Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-173

214 sitotta a mi jogos és törvényen alapuló kívánalmainkat, nem egyéb, mint az ő hazafias érzelmeinek kifejezése és a magyar politikus véleménye, de fejtegetése nem fejezi ki azt, a mit egy, az állami alaptörvényt, különösen az 1868. évi kiegyezést tisztelő, közös horvát-magyar miniszternek a közös ügyekben mondania kell. Eddig az a helytelen praxis követtetett, hogy Horvátországban a mi vasutainkon ugy a belső, mint a külső szolgálatban magyar volt a szolgáltti nyelv. Ez, mint mondám, helytelen gyakorlat volt, mert ezt ugy vették, mintha a magyar nyelv lenne az egyedüli szolgálati nyelv Horvát-Szlavonország területén. Ezt a gyakorlatot, ezt a szomorú gyakorlatot, ezt a törvénytelen gyakorlatot megengedték a mi derék elődeink, a kik itt 30 éven keresztül képviselték Horvátország jogait. (Elénk helyeslés és

r taps a jobközépen.) És miért? Én nem tudom, de talán igy kellett tenniök azért, hogy megóvják ösztöndijaikat, — ezek ösztöndijak voltak a számukra, mert ők sohasem voltak itt — vagy pedig azért, mert kellett nekik ugy tánczolni, & hogy önök fütyültek. (Egy hang a középen : Ok azt mondták, hogy nem értették volna meg őket, ha horvátul beszélnek!) Én nem tudom, de biztositom önöket, hogy ha a mi elődeink Horvát- és Szlavonország nevében ezen az országgyűlésen minden alkalommal felemelték volna szavukat, midőn az állami alaptörvény minden egyes rendelkezése itt fokozatosan csorbittatott, nem került volna a sor erre az összeütközésre, sem az 1885. évi regnikoláris deputácziókra, sem az 1883. évi zavargásra, sem az 1903. évi ismert nemzeti mozgalomra. Zagorac István: Nem a nemzetet képviselték, hanem önmagukat. Magdics Péter: Mondhatom, hogy ők nem voltak Horvátország képviselői, hanem a magyar miniszterek darabontjai. (Elénk helyeslés a jobbközépen.) A mi elődeink gyengesége és engedékenysége oka annak, hogy ma már a miniszteri székből nem történik hivatkozás az 1868. évi I,. illetőleg XXX. törvenyezikkre mint alaptörvényre, hanem a törvénytelen gyakorlatra, (Helyeslés.) a mely erőszakkal léptettetett életbe a horvát nemzet és a horvát királyság akarata ellenére, a melyik befészkelődött abba a politikába, melyet az uj rendszer, a fiumei rezoluezió lerontott. Surmin György: Most törvénybe akarják iktatni! Magdics Péter: Ha a kereskedelemügyi miniszter ur áttanulmányozta volna az 1868. évi állami alaptörvényt és elolvasta volna ennek a kiegyezésnek 57., 46. és 9. §-ait, egész más eredményre jutott volna, mint a milyenre jutott annak az alapján, a mit talán más politikusok neki szuggerálták. Ha a kereskedelemügyi miniszter ur arra az álláspontra helyezkedett volna, mely ezen idézett horvát-magyar kiegyezés rendelkezésein alapszik, akkor belátta volna, mily nagy hibát követett el, mily igazságtalanságot követett el a horvát nemzettel szemben, mily összeütközést idézett elő ezen királyságok között, összeütközést, mely végzetes lehet ránk is, de önökre is. (Helyeslés a jobbközépen.) Ha ezt belátta volna, meg vagyok győződve, hogy ezt a javaslatot a szolgálati pragmatikáról lojálisán visszavonná, szigorú bírálat alá venné és egész más alakban terjesztené ezen t. országgyűlés elé, olyan alakban, a mely nem sérti az állami alaptörvényt és Horvátország becsületét. Surmin György: Nem kérdezné Szterényit, az államjogtudóst. Magdics Péter: A mi horvát kívánalmunk, hogy a Horvát-Szlavonországon elvonuló vasutakon, ugy a külső, mint a belső szolgálatban, a horvát nyelv használtassák, alapszik, mint mondám, magán az állami alaptörvényen, de ha ez a törvény nem is léteznék, sztratégiai tekintetek kívánják azt, hogy mi a vasutainkon Horvát- és Szlavonországban a horvát nyelv kizárólagos használata életbeléptettessók. Nagy képviselő ur tegnap szíves volt azt mondani, hogy sztratégiai szempontok teszik kívánatossá, hogy az összes vasutak szolgálati nyelve egy: a magyar legyen és pedig Horvátországban is. Jaj annak, a ki ezt megéri, ne adja az Isten. Ha megtörténnék az, hogy sztratégiai operáeziók idejében mi Horvátországban a vasutakon csak a magyar nyelvet hallanók, ott pedig küzdenének a horvátok és a horvát nyelv mellett talán a német vezényleti nyelv is felhangzanék, ebből nagy káosz származnék. (Zaj!) Supilo Ferencz: Ez a Drang nach Ostennek kell, nem Magyarországnak! Magdics Péter: Engedjék meg, uraim, hogy figyelmeztessem önöket egy osztrák magasabb tisztnek, Latterer Adolf lovag császári és királyi altábornagynak egy igen tartalmas és tárgyilagos czikkére, a ki pedig sem nem horvát, sem nem magyar, s kinek nincs érdekében, hogy akár nekünk, akár önöknek kedvezzen. 0 e napokban a bécsi Eeichspostban egy igen tartalmas és tárgyilagos czikket irt, a melyben megczáfolhatatlan tényekkel igazolja, hogy sztratégiai szempontokból elkerülhetetlenül szükséges, hogy a horvát-szlavón vasutakon, ugy a külső, mint a belső szolgálatban, kizárólag horvát legyen a szolgálati nyelv, s czikke végén ajánlja, és pedig egészen jogosultan, hogy Zágrábban külön vasúti igazgatóság szerveztessék, mely alá tartoznának az összes horvát-szlavonországi vasutak, mert az valóságos anomália, hogy a mi vasutaink három különböző magyar igazgatóság alá tartoznak, s mindez a könnyebb magyarosítás okából. A kereskedelemügyi miniszter ur igen rosszul