Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-173
212 körülményről, egy megdönthetetlen, ténykörülményről feledkeztek meg, a mely igazolja, hogy a vasutak közjogi állami intézmény jellegét hordozzák magukon és hogy hivatalnokaik köztisztviselők, kik jogaikat és kötelességeiket tekintve, az összes többi, kétségtelenül elismert közhivatalnokokkal és köztisztviselőkkel vannak egyenrangú sitva. Ezt azonnal be fogom bizonyítani. (Mozgás.) Elég baj, hogy ha egy állam ilyen ténykedést (Zaj. Elnök csenget.) nyilvános állami közegek funkczióit teljesitő hivatalnokaitól egyáltalában megtagadhatja a közjogi jelieget. Uraim, ime itt van a bizonyíték. Az 1875 deezember 31-én kelt és a bekezdésben emiitett furcsa rendelet kibocsátása után megjelent az ipartörvény, megjelent a kereskedelmi törvény, de én ezen törvényekben sehol sem találok egy határozmányt sem, a mely a kereskedelmi meghatalmazott vagy egyéb más kereskedelmi vagy iparos alkalmazott fogalma alá a vasúti hivatalnokokat és alkalmazottakat is vonná. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Magdics Péter: Ha az állam köztisztviselőit a teljesen közönséges kereskedelmi meghatalmazottak osztályába akarná sorolni, ugy a kereskedelmi vagy ipartörvénynek ezt előre kellett volna látnia, ennek azonban nyoma sincs. A kereskedelmi törvény a kereskedőkre mint olyanokra, kereskedőkre mint magánszemélyekre lett megalkotva, és a kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi meghatalmazottakról szóló határozmányai azokra mint magánszemélyek alkalmazottjaira vonatkoznak, s semmiesetre sem mint az állami hatalom alkalmazottjaira, azaz oly hivatalnokokra, a kiknek hivatalos ténykedése a közjogi jellegnél semmi mást nem hordoz magán. Vájjon ilyen törvényjavaslat szerkesztője egyáltalában miként állithat egymás mellé egy állami köztisztviselőt és kereskedelmi magánmeghatalmazottat, s mindkettőt együttesen azonegy osztályba sorozni ? (Zaj.) Elnök (csendet) : Csendet kérek ! Magdics Péter : Uraim, most áttérek a törvényjavaslatnak azon igen fontos határozmányára, mely az esküről szól. Ez a szolgálati eskü, melyet a vasúti tisztviselők és alkalmazottak tartoznak letenni, nagy különbséget állit fel köztük és az úgynevezett magánhivatalnokok között, vagy ha akarják, köztük és a kereskedelmi meghatalmazottak között. Epén ez a szolgálati eskü adja meg csak minden állami alkalmazottnak, hivatalnoknak a közjogi jelleget s csak ez a szolgálati eskü, miután azt letette, sorozza őt a köztisztviselők körébe és adja meg neki a köztisztviselői jelleget, a büntetőtörvényben biztosit részére külön jogokat, de külön kötelességeket is ró rá. A pragmatika 7. §-a szerint az áUandó alkalmazottak következő szolgálati esküt teszik le (olvassa) : »Én N. N. esküszöm a mindenható Istenre, hogy Ö császári és apostoli királyi Felségéhez, ő Felsége uralkodó házához, a magyar szent korona országainak alkotmányához bármily viszonyok között hű maradok a közérdeket és a szolgálat érdekeit mindenkor szem előtt tartom stb.« Uraim, ki tesz le ilyen esküt, a királyhoz és annak házához való hűség esküjét ki teszi le, az alkotmányra ki esküszik . . . Lázár Pál: Micsoda macskazene ez, miért haragszik ? SlipÜO Ferencz: Az a,z államnak nem kereskedelmi meghatalmazottja. Nem az, s nem is lehet. Csak itt leket hallani ilyen elméletet. ( Közbeszólások jobb felől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Ne méltóztassék közbeszólásokkal zavarni a szónokot, mert ezt a szabályok nem engedik meg. Magdics Péter: ... a Id arra tesz esküt, hogy a közérdekeket és szolgálatának érdekeit lelkiismeretesen fogja előmozdítani, ez, bocsássatok meg uraim, már nem közönséges kereskedelmi meghatalmazott jellegét, hanem állami köztisztviselő jellegét hordozza magán. (Ugy van! Éljenzés. Nagy taps a jobbközépen.) Tehát látják, uraim, mily abszurdumra vezettem azokat, a kik ezt a nézetet osztják. Síirmin György : Ez az egész vasúti pragmatika abszurdum. Magdics Péter: Uraim, én már emiitettem, hogy itt kétségtelenül ismertetett el, hogy a posta és táviró az úgynevezett közös közügyekbe tartoznak és hogy hivatalnokai állami köztisztviselők. A mint pedig ez áll. akkor hatáskörüket egy magántisztviselőnek sem szabad átlépnie, mert ilyen átlépés ellen, szolgálati hatáskörükbe való ilyen nyúlás ellen, nemcsak a mérvadó tényezőknek, hanem maguknak a posta- és táviróhivatalnokoknak is kellene tiltakozniuk, mert nem engedhetnék meg, hogy magánalkalmazottak hivatalos ténykedésükbe avatkozzanak, mig maga az állam fogalma nem engedheti meg, hogy az állami monopolok úgynevezett állami köz- és állami magánvállalatokra oszoljanak. Ilyent, uraim, a világnak egy elmélete sem ismer. Uraim, ezek a vasúti hivatalnokok a szolgálati pragmatika 7. §-a értelmében arra is tesznek esküt, hogy a távirószolgálat szabályait pontosan teljesem fogják. Tehát a vasúti hivatalnoknak törvény szerint kötelessége, hogy a táviróhivatalnok szolgálatát teljesitse, hogy összes teendőit ellássa, hogy cselekményeiért ugyanazt a felelősséget viselje, mint a táviróhivatalnok, igy tehát állami hivatalnok, s még sem élvezi ebben az államban ugyanazokat a jogokat, a melyeket élvez az ő társa a postánál, vagy a távirdánál, bár kötelességei ugyanazok. Ugyanazok a kötelességek és különböző jogok! Ezt nem lehet összhangzásba hozni a logikával. (Helyeslés a jobbközépen.) A vasúti hivatalnokok és állandó alkalmazottaknak ezen közjogi jellegét igazolja az előterjesztett szolgálati szabályzat 8. §-a is, a midőn ugy rendelkezik, hogy a szolgálati esküt a vasúti és hajózási főfelügyelőség egyik tagjának kezébe