közös horvát-magyar alkotmánynak védelmére kelünk, (Ugy van!) mert nem fogjuk megengedni, hogy egy oly preczedens létesüljön, a melyre hivatkozhassanak ma is a mi és az önök szabadságának ellenségei. Ne gondolják, uraim, hogy a mi ellenségeink nem fognak hivatkozni erre a j)reczedensre. Ellenkezőleg. Ök örülnek az önök eljárásán. (Helyeslés és nagy taps a jobbközépen.) Önök az ő munkájukat végzik, önök azt teszik,' a mit ők akarnak elkövetni önökkel szemben és a mit már meg is kíséreltek. HÓdy Gyula : Két különböző ország Ausztria és Magyarország. (Zaj.) Lorkovics Iván : önök adják meg nekik az erkölcsi jogosultságot és a példát arra, hogyan lehet az alkotmányt csorbítani. Dobrovics Milán : Azt mondja, hogy Ausztria velünk is ugy fog bánni. (Zaj.) Ugron Gábor : Ausztria ránk fogja oktrojálni ? HÓdy Gyula: Azt mondja, hogy nekünk is ilyen küzdelmünk lesz Ausztriával. Endrey Gyula: Majd elbánunk velük, bizzák ránk. (Zaj a jobbközépen.) Lorkovics Iván : Uraim ! Engedjenek meg nekem egy kitérést. Legyenek meggyőződve, hogy ha Horvátország a végzetteljes pillanatban, hogy ha Horvátország a kritikus és nehéz pillanatokban egyetértve csatlakozott. . . Ugron Gábor : Meglátjuk hol lesznek önök, ha mi nem támogatjuk. (Zaj. Elnök csenget.) Pribicsevics Szvetozár: Adják meg nekünk a pénzügyi önállóságot. (Elnök csenget.) LorkovíCS Iván : Hogy ha, mondom, Horvátország azokban a kritikus és nehéz pillanatokban csatlakozott is ahhoz a nagy harczhoz, a melyet a magyar nemzet a maga szabadságáért megindított, ez csak azért történt, mert mi önökben Magyarország teljes szabadságának képviselőit, mert mi önökben egy nagy eszmének képviselőit láttuk, a mely szabadságot hozna önöknek is és biztosítaná a szabadságot azoknak is, a kik az önök háta mögött állanak, mert azt látjuk, hogy önök egy okos, egy bölcs és egyúttal szép politikát akarnak követni, a mely Magyarországból egy védbástyát fog alkotni a germanizáczió áradatával szemben, mert Mttuk, hogy fel akarnak hagyni azzal a szereppel, mely egy szabad néphez nem méltó, hogy önök legyenek azon hid, a melyen át terjeszkedni fog az idegen uralom. Ezek voltak azok az indokok, a melyek bennünket, horvátokat és szerbeket, arra indítottak, hogy részt vegyünk ebben a közös harczban önökkel, és mi készek voltunk, hogy ezen eszme érdekében áldozatokat is hozzunk, ámbár nem volt semmi biztosítékunk, nem volt semmi irott szerződésünk arra, hogy az nekünk is fog hasznot hozni. Mi, uraim, akkor keltünk az önök álláspontjának védelmére, a midőn önöket zsandárokkal kergették ki ebből az országgyűlésből. (Egy hang : Midőn itt Fabriczius ült.) Midőn ez nálunk annyit jelentett, mint felségsértőnek lenni, a midőn nálunk kiadták a jelszót, hogy a király ellen van az, a ki a fiumei rezoluczió hive és az van a király mellett, a ki a fiumei rezoluczió ellen van. (ügy van !) Mi nem kívántunk írásbeli garancziát. Mi nem kívántunk kötelezettséget és szerződést. Mi önökben a szabadság eszméjének rettenthetetlen bajnokait láttuk és ez az eszme minekünk elég garancziát nyújtott arra, hogy azok, a kik saját szabadságukért küzdenek, tudni fogják másoknak a szabadságát is tisztelni. Azonban, uraim, mi azt látjuk és ez a mi keserű tapasztalatunk, hogy mi ebben csalódtunk. De ha ebben csalódtunk is, én attól tartok, hogy épugy fogunk csalódni azokban az előzményekben is, a melyekből kiindultunk, midőn együtt haladtunk önökkel az önök küzdelmében a szabadságért. Én ezt sajnálnám, mert ez azt jelentené, hogy Magyarország Kossuth Ferencz vezetése alatt (Éljenzés.) csak egy évig folytatta Kossuth Lajos politikáját, ugy tűnik fel nekem, hogyha ezen az utón tovább haladnak, hogy Kossuth Fereneznek Magyarországa nemsokára Tisza István politikáját fogja folytatni. Supilo Ferencz : Ez már látszik is ! Lorkovics Iván : En tartok tőle, mert midőn látom, mily szűkkeblűek és mily kevéssé engedékenyek abban a kérdésben, mely minden szabad nemzet becsületének a kérdése, ez pedig a nyelv kérdése, ha látom, mily makacsok a törvény téves