Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-176

176. országos ülés 1907 június 15-én, szombaton. 335 sértés nem is történt meg. Ugyanis, a mikor a törvénynek ... Elnök; Ez valóban nem a házszabályokra vonatkozik, hanem a képviselő úr itt egy egész közjogi fejtegetésbe megy bele, és erről kezd vitát. Ez a házszabályokhoz nem tartozik, méltóztassék tehát felszólalását szűkebb körre szorítani. Kovács Ernő: T. ház ! Felszólalásom tisztán a házszabályokra vonatkozik. Mert az, hogy használhatják-e a horvát nyelvet vagy nem, ez a házszabály dolg El, 3,' melyhez mindig hozzá lehet szólani. Elnök: Ez egy elintézett dolog, képviselő ur, és nem engedhetem meg, hogy kétségbe vonja a t. képviselő ur, hogy itt a horvát képviselő uraknak joguk van horvát nyelven beszélni. Kovács Ernő; Nem erről van szó, t. elnök ur. Elismerem, hogy a ház meghozta azon határozatot, hogy a horvát beszédeket sztenografalják és lefordítsák . . . Elnök: Ismételve figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy méltóztassék szűkebb körre vonni beszédét. Kovács Ernő: T. ház ! A mikor egy törvény szavai tekintetében kétség merül fel, akkor keresnünk kell azt, hogy az a törvényhozó, a ki meghozta azt a törvényt, milyen jelentőséget és milyen magyarázatot tulajdonított annak a törvénynek. Már most kevéssel azután, a mikor az 1868. évi XXX. t.-czikket meghozták, meghozták a XLIV. t.-czikket is. Annak a törvényczikknek létrehozásában, miután ugyanazon évben és ugyanazon az országgyűlésen hozatott meg, résztvettek a magyarok és horvátok részéről azok, a kik a XXX. törvényezikket meghozták. Tehát j ogosultak voltak magyarázni azt, hogy miként értik az 59. §-nak ezen szavait. Már pedig a XLIV. t.-czikkben egészen vüágosan meg van mondva, hogy ezt a szót: »használhatják«, csakis arra lehet magyarázni, hogy ők horvát nyelven is szólhatnak. T. ház ! Ha mi odáig mennénk, hogy egy utólagos törvény által nem lehet, esetleg mondom, még megsértés utján is, megváltoztatni egy előző törvényt, akkor ez az egész vita, a melyet a horvátok indítottak, teljesen fölösleges volna, mert egyszerűen azt mondanák, hogy az országgyűlésnek nincsen joga olyan törvényt hozni, a mely az ő nézetük szerint a XXX. t.-czikkbe ütközik és ennek folytán azt a törvényt, a melyet az országgyűlés ilyenképen hoz meg, nem ismerik törvénynek. Ilyet ők maguk sem vitatnak. És ennek folytán maguk is elismerik, hogy nekünk jogunkban, illetőleg hatalmunkban van hozni egy oly törvényt, a mely esetleg megváltoztatja az 1868: XXX. t.-czikket és a múltban is jogunk volt ahhoz. Ha odáig mennénk, hogy egy ilyen egyezkedés utján létrejött törvény semmikép sem változtatható meg, akkor örökérvényű törvényeket hozhatnánk olyképen, hogy az országgyűlésen . . . Elnök: Figyelmeztetem a szónokot másodízben, hogy a házszabályokhoz tartsa magát. Kovács Ernő: Miután az én felfogásom szerint a »használják« szó csakis ugy magyarázható, hogy ők horvát nyelven beszélhetnek, de nem magyarázható akkép, hogy mi is kötelesek vagyunk hasznaim az ő horvát nyelvüket, már pedig mi az ő horvát nyelvüket használjuk akkor, a mikor horvát indítvány felett folytatunk tanácskozást: ennek folytán én részemről egy olyan eljárást, a mely mellett mi a horvát képviselők által horvát szöveggel benyújtott javaslat felett tanácskoznánk, törvénybe ütközőnek tartok. Ezt voltam bátor kijelenteni. Elnök : A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok megadják minden képviselőnek azt a jogot, hogy a házszabályokhoz bármikor hozzászólhasson. Ezt a jogot egész terjedelmében azonban csak ugy vagyok képes interpretálni, hogy a házszabályokhoz szólhat a képviselő akkor, a mikor azoknak mikénti alkalmazásáról az adott esetben van szó, (Igaz! ügy van!) a midőn arról van szó, hogy helyesen alkalmaztatnak-e a házszabályok, vagy igy vagy amúgy kivánja-e azokat alkalmazni. De hogy a házszabályok ezimén valaki olyan elvi kérdéseket vethessen fel vagy döntethessen el, a melyek semminemű akut jelleggel nem birnak, . . Kovács Ernő : Nem én vetettem fel! Wekerle Sándor miniszterelnök: ... hanem egyszerűen felhozatnak, bocsánatot kérek, ezt megteheti valaki külön indítvány alakjában, megteheti ugy, hogy a házszabályok módosítását kívánja, de megtenni ezt oly formában, hogy az adott esetben, a házszabályok ilyen és ilyen terjedelemben alkalmaztassanak : ezt én igen veszélyes preczedensnek tartanám a tanácskozás rendes menete szempontjából. (Igaz ! Ugy van !) Mi történt itten ? Egyik képviselőtársunk beadott egy határozati javaslatot vagy indítványt, — bocsánatot kérek, nem voltam jelen — beadta azt az országgyűlés ügykezelési és tanácskozási nyelvén, a magyar nyelven. Azt hiszem, senki vita tárgyává nem teszi azt, hogy ez olyan nyelven adatott be, a mely vita tárgyává egyáltalán nem tehető. (Igaz ! Ugy van !) Az a körülmény, hogy egy félreértés folytán valaki itt felszólal, nem szolgálhat indokul arra, hogy elvi vitatkozások keletkezzenek. (igaz ! Ugy van !) s azért arra kérem a t. házat, hogy ezen nézetem szerint épen ide nem tartozólag felvetett elvi kérdés további vitatása nélkül — miután a házszabályok interpretácziójának ez alkalomból semmiféle indoka fenn nem forog — egyszerűen a napirendre áttérni méltóztassék. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az idő előrehaladván, a tanácskozást félbeszakítjuk. Mielőtt az interpeUacziókra és az interpellácziókra adandó válaszokra áttérnénk, a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve teszek javaslatot. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn, 1907. évi Julius hó 17-én délelőtt 10 órakor