Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-173
A képviselőház 1907. évi június hó beszédek Vrbaničs Ferencz : Tisztelt ház ! Tegnapi beszédében tisztelt Nagy Ferencz képviselő ur személyemet is érintette. Ö t. i. »Kereskedelmi Jogom«-ból egy helyet idézett, mely a gyorsírói jegyzőkönyv szerint következőleg szól (olvassa) : »Nemcsak egyes ember, hanem többen is együttesen, különösen valamely társulat, község, sőt maga az állam is, a kereskedő jogait élvezik és annak kötelezettségeit teljesitik, ha saját nevükben kereskedelmi ügyletekkel mint iparral foglalkoznak, vagy a mint a közönséges beszédben mondják, ők ilyen esetben, mint minden egyes ember kereskedőknek tekintetnek.« A ki, tisztelt ház, ezt az idézetet, önmagában veszi, semmi különöset, sem fog benne találni, de mindebből az tűnik, ki, hogy t. Nagy ur egyrészt azt akarta kimutatni, miként jövök én magam önmagammal ellenkezésbe, mivel mint politikus mást állitok, mint kereskedelmi jogban való szakember pedig megint mást; s azután tisztelt Nagy képviselő ur itteni társaimnak is szemükre akarta vetni, mintha ők megengednék bizonyos kérdésre a támadást, minélfogva ugyanígy az ő védelmét is meg kellene engedniök és elfogadniuk. Uraim, én az én »Kereskedelmi Jogom«-ban egy bekezdéssel sem oldottam meg azt a kérdést, vájjon a vasutak állami vállalatot képeznek-e vagy sem. En a vállalatról általában beszéltem, hogy pedig az államnak is lehetnek vállalatai, erről sem én, sem más valaki nem kételkedik. Vájjon a vasutak állami vállalatot képeznek-e, ezt a kereskedelmi törvénynek elrendelni nem kell, a mint nem is rendelte el, hanem ezt más tan rendeli el, vagy ha akarják, ez a kereskedelmi törvény szerint kormányrendelet számára van fentartva, a kormány pedig az állami vállalatok iránt ezt a rendelkezést végre is hajtotta. Ebben a rendeletben kimondatik, hogy a vasutak is tartoznak az állami vállalatok közé s ugyanúgy, mint a posták. Ehhez képest semmi sem áll utj okban, hogy miként a vasutakat óhajtják megmagyarositani, ugyanezt a jDostákkal is tegyék meg. önök ezt meg sem kísérlettek eddig, de ha ezt valamikor meg is fogják kísérelni, ugyanolyan nagy ellenszegülésre fognak akadni, mint most is itt. De nem erről van most szó, hanem arról, hogy akkor, ha Nagy képviselő ur álláspontja elfogadtatik, hogy t. i. a vasutak állami vállalatot képeznek, a további következményeket is el kell fogadni, s megmagyarázni, hogy ilyen vállalatokat a kereskedelmi törvény szerint milyeneknek kell 12-iki ülésén horvát nyelven mondott fordítása. I tekinteni. A vasutaknál az a kérdés merül fel, vájjon ez a vállalat, mint egyes kereskedő vagy mint közösség fog-e tekintetni. Egyes kereskedő az nem lehet, hanem az csak mint külön közösség vagy a mint a kereskedelmi törvény mondja, mint társulat jelentkezhetik, mert itt döntő szerepet játszik, ki adta ezen vállalathoz a szükséges pénzt. Ezek a vasutak pedig a horvát területen nem magyar pénzen, hanem horvát pénzen ép ültek. (TJgy van I Helyeslés.) A határőrvidéki beruházási alaj) fizetett elsősorban a Horvátországban lévő állami vasutakért; bizonyára 50 millión felül, azután pedig, a mit állitólag az állam adott, önök az ezen vasutakra tett beruházásoktól járó kamatokat számítják fel terhünkre, de ezen vasutak jövedelmét nem számolják el javunkra. Ha tehát, uraim, a vasutakat oly vállalatoknak veszik, mely a horvát-magyar közösséghez tartozik, kérdem önöktől, hogy ezen vállalat egyik társa mely jognál fogva tukmálhatja rá a maga nyelvét a másik társára, tehát Magyarország Horvátországra ? Ne gondolják, hogy Horvátország ebbe valaha is beleegyezzék. Ezen nyelvi kérdésben mi önökkel teljesen egyenrangúak és egyenlők vagyunk. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a 215. §. a) pontja keretében maradni, a melynek alapján a képviselő ur szót kapott és kérem, hogy egyáltalában ne méltóztassék a kérdés érdemleges tárgyalásába bocsátkozni. Vrbaničs Ferencz,: Elnök ur, én tüstént kész vagyok s a kérdés érdeméről nem beszélek, hanem tisztelt Nagy képviselő urnak csak azon állítására válaszolok, hogy én önmagammal jövök ellenkezésbe, ezt pedig én nem engedhetem meg. Még azt akarom mondani, hogy ha önök Magyarország területére nézve azt akarják s ezt teljes joggal rendelhetik, hogy a vasutakon a magyar nyelv uralkodjék, azonképen mi is, mint a másik társ, teljes joggal nem engedhetünk meg Horvátország területén más nyelvet, mint a horvátot, ha mindjárt önök ezeket a vasutakat állami vállalatnak tekintik is, a mit én különben újból tagadok, mert ezt az egész világ is tagadja, és sehol sem fognak találni tudományos fórumot, sem Európában, sem Amerikában, mely ezt az álláspontot helyeselné. (Nagy taps, éljenzés és helyeslés a jobbközépen.)
