Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

261 Prihicsevics Szvetozár Halljuk csak mi módon! Brlics Vatroszláv : En azt tartom, hogy ha szivén feküdnék az, hogy jó viszonyok uralkodjanak Magyarország és Horvátország között, hogy Horvátország és Magyarország érdekében közreműködött volna, hogy tanácsával, felvilágosításával elhárítsa azt a konfliktust, mely itt a nyelv kérdésében keletkezett. Én azt hiszem, hogy Josipovich horvát miniszter ur ő nagyméltósága megbecsülhetetlen szolgálatot tett volna ugy Horvátországnak, mint Magyarországnak, ha erre a körülményre figyelmeztette volna az irányadó faktorokat, s felhívta volna figyelmüket ugy a törvénysértés nagyságára, mint azokra a következményekre, a melyek be fognak állani. Legyen meggyőződve a t. miniszter ur, hogy rokonszenves megjelenése és azon befolyása által, a melyet bizonyára élvez közöslminiszteri kollégáinál, valamint ezen országgyűlés többségénél, elérhette volna azt, hogy ezen kérdés tárgytalanná váljék s hogy ne kerüljön ezen ház asztalára. Bátor leszek ennek még csak egy részét idézni, merífnemsokára befejezem beszédemet; nem akarok visszaélni a t. ház figyelmével. (Olvassa): »Á hármas királyság viszonya ugy a koronához, mint Magyarországhoz, részint irott, részint szokáson alapuló külön jogszabályokon nyugodott. Ezen törvényes rendelkezéseknek és szabályoknak összessége alkotta meg a hármas királyságnak külön közjogát. Alapját képezi annak a hármas királyság politikai különállása, a mely a Magyarországgal való közösségben is megóvatott. Ezt tartotta szem előtt az 1861. évi országgyűlés a XLII. t.-cz. 1. §-ában. Ez a mi alaptörvényünk, ez az a forrás, a melyből kiindultak elődeink, midőn 39 évvel ezelőtt megkötötték az egyezményt. NovoszelÓ Mátyás : Ezt a szerencsétlen egyezményt. Brlics Vaíroszláv : Dr, Novoszeló barátom szives volt azt mondani »szerenosétlen egyezmény«.En azonban azt hiszem, hogy ez az egyezmény nem lenne szerencsétlen, ha az emberek tudnák azt tisztelni, ha tudnák azt végrehajtani, mert akkor épen ellenkezőleg, áldásthozó volna ugy Magyarországra, mint Horvátországra, mert ezen az alapon megerősödhetnénk, erről az alapról továbbfejlődhetnénk és olyan faktorrá válhatnánk KözépEurópában, a milyen, a mi helyzetünk szerint, kellene, hogy legyünk. (Élénk helyeslés és taps a jobbközépen.) Lorkovics Iván : Ugy van ! Fényes ! BrliCS Vaíroszláv (olvassa) : »A hármas királyság 1848-iki évi országgyűlése abban a véleményben volt, hogy az 1848-iki törvényekkel megsértetett ezen jogi alapon a nyugvó viszonya Horvátországnak és Magyarországnak, és pedig ugy az összesség, mint az ő törvényes autonómiájának kárára.« (Zaj.) Popovics Dusán: Halljuk! Halljuk! Brlics Vatroszláv (olvassa) : »Ezért élve ősi jogaival, ezen országgyűlés az emiitett törvényeket sem el nem fogadta, sem ki nem hirdette.* Mi rejlik ebben ? Egy preczedens. (Olvassa) : »Miután tehát ezen törvényekkel egyoldalúan lett megváltoztatva a fennálló állapot, másrészt pedig a hármas királyság ezen kapcsolata ugy, a mint az 1847-ig megalakult, szűk volt az ő nemzeti és állami létének; ugyanezen országgyűlés elhat á, rozta, hogy uj szövetséget fog kötni Magyarországgal. Eltekintve az 1848 háborús eseményeitől, a Magyarország és a hármas királyság közt fennállott törvényhozási és igazgatási kötelék megszakadt egyrészt a magyar országgyűlés akaratából és az 1848-as törvények folytán, másrészt pedig a horvát országgyűlés határozata következtében. Popovics Dusán : Most is ezt akarjuk megtenni! Brlics Vaíroszláv : Vájjon mi is ennyire fogjuk a dolgot vinni ? Popovics Dusán : Ép ugy ! Brlics Vaíroszláv (olvassa): »Az 1861. évi országgyűlés is ezért volt abban a véleményben, hogy a két ország közt fennálló közjogi kapcsolatot jogérvényesen megszűntnek nyilváníthatja.« Ez azt bizonyítja, hogy ez a közösség meg volt szüntetve, s a kiegyezési törvényben újból létesítve, hogy tehát nekünk semmiféle konczesszió nem adatik, a mint azt ebben a t. házban az egyik előttem szóló emiitette. Lorkovics Iván: Mind ilyen mesékkel állanak elő ! BrliCS Vaíroszláv; Ez törvényesítve van és biztosítva a mi történelmi jogunkban és pozitív törvényünkben, a kiegyezésben, a mely szintén egyik része a mi történelmi jogunknak. (Olvassa) : »A hármas királyság területén megkülönböztette az országgyűlés azokat a részeket, a melyek ugyanazzal a törvényhozással és közigazgatással bírnak, mint a polgári Horvátország és Szlavónia, és a melyek résztvettek a törvényhozásban legalább egyes kérdésekben, ugy, mint a horvátszlavón katonai Határőrvidék, azoktól a részektől, a melyek csak a hármaskirályság közjogának erejénél fogva tartoztak hozzája, de tőle teljesen el voltak választva ugy a törvényhozás, mint az igazgatás tekintetében, mint Dalmáczia és a Muraköz.« Ebben az nyer kifejezést, hogf ép ugy, mint a katonai Határőrvidék, csak a közjog erejénél fogva tartozik a hármas királysághoz, hogy ép ugy Dalmáczia is csak ezen közjog alapján csatolható hozzája. Supilo Ferencz: Nem fog Dalmáczia az unióba csak ugy belemenni. BrliCS Vaíroszláv (olvassa) : »A hármas királyság területének előbbi részei a reális, az utóbbi csak az ő virtuális területét képezik. Az utóbbiak alatt értheti az országgyűlés a kvarnerói öblöt, Isztriának egy rézsét és a mai Törökországnak azon részét, a melyek valamikor a hármas királysághoz tartoztak.* A mi magát az autonómiát illeti, erre nézve a regnikoláris bizottság nyilatkozatában a következő foglaltatik (olvassa ): »Az autonómia tekintetében az országgyűlés azon a véleményen volt,