Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-178

433 Uraim, a midőn ilyen gondolatokat kiemelek, a midőn ilyen elveket vallok, a mely elvek az első pillanattól, a mióta itt beszélek, vezéreltek, legyenek meggyőződve, uraim, ezen álláspontból indulván ki, azon szavak, a melyeket Wekerle miniszterelnök ur a minap mondott és a melyek daczára annak, bogy nekünk voltak szánva, a czélt eltévesztették, — önöket pedig találták. A miniszterelnök ur ő kegyelmessége által használt szavak szószerint ilyképen hangzottak : »Én, uraim, önöknek hidegvérüséget ajánlok, mert a mi kezünkben van a jog és igazság fegyvere*. Ilyen fegyverrel önök elébünk nem jöhetnek, mert mint látom, önök folyton hallgatnak. Uraim, ha szemünk közé mernek nézni azzal, hogy jogainkat és igazságainkat nem védelmezzük, és bebizonyitják nekünk azt, hogy önök igazságosan cselekednek, akkor szabadelvű emberek szerepét fogják játszani. — Uraim, jogainkat óhajtván megvédelmezni, velünk szemben olyan eljárást tanusitanak, a mely alkalmas arra, hogy a mi tárgyalásunkat lehetetlenné tegyék, önök arra törekednek, hogy bennünket elhallgattassanak, de látják, hogy mi hidegvérnek és kitartók vagyunk, ezen hidegvérüséget és kitartást megszoktuk eddigi küzdelmünkben. A hidegvérűség oldalán kell az igazságnak lennie, az isteni igazság nevében kell lenni armatúránknak, a melyet ezen viszályban is alkalmazunk, alkalmazni fogjuk tovább is. En, uraim, saját és igen tisztelt társaim nevében kinyilatkoztatom, hogy mi nem öntünk olajat a tűzre, sőt azt megakadályozni iparkodunk. Kinyilatkoztatom, hogy nagyon jól ismerem azt a feladatot, a melyet ezen padok nekünk előirnak. Ezen feladat, t. uraim, ebben a perczben abból áll, hogy megkérjem önöket, hogy Magyarország és Horvátország jó egyetértése érdekében hagyjanak abba az eddig tanusitott magatartással, a melyet jelen javaslattal megkezdettek. (Ugy van! Helyeslés és taps a jobbközépen.) Saját és társaim nevében azon kérést intézem önökhöz, helyzetem és kötelességem pedig, mint ezen közös országgyűlésnek horvát delegátusa, azt parancsolja nekem, hogy arra figyelmeztessem önöket, hogy a mennyiben jelen kérésünk, jelen tanácsunk, a melyet ismételve önök elé terjesztünk, eredménynyel nem járna, bocsássanak meg, legyenek azonban elkészülve az ebből folyó összes káros következményekre, a melyek ugy reánk, mint önökre származhatnak és melyeket önök viselnek majd. (Élénk helyeslés és taps a jobbközépen.) Ezzel befejeztem, de tekintettel arra, hogy beszédem egész indokolása arra irányult, tekintettel arra, hogy mi mindannyian arra törekszünk, hogy ezen javaslat következtében Magyarország és Horvátország között kifejlődött ezen viszály ugy reánk, mint önökre nézve méltó módon elintéztessék, ennek folytán alólirt társaim nevében a következő indítványt terjesztem elő (olvassa): »Alólirottak azon indoknál fogva, hogy a tárgyalás alatt álló s a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló törvényjavaslat oly rendelKÉPVH. SAPLÓ. 1906 1911. X. KÖTET. kezeseket tartalmaz, melyekTazjdSGS. évi XXX., illetve az 1868 : I. t.-czikkek értelmezése és alkalmazása tekintetében vitást kérdést képeznek, tekintettel arra, bogy ugyanezen törvényczikkek 70. §-ának rendelkezése szerint az azokban beczikkelyezett, a magyar királyság és a horvátszlavón királyság közötti kiegyezés megváltoztatása más utón nem történhetik meg, mint a mily módon az létrehozatott, t. i. mindama tényezők közreműködésével, a melyek ezt megkötötték, azon indoknál fogva, hogy a tárgyalás alatt álló s a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló törvényjavaslat ilyen tartalmánál fogva ezen törvényhozó testület által nem tárgyalható, végül azon indoknál fogva, hogy e törvényjavaslattal kapcsolatosan az államvasuti alkalmazottak illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat is tárgyaltatik, a mely sürgős természetű ; alólirottak indítványozzuk, hogy a tisztelt ház határozza el, hogy a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló törvényjavaslat a vasúti alkalmazottak illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslattól választassék el s vétessék le a napirendről és adassék vissza a kormánynak, hogy azt a fentemlitett 1868. évi XXX., illetve I. t.-czikknek megfelelőleg dolgozzák át, a vasúti alkalmazottak illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat pedig függetlenül és azonnal tárgyaltassék.« Budapesten, 1907 június 18-án. (Tizenhárom aláirás. (Zajos helyeslés és taps a jobbközépen.) Lorkovics Iván: T. ház ! Bevallom, hogy nem szívesen szólalok fel, mert az én feladatom, hogy az előttem szóló horvát képviselő beszéde után ezen törvényjavaslatról szóljak, annyit jelent, mint romokon járni, mert ezen törvényjavaslatból az előttem szóló horvát képviselők már csak romokat hagytak. Az önök részéről eddigelé nem történt semmi, hogy a mi érveink, melyek a mi részünkről felhozattak, helyesbittessenek, nem történt semmi az álláspontjuknak védelmére. (Zaj. Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! LorkoviCS Iván : Nem tettek semmit, hogy ezt a törvényjavaslatot legalább erkölcsi oldaláról védjék meg, mint egy egészet, a melynek indokolt, erkölcsi jogi alapja volna, hogy a törvény elnevezését kiérdemelje, (ügy van!) Uraim, azért mondom, hogy a jelen törvényjavaslatról ma beszélni annyit jelent, mint romokon járni. Azért én rám nézve hálátlan és érdek nélküli dolog, beszélni ezen törvényjavaslatról. De ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert én is épen ugy, mint valamennyi társam, érezzük azt a nagy felelősséget, a mely ezen törvényjavaslat tárgyalásával együtt jár. A felelősség érzete onnan ered, hogy mi valamennyien át vagyunk hatva azon meggyőződéstől, hogy ma már nincs többé szó a vasúti pragmatikáról, hogy ma itt nem tárgyalják a vasutasok fizetését, hogy ma nem kérdés többé, hogy a vasúti alkalmazott kap-e nyolcz 55