Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-177

39S biztosíttatnak, hogy a központi kormány ugy a központi kormánynál szervezendő horvát-szlavón osztályoknak hivatalnokait, mint a nevezett királyságok területén működő közegeit, tekintettel a szükséges szakképzettségre, a mennyire csak lehet, dalmát-horvát-szlavón honfiakból nevezi ki«. íme, az egyezmény 46. §-a azt mondja, hogy a horvátországi vasutakon csak Horvát-Szlavonországok honfiai alkalmazhatók. Egy hang : Alázatos szolgája ! Popovics Dusán: Bravó! Bravó! (Tapsol.) Cerovac István : A mint már előbb mondtam, nincs semmi kifogásunk az ellen, ha valamelyik tisztviselő beszél magyarul, de azt akarjuk, hogy honfiaink legyenek a tisztviselők és hogy horvátul is beszéljenek. (Zaj.) Popovics Dusán : Európa! Európa ! (Nevet.) Cerovac István : Kérek tiz percznyi szünetet. Elnök : Nem adhatok szünetet. Popovics Dusán: Most én fogok beszélni három óráig. Cerovac István (tovább olvas. Nagy zaj.) Hangok: Halljuk! Elnök (csenget.) Cerovac István: Én tovább folytatom. Én nem kaphatok szünetet. (Olvas. Zaj.) Thaly Kálmán: Meg kell a; szót vonni! Hiszen újra csak olvas ! Ne tessék engedni! (Zaj.) Cerovac István : .. . . (Felkiáltások balról: Halljuk az elnököt!) Elnök (csenget) : A képviselő urat utoljára figyelmeztetem. (Lásd tovább a naplóban.) Cerovac István : Én idézek. És semmi mást. csak a vasúti pragmatikát. (Olvassa): »Az alkalmazottaknak joguk van« .... (Zaj.) Itt tehát az idővel számolnak. Ez tehát akkor is lesz, ha valami szerencsétlenség történik. Ha valakije elhal. Én azt hiszem, hogy itt nem lehetne pontosan meghatározni az időt, hogy a szünet meddig tartson. (Olvas. Zaj.) Vájjon ő neki egyedül kellene lennie, vájjon semilyen helyettest sem találhat, mindenki állithat magának helyettest s itt az mondatik, hogy ő neki egyedül kell lennie. (Olvas.) Gaal Gaszton : Hiszen ez bolond ! (Zaj.) Elnök: Gaal képviselő urat rendreutasítom. Tessék kérem folytatni a beszédet! Cerovac István : Én nem kaphatok szünetet, a vasutasok meg kaphatnak. (Olvas.) Elnök : A képviselő ur folytatván a felolvasást, a szót tőle megvonom Popovics Dusán : Nagyon sajnálom, én akartam magyarul beszélni, de most nem kell. (Horvátul folytalja.) Tisztelt ház ! (Zaj.) T. ház ! . . . Elnök: Kérem tessék a házszabályokhoz szólni. Popovics Dusán : Higyjék el nekem, a mit tudtam magyarul, azt tudtam. Nagyon sajnálom, hogy e pillanatban kénytelen vagyok önöknek ugyanazt mondani. . . (Zaj.) a mit már egyszer meg is mondtam. Nagyon sajnálom, én akartam magyarul beszélni, de most nem kell. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, tessék megjelölni pontosan azt a szakaszát a házszabálynak, a melynek érdekében méltóztatik felszólalni. Popovics Dusán : Én nem vagyok elkészülve, ha az időm megengedte volna, készültem volna. Nagyon sajnálom, hogy nem vagyok elkészülve. Ez irányban is megértettem az elnök urat, ha megértettem, hogy megintett. T. ház ! Egészen természetes, hogy összes társaink csodálkoztak azon, hogy nem beszélünk magyarul. Sokan nem tudnak magyarul, sokan pedig beszélnének már magyarul, ha más eljárás alkalmaztatnék. Elnök: Az igen tisztelt képviselő urat megilleti a szó és meg is adtam a szót; de a házban bevett uzus és preczedens eset alapján meg keü, hogy jelölje azt a szakaszt, a melyhez méltóztatik szólni. (Zaj és felkiáltások balfelol: Üljön le !) Popovics Dusán : Azt hiszem, hogy a szolgálati pragmatikáról szóló általános vitánál jogosabb alapon, mint azon javaslatra támaszkodva, a melyen a pragmatika nyugszik, beszélni nem lehet. Azt hiszem, hogy minden szónoknak egyforma jogai vannak, azt hiszem, hogy minden beszédben . . . Elnök : Milyen szakaszát a házszabályoknak akarja megvilágitani ? Popovics Dusán : 215. §. Hivatkozom a 215. §. c) pontjára, a mely szerint minden szónok, mindenki a házszabályokról beszélhet, hivatkozom a 221. §-ra is. (Zaj.) Nem lehet mindent egyszerre ! Hivatkozom ezen szakaszokra, t. ház, mert ma oly eset történt, a mely mi reánk nagyon keUemetlen lehetne. Közülünk senkinek nem jut eszébe, hogy itt a házban provokáljon. Figyelembe venni kérem különösen, hogy akármilyen módon jogainkat védelmezzük, mindig a törvény szerint járunk el, hogy a biztosított jogainkhoz ragaszkodunk, de provokálni nem provokálunk soha. Ez sem a helyzetünkkel, sem a kötelességünkkel nem fér össze. Azt hiszem, t. ház, hogy mindenkinek megvan a joga a házszabályok 221. §. második bekezdése értelmében képviselői kötelességének minden tekintetben eleget tenni. T. ház ! Ez nemcsak a mi jogmik, hanem a mi kötelességünk is, mert csak így felelhetünk azoknak, a kik ide küldtek. Mindenek előtt tisztelnünk kell ezt a jogot és ezt a kötelességet, mert különben sem tárgyalni, sem ülést tartani nem kell. Kérdezem, t. ház, mi az oka annak, ha a mai ülésen egy szónokunktól elvonatott a szó, a ki ugyanazon törvényjavaslatról beszélvén, egyes szakaszokat olvasott fel, és saját álláspontja szerint magyarázta, a ki épen a szőnyegen levő törvényjavaslatról, tehát a tárgyról beszélt és mégis elvonatott tőle a szó. Ez egy preczedens, t. ház, a mely mindnyájunkra nézve veszélyes és a mely ellen mi tiltakozunk. A szó elvonható és az egész természetes, hogy a szó elvonható attól, a ki minden egyébről, csak a tárgyról nem beszél, de a ki a