Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-168
168. országos ülés 1907 június 5-én, szerdán. 15 viselők voltaképen nagyobb megerőltetést igénylő munkát végeznek. Ennek következtében van az, hogy ők most sokkal jobb fizetést kapnak, mint maguk a rendes állami tisztviselők; kezdő fizetésük nagyobb, mint az államiaké; előrehaladásuk sokkal gyorsabb és biztosabb; végül nyugdíjba is 35 évi szolgálat után léphetnek be teljes fizetéssel, holott az államiak csak 40 évi szolgálat után. De nemcsak az állami tisztviselőkhöz hasonlítva előnyösebb az államvasuti tisztviselők helyzete, hanem más államok vasutainak és más vasúti magánvállalatok alkalmazottainak fizetéséhez mérten is. Közép-Európában alig van ma vasút, a mely jobban dotálná tisztviselőit, mint a hogy ezentúl a magyar állam fogja azokat fizetni. Nemcsak a magyarországi magánvasutak, pl. a Délivasut, vagy a többi vasutak nem fizetik ilyen erősen tisztviselőiket, hanem az osztrák, az olasz, vagy a porosz vasutak sem. A harmadik szempont, mely itt tekintetbe vétetetett az, hogy ez a nagymérvű fizetésrendezés arányba hozassék az állam financziális erejével: hogy annyit adjunk meg a tisztviselőknek, a mennyit az állam ereje megbír, de ne menjünk ezen a határon túl. (Helyeslés.) Ha pedig ezt a szempontot veszszük tekintetbe, akkor igazán azt kell mondanunk, hogy a kormány elment egészen addig a végső határig, a meddig felelősségérzéssel biró államférfiunak elmennie lehetetett, (ügy van!) E javaslatba 14,495.000 koronával van emelve az államvasutak alkalmazottainak fizetése, beleszámítva azt az 1,700.000 koronát, a mely az 1907-ik évi költségvetésbe be lett állítva. Ha ehhez hozzáveszszük még azt, hogy az 1904. évi fizetésrendezés alkalmával 6 millióval emeltetett az államvasutak alkalmazottainak fizetése, akkor ez kerek 20 millió koronát tesz ki. Miután pedig az államvasutak alkalmazottainak összes fizetése 80 millió koronát tesz ki, ebből látható, hogy teljes 25°/o-a fizetésnek az, a mivel ezentúl a fizetés emelkedni fog. Hasonló emelést fizetésekben sem a magyar állam eddig még egyetlenegy irányban sem foganatosított, sem ilyesmire hivatalnokok fizetésénél soha példa egyáltalában nem volt. Mindent összevetve, t. képviselőház, olyan ez a javaslat, a melylyel az illetők meg lehetnek elégedve, ( ügy van!) és meg is vannak elégedve, egyes izgatókat kivéve. De ez utóbbiak száma is kevés, az ő szavuk viszhangra nem talál. Olyan tehát ez a javaslat, a melyet a t. képviselőház is nyugodt szívvel elfogadhat, mert biztosítja egy nagy bránsnak megélhetési viszonyait, megelégedését, viszont tekintetbe veszi az állam pénzügyeit. Ez az, a meddig el tudunk menni; és igen kérem a t. képviselőházat, hogy eddig méltóztassanak elmenni, de ezen a téren túlmenni nem. A javaslat elfogadását ajánlom a t. képviselőháznak. (Elérik helyeslés,) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! Alkotmányos szokásomhoz hiven, mindjárt a vita kezdetén kívánok nyilatkozni. (Helyeslés.) Röviden szólok mind a két előttünk fekvő javaslatról, a melyek között junktimot kívánok felállítani. (Halljuk! Halljuk!) A mi a fizetésrendezést illeti, megállapítom a mit egyébiránt Hoitsy előadó ur t. barátom jeles előadásában már is kifejtett: hogy az állam elment a fizetésemelés terén addig a végső határig, a meddig egyáltalán elmehetett. (Igaz! TJgy van!) A ki engem ismer, az nem fog kételkedni azon állitásom őszinteségében, hogy a mikor adhatok és segíthetek, teljes szívvel teszem azt, (Élénk helyeslés.) de egyéni hajlandóságomat mérsékelnem kell, mert kötelességem az adózó polgárok helyzetét is mérlegelni. (Igaz! Ugy van!) A midőn tehát a vasutasok fizetését emeltem, kerestem és megtaláltam azt a középutat, a melyen járnom lehet és elmennem a végső határig, de ezen túl magamat ragadtatni nem hagyom. (Helyeslés.) A fizetésrendezésnél, sajnálatomra, teljes lehetetlenség volt a munkásoknak azon óhajtását teljesítenem, hogy évi fizetéses állásokba vétessenek be. Mert ha ezt a kérelmet teljesítettük volna, a 8366 műhelymunkás kinevezése kereken 14 millió költséget okozna; a 8800 pályamunkás kinevezése kereken 15 millió korona költséget, ha pedig ezeknek és az összes raktári, szertári, állomási és fütőházi munkásoknak, állásai rendszeresittetnének, ugy csupán ezen a czimen 60 millió korona kiadással kellene számolnunk. Szükségtelen bővebben magyaráznom, hogy ez lehetetlen volna. Egyébiránt ugy vagyok értesülve, hogy a vasúti személyzetnél a tervezett fizetésrendezés a legjobb benyomást keltette. Mindannyian belátják, hogy érdekükben megtettem, a mit tehettem, (Igaz! Ugy van!) keveseknek kivételével. (Helyeslés.) E kevesek elégedetlenségét sajnálom, de megnyugtat az a tudat, hogy telhetetlenek mindig voltak és lesznek, de ezekért az egész nemzetnek érdekeit megsérteni nem szabad és nem lehet. (Altalános helyeslés.) Áttérek, t. ház, a szolgálati pragmatikára. Részletekbe itt sem bocsátkozom. Az igen t. előadó ur, Jankovics Marczell, (Éljenzés.) igen szép ismertetésében, a melyért eléggé ki nem fejezhetem elismerésemet, (Éljenzés.) kiterjeszkedett minden egyes részletre; én csakis elvi kijelentéseket akarok tenni, a melyeket megtenni kötelességemnek tartom. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban megállapítom, hogy a beterjesztett szolgálati pragmatika ebben az országban az első, mely törvénynyel állapi ttatik meg és a mely egy nagy hivatalnoki karnak szolgálati viszonyait lesz hivatva igazságosan és'
