Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-176

352 nálunk a horvát szakaszvezetők a vonatokon még nem voltak alkalmazva, — hogy volt elég panasz az utasok részéről, mert ezen hivatalnokok durván bántak el a közönséggel és azért jó, hogy ily módon figyelmeztetve legyenek, hogy tudják, hogyan viselkedjenek ugy a hivatalnokok, mint a vasúti alkalmazottak a közönség irányában. Elnök: Most értesültem, hogy a képviselő ur azt mondotta beszéde folyamán, hogy az államvasutak tisztviselői a közönséggel szemben szemtelenek. Ez inparlamentáris kifejezés. Ezért rendreutasítom. (Felkiáltások balfelől: Rendre ! Rendre !) Éber Antal: Halljuk! Halljuk! Modrusán Gusztáv : Elnök ur, én ezt csupán azért mondottam, mert a földművelőinkkel való érintkezésből tudom, hogy épen ezen hivatalnokok őket száz meg százszor marháknak és sok mindenfélének nevezték el, azért jónak tartom, hogy ezen szakasz fölvétetett, s ez emberek figyelmeztessenek, hogy a közönséggel szemben előzékenyek legyenek, a mint ezt már az illem is megkívánja. Én nem meggondolatlanságból mondottam ezt. Sajnálom, hogy ezt a kifejezést haszálnom kellett. Visszavonom, és többé nem használom. A 15 §. igy hangzik (olvassa) : »Minden alkalmazott köteles abban a munkakörben és azon a helyen tenni szolgálatot, melyet neki fölebbvalója kijelöl. Szolgálati érdekből az alkalmazott bármikor áthelyezhető. Arra az alkalmazottra, a ki az uj munkakört vagy szolgálati helyet az erre kitűzött időn belül el nem foglalja, a 16. §. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A szolgálati hely és beosztás megállapitásánál a szolgálati érdekek irányadók. E mellett az alkalmazott érdekeire, különösen gyermekei iskoláztatásának megkönnyítésére itt lehetőleg figyelem forditandó. Az alkalmazott szolgálati helye közelében tartozik lakni. Kivételnek ez alól csak a felsőbbség engedélyével van helye.« Vannak itt olyan dolgok, a melyekkel az alkalmazottaknak nagy kellemetlenség okozható, mondjuk, hogy ha őt föllebbvalója a szolgálatban nem szívesen látná. Mindenféle dolgokat szemére vethetnek s kieszközölhetik, hogy az illető alkalmazott áthelyeztessék, a mi pedig ugy ő rá, mint gyermekeire és családjára nézve káros lenne. Azért jó volna, hogy ezen szakaszban kiemeltessék, hogy az az alkalmazottak gyötrésére nem használható fel. Végre a 16. §-ban, a mely azt mondja (olvassa) : »Föllebbvalój a engedélye nélkül senkinek sem szabad szolgálatát vagy szolgálati helyét elhagyni. Sem magát a szolgálatban más által helyettesittetni. Az alkalmazott eltávozását föllebbvalójának előzetesen bejelentem tartozik akkor is, ha birói vagy közigazgatási hatóság előtt kell megjelennie. Engedély nélküli, igazolatlan távollét idejére sem fizetés, sem más illetmény nem jár. Megbetegedés esetében a követendő eljárásra nézve az egyes vasutak szolgálati szabályzata irányadó.* Ezen szakaszban tehát az mondatik, hogy az alkalmazottnak nem szabad helyét elhagynia, még akkor sem, ha mondjuk, valami baj éri, valami kellemetlenség, vagy tudom is én mi. Abban az esetben, ha egyszerre rosszul lesz, nem szabad szolgálatát elhagynia, vagy ha valakije meghal, nem szabad elmennie, s ha mégis elmenne, de nincs helyettese, állását veszítheti, s az által szenved ő is meg a családja is. Előfordul az is, hogy az alkalmazott a bíróság elé idéztetik, pénzbírság terhe alatt, mennie' kell, de nem szabad, mert nincs, a Id helyettesítse. Föllebbvalója meg messze van tőle, hozzá tehát nem férhet, engedélyt kérendő, e nélkül pedig mennie nem szabad. Ezek tehát mind oly dolgok, a melyeket minden ember könnyen felfoghat, s a melyekről mindjárt láthatja, hogy helytelenek. A 17. §. igy hangzik (olvassa): »Az alkalmazott köteles a megállapított egész munkaidőt a szolgálatnak szentelni és föllebbvalói meghagyására rendes munkakörébe nem tartozó teendőket is végezni. Munkatorlódás, sürgősség, vagy egyéb rendkívüli viszonyok esetében az alkalmazott köteles a rendes munkaidőn tul is külön díjazásra való igény nélkül szolgálatot teljesíteni. Rendes körülmények között a legnagyobb munkaidő tartamára és a legkisebb pihenő időre nézve megállapított szabályok (28. §.) figyelmen kivül nem hagyhatók. Uraim, azt kérdezem, hogyan lehetett ilyesmit fölvenni egy törvényjavaslatba ? Hogy egy vasúti alkalmazott, egy munkás, a ki egész nap dolgozik, úgyszólván mint egy igavonó állat, a mint ez a mi vasúti vonalainkon, különösen Zágrábtól Fiúméig, a hol naponta 30 vonat is közlekedik s a hol az alkalmazottak amúgy is túl vannak terhelve, még ilyeneket is legyen kénytelen végezni! Tudom, hogy vannak közönséges őrök, a kiknek sokáig kell a helyükön kitartaniuk, a hol majdnem minden fél órában átvonul egy vonat. Előfordulhat, hogy egy ilyen alkalmazott túlterheltetik szolgálat által s akkor baj érheti a vasutat s mindenféle szerencsétlenség történhetik. Azért gondolom, hogy az állam kötelessége alkalmat adni munkásainak, hogy szolgálatukat teljesíthessék, ugy a hogy ezt az emberi érzés is kívánja. Hogy a munkások ne legyenek túlterhelve, ne dolgozzanak többet, mint a mennyit ember, mint ember egyáltalán dolgozhatik. Elvégre még az ember sem képes erőin túl dolgozni. S hogyha neki rendes szolgálatán kivül is még többet kell dolgoznia, s azért nem kap semmiféle fizetést, nem kap semmivel sem többet annál, a ki egy kis állomáson van, a hol naponta csak egy vonat megy át, ez akkor nem igazság, és nem is lehet igazság. A 18. §. azt mondja, hogy egyiknek sem szabad ittas állapotban lennie. Ezt helyeslem. De megesik könnyen, hogy valaki valakire ilyesmit ráfog, vagy mondjuk, az alkalmazott nem tetszik föllebbvalójának s őt valaki denuncziálja, s ez akkor a legnagyobb, legnehezebb következményekre vezet-