Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-178

428 azt mondta, hogy Horvátország területén a vasúti tisztviselőkre nézve is a horvát nyelv a kötelező, nem hogy vele élhessenek, hanem hogy vele élniök kell, hogy ez kötelességük, mert Horvátországban más nyelvnek helye nincsen. Igen tisztelt társaim, énnekem nincs okom arra, hogy Széll volt miniszterelnök urat dicsőitsem, de mert tény, melyet elismerni kell, hogy a volt miniszterelnök ur feltétlenül fényes lelki tulajdonságokkal megáldott ember és feltétlenül jó magyar hazafi, mert ha ez nem lett volna, sohasem jutott volna arra a magas polczra, a melyet elért, s ha ő kétségtelenül a szellem és ész embere és mint nemzetéért és hazájáért érző szivvel biró ember ejthette ki ezeket a szavakat, s ebben a parlamentben a horvátországi vasutakon használandó nyelv iránti véleményének kifejezést adhatott, akkor arra kérem önöket, hogy önök is határozzák el magukat és szegődjenek az ő véleményéhez, melyet ezen javaslattal dezavuáltak. Tisztelt ház ! Magánbeszélgetésből és sajtójukból azt vettem ki, hogy ezen mozzanatokon kívül, melyeket emiitettem, és melyek önöket követelményeinkkel szemben elfoglalt ellentétes álláspontjukban vezetik, még egy mozzanat létezik, ez a mozzanat pedig a közvéleményükre veendő tekintetek. Mikor tegnap a kuloárokban egy képviselőjükkel beszélgettünk, ez az igen tisztelt Hódy Gyula népképviselő volt, s mikor azt mondtuk neki, hogy mi semmiképen akármiben sem engedhetünk, azt válaszolta ő nekünk, hogy mi ezt a közvéleményünkre való tekintetből teszszük. Mi erre azt válaszoltuk neki: »Nem a közvélemény, hanem a törvény és a jog nem engedik, hogy engedjünk.« Beszélvén pedig a közvéleményről, meg kell jegyeznem, hogy minden közvélemény az igazságosság, törvényesség egy általános elvén alapul, és hogy mindenhol minden közvélemény szereti az igazságot, felmelegszik érte, és védi az igazságot és a jogosságot, s megbélyegzi a jogtalanságot s az erőszakosságot. Ha ezt tudjuk és mikor hallottuk, mit részünkről az előző szónok urak mondottak, és azt, a mit most én voltam bátor kifejteni, akkor kérem én önöket, hogy mondják meg közvéleményüknek mindazt, a mit mi itt előadtunk. Ha önök közlik közvéleményükkel mindazokat az okokat, melyeket mi előadtunk, és melyek a mi álláspontunk mellett szólnak, mint a nap világosan, és annyira őszintén, igazán és határozottan, mint ezt mi önöknek mondtuk, s ha az önöket elitéli a miatt, hogy ezt a javaslatot elvetették, akkor ime én vagyok az első s mellettem összes társaim, kik közéjük fognak jönni és csendesen meghallgatni azt az Ítéletet, melyet közvéleményük fog reánk olvasni és szivesen elviselni ezen Ítélet minden, még a legsúlyosabb következményeit is ! (Ugy van ! Taps.) Kérek kis szünetet. (Felkiáltások: A szónok szünetet kér.) (Szünet után.) Lukinics Ödön : Tisztelt ház! Megmondtam önöknek, hogy részükről mit kellene tenni közvéleményükkel szemben, hogy ezen közvéleményüket az igazság készületlenül ne találja, a mit pedig ezen vitás ügyben mellőzhetetlenül szükségesnek tartok, és hogy ilyen módon az egyenetlenség magva eltávolittassék, mely a vasúti pragmatikáról előterjesztett ezen törvényjavaslattal közibénk esett. Uraim, nem késő, hogy ezt megtegyék. Nem késő, hogy ezt közvéleményükkel közöljék, következésképp nem késő, hogy megtegyék azt, a mit mi önöktől követelünk, nem talán szeszélyből, hanem azért, mert ezt önöktől a jog, az igazság és a tételes alaptörvények nevében, melyek önöket éppen csak ugy kötelezik, mint minket, — követeljük. Uraim, tegyék meg ezt! Eajtuk áll, hogy az egyenetlenségnek ezt a magvát eltávolítsák, mi pedig megfenyegetett jogainkért továbbra is egyaránt tántoríthatatlanul és egyaránt kitartóan fogunk küzdeni abban a reményben, hogy küzdelmünknek talán mégis még idején fog kelleni kihívni jobb elhatározásukat, melyre ebben az állapotban szükség van. Uraim, ezzel rövidesen végeztem volna azzal, mit az előterjesztett törvényjavaslatban foglalt államjogi természetű sérelmekre való tekintettel előadni akartam. S most engedjék meg, hogy kifogásaink azon részére térjek át, melyeket nem tételes törvények alapján, nem beczikkelyezett egyezmények alapján, hanem mint olyan emberek emelünk, kiknek mindenhol és mindig első sorban kell lennünk. Én, uraim, a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló törvényjavaslatból és a szolgálati illetmények szabályozásáról szóló törvényjavaslatból, melyeket tárgyalás végett a t. ház elé terjesztettek, és melyek között junktimot áUitottak fel, azt a keserű ténykörülményt veszem ki, hogy a legalsóbb osztályok alkalmazottjai, kik a legnehezebb és a leghuzamosabb szolgálattal vannak megterhelve, a legkisebb jutalommal kerültek ki, a könnyebb szolgálatot ellátó magasabbranguak pedig hova-tovább jobb jutalommal. Látom, hogy miként a kormány junktimot állított fel a vasúti pragmatikáról szóló javaslat és az illetmények szabályozásáról szóló javaslat között, ugy egyidejűleg nem akarva is állit fel junktimot az államjogi természetű sérelmek és a szocziális természetű sérelmek között. Uraim, engedjék meg, hogy sorban mutassam ki a pragmatikáról szóló törvényjavaslat határozmányaiból azt, a miről azt tartom, hogy nem volna szabad a pragmatikában benfoglaltatnia. A 12. §. oly rendelkezést tartalmaz, mely szerint minden vasúti alkalmazottnak van joga, hogy egy büntető határozat és rendelkezés ellen panaszszal élhet és élnie szabad.