Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

168. országos ülés 1907 június 5-én, szerdán. 35 magyarnak van összeírva a horvát statisztikában, olyan községekben, a hol kétharmadnál több a magyar . . . Sümegi Vilmos: Miért nem csapják el? Barta Ödön: . . . egyesületi utón, mert az államnak nem lehet iskolákat állítani, mert a magyar állam ezt a jogát nem gyakorolhatja horvát területen, de egyesek számára fenn van tartva az általam felolvasott törvényben a jog, hogy iskolákat felállítsanak, egyesület folyamodott 12 ilyen iskolának felállításáért. Az ezen iskolába beiskolázandőkul jelentkezett növendékek száma több mint ezer; ezeknek a gyermekeknek iskola nélkül maradni nem azt jelenti, hogy ezek abszolúte nem fognak valahol iskoláztatni, hanem jelenti azt, hogy a horvát kormányzat elérte a czélját, mert miután barom-módra az a szülő még sem engedheti gyermekét felnőni, bckényszeritik a horvát iskolába, a hol mindent tanul, csak azt nem, hogy van egy magyar állam, a melynek jóvoltából Horvátország területét is fel akarjuk virágoztatni. (Zaj.) Éber Antal: Csak Magyarországon tűrik ezt el; másutt adnának nekik ! Barta Ödön : Ez a tisztelt osztályfőnök ur megtette azt, hogy a 104. §. bekövetelhető adatok közül azzal kezdte, hogy mutassák,, be a felállítandó iskolaépület tervét és a telket. O nem engedélyezi az iskola felállítását azzal, hogy záros határidő alatt ezt, meg ezt meg kell tenni és be kell mutatni, a mit a törvény szelleme és értelme szerint egyedül lehet megtenni, hanem követeli először a tervrajzot, az építési tervet és költségvetést, a kiviteli terveket és a telek rajzát. Ez az a bizonyos kelepcze, a melybe az iskolafelállitókat bele akarják ugratni, mert természetes, hogy ha az az egyesület vagy az a magános, a ki iskolát akar felállítani, már a telket megvette, már építtet és még neki iskolafelállitási engedélye elvi alapon nincs, akkor a horvát izgatók egyenesen neki mennek, azt mondják, hogy ez már tűrhetetlen behatolás az autonóm területbe és akkor kész a kravál. Ez tehát nem lehet. Ez alapon megakadályozott egy iskolát. A többinek megállapítását már körmönfontabb módon akadályozzák meg. Bejelentik, hogy X. községben a magyarságnak, ennek az egyletnek, valamely magánosnak vagy akárkinek támogatása mellett, a ki a garancziális felelősséget elvállalja és a kinek kvalifikácziója a 104. §. értelmében megvan, iskolát akarnánk felállítani. Akkor jön az a járási tisztviselő, egyenként megczitálja az embereket maga elé, vallatóra veszi, hogy tudják-e, mit akarnak, hát csakugyan olyan iskolát akarnak felállítani, hiszen akkor nekik kell a telket is, meg minden egyebet adni, építtetni, tanítót fizetni stb. Természetes dolog, hogy annak a szegény agyonsanyargatott földműves embernek, a ki azért él ott, hogy a földjét művelve, becsületes munkával magának kenyeret kereshessen, akármekkora legyen a hazafisága, de annyi nem telik a hazafiságától sem, hogy gyermekeitől elvonja a falatot és iskolát építsen, tanítót fizessen. Félrevezetik tehát hatósági asszisztencziával, hatósági közreműködéssel, megrémítik, terrorizálják és végre felvesznek vele egy jegyzökönyvet egy általa meg nem értett nyelven, a melyben maga mondja, hogy a horvát nyelvet is óhajtja oktattatni az iskolában, de azt írják bele, hogy azt kívánja, hogy horvát nyelvű iskolát állítsanak fel. (Nagy zaj.) Ha velünk itt megtörténhetik, hogy valaki nekünk a másik oldalról mázsás gorombaságokat vághat a fejünkhöz, a nélkül hogy értenők mit mondott (Ugy van

1 ügy van !), csodálkozhatunk-e azon, hogy az a szegény egyszerű földműves ember esetleg aláír olyan jegyzőkönyvet, a melynek ezt a finom distinkczióját esetleg nem tudja megérteni. Mert tudvalévő, hogy a Magyarország által Horvátország területén fentartott, ez idő szerint még vonagló iskolákban a horvát nyelv tanítása mint kötelező tárgy, mindenütt fel van véve a tantervbe, mindenütt olyan tanitó alkalmaztatik, a ki tökéletesen bírja a horvát nyelvet és ez szigorúan betartatik. Vajha nálunk elmondhatnék, hogy az állam segítségével és támogatásával virágzó idegen iskolákban csak egy századrész annyi gond fordittatik a magyar állam nyelvének tanítására, a mennyi azokban az iskolákban, a melyek ott még épen csak valahogy tűretnek, a horvát nyelv tanítására fordittatik. (Ugy van! Ugy van!) Ennek daczára lépten-nyomon, falurólfalura konstatálható módon a hatóság kiküldöttjeinek közreműködésével válik lehetetlenné, hogy magyarországi gyermekek számára,"*magyar államjiolgárok gyermekeinek, a magyar nyelven való oktatása czéljából, magyar pénzen, a magyar állam területén, magyar iskolát lehessen felállítani. (Felkiáltások a baloldalon : Szégyen!) Egy hang (a baloldalon): Ezt csak nálunk tűrik meg! __ Barta Ödön : Hogy mennyire lojálisán kezelik a magyarok azon a területen a létező magyar iskolákat, méltóztassék megengedni, hogy csak röviden egy hivatalos jelentésnek ide vonatkozó részét olvashassam fel (olvassa): »A legnyomatékosabban azt emeljük ki, hogy nem akarunk magyarosítani. Czélunk tisztán a társországok területén élő magyarság gondozása, minden politikai mellékczélzat nélkül. Horvát vagy szerb gyermekeket iskolánkba tehát nem veszünk fel, kivéve azon esetet, ha a szülő gyermekének magyar iskolába való felvételét egyenesen követeli, a mely esetben a horvát vagy szerb szülő gyermekének visszautasításában méltán sértést láthatna.« Továbbá azt "y