Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-176

357 bocsáthatja azokat, a kik a 33. §. harmadik bekezdésében foglalt szolgálati vétséget elkövették. Ezen módon a szolgálatból való elbocsátás ki nem mondható, hogy ha a szolgálati vétség elkövetésétől már három hó letelt. Az elbocsátás Írásbeli végzéssel kimondandó, a melyben megjelölendő azon cselekmény, a mely az elbocsátás alapjául szolgált. Az elbocsátó végzés, mihelyt meghozatik, jogerőre emelkedik. Éj>en ez a legnagyobb baj, uraim, hogy a szolgálatból való elbocsátás büntetése alkalmazható és hogy a végzés, mihelyt meg van hozva, azonnal jogerőre emelkedik. Ezek ellen felebbezéssel élni nem lehet, senkitől bocsánat iránt kérés nem intézhető. Ez helytelen ! A mi az 50. §. utolsó bekezdéseiben mondatik, hát az még a legszebb (olvassa) : »Azon alkalmazottak, a kik a 33. §. 3. pontja alá eső szolgálati vétség folytán, mint felbujtók vagy izgatók, vagy mint valamely szervezett választmány tagjai, a szolgálatból elbocsájtattak — egyáltalában a szolgálatba többé vissza nem fogadhatók.* Ez által a munkások szabadsága mintegy korlátoztatik, úgyszólván megrendszabályoztatnak, ugy hogy panaszt nem emelhetnek és nem tehetnek semmit. Ha valaki azt mondja barátjának, hogy a fizetések kicsinyek és hogy az igy tovább nem mehet, ha azt mondja, hogy a mi munkánk nehéz, hogy mi túl vagyunk terhelve és ezeket véletlenül feljebbvalója meghallja, feljelentést tehet ellene, mert barátjának és társának panaszkodott, mint a ki a nagy tömeget izgatja, vagy mintha valamely szervezetnek felbujtója volna. És az ilyen embert, uraim, önök rögtön a szolgálatból elbocsájthatják és őt és családját tönkre tehetik, daczára annak, hogy éveken át hűen szolgált. Nem csak az, hanem soha többé a szolgálatba vissza nem fogadható, sőt bíróilag is üldözve és a kormánynál uralkodó gyakorlat értelmében, soha többé szolgálatot nem kaphat, nem csak a vasutaknál, hanem más közhivatalokban sem. Ha ez ebben a javaslatban méltánylásra találna, higyjék el, hogy nem lenne semmiféle kellemetlenség, és a munkásság sohasem sztrájkolna, ha vigyáznának arra, hogy az emberek mint emberek dolgozzanak és ne legyenek túlterhelve. Uraim, nekem még sok ilyen mondanivalóm lenne, és sajnálom, hogy az üléseket csak három óráig hosszabbították meg, mert még a felét sem mondtam el a mondanivalóimnak, különösen, ha még a fizetésekről is akarnék megemlékezni stb. De én nem akarok izgatni. Nem szabad megfeledkeznem róla, és kérdeznem kell ugy a kereskedelmi miniszter urat, mint Szterényi államtitkár urat, hogy a lakbéreknél miért nem helyezte Zágráb városát az I. osztályba, ugy mint Pestet és Fiumét. Fiúméban olcsóbb az élet és lakás, mint Zágrábban, Horvátország fővárosában. Nem akarok visszaélni a t. ház türelmével és azt hiszem, hogy önök, uraim, be fogják látni, hogy az ilyen javaslatot, midőn a ház asztalára kerül, jól át kell tanulmányozni és velünk, mint az önök szövetségeseivel, előbb megtárgyalni, hogy ne kerüljön a sor ilyen tárgyalásokra és ilyen kellemetlenségekre. Bevégzem és bátorkodom a következőt indítványozni (olvassa) : >>Alulirottak indítványozzák, hogy a vasúti alkalmazottakról szóló ezen napirenden levő törvényjavaslatok visszaadassanak a közös kormánynak azzal, hogy a horvát országos kormánynyal együtt javítsa ki az alaptörvénynek az 1868 : L, illetőleg XXX. törvényezikknek öszszes sérelmeit, melyek benne foglaltatnak és igy kijavítva, terjeszsze újra a t. ház elé. Budapest, 1907. évi június 15-én. Aláírva: Modrusán, Supiló. Pribicsevics, Popovics, Tuskán stb. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobbközépen.) Supiló Ferencz : A házszabályokhoz kérek szót. Markos Gyula : Tudsz te magyarul, miért nem beszélsz magyarul ? Supiló Ferencz: T. ház ! A magyar-horvát kiegyezési törvénynek 59. §-a szerint vüágos, hogy ezen királyságok delegátusai (képviselői) ugy a közös országgyűlésen, mint a delegácziókban a horvát nyelvet használhatják, a mi magyarul azt jelenti: az országgyűlésen, mind annak delegácziójában a horvát nyelvet használhatják. Elnök : Kérem, a képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólni. Az azonban, a mit most méltóztatik czitálni, az nincs benn a házszabályokban. Csak a házszabályokhoz van joga a képviselő urnak szólni. (Zaj. Felkiáltások a jobbközépen: Törvényben van !) Nagy Dezső: Ez is hozzá tartozik. Leitner képviselő ur a házszabályok 216. §-ára hivatkozott. Ez nem házszabály. Supiló Ferencz : Hát hogy beszélt az előző szónok ? Elnök : Tessék! Supiló Ferencz: Ugyanazon szakaszokról fogok szólani. A törvény olyképen értelmezendő, hogy nemcsak hogy meg van engedve, nekünk horvátul beszélni, hanem a horvát nyelvet használhatjuk is. Azért meg van az a jogunk, hogy beadványokat és interpellácziókat is horvátul terjeszszünk elő. Sajnáljuk, hogy nem vagyunk oly nagy számban, a kik magyarul tudnánk. De hogy megmutassuk, hogy Kovács azon megjegyzése, a mit a minap tett, mintha tudnánk magyarul, azonban beszélni nem akarunk, nem áll, mert ha tudnánk, akkor beszélnénk is, azért adtuk be ezt az indítványt magyar nyelven, habár meg volt a jogunk azt horvát nyelven is megtenni. Ennyit akartam mondani.