Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-173

173. országos ülés 1907 június 12-én, szerdán. 195 Hogy ő mint hatósági közeg vissza ne élhessen a rábízott hatalmi eszközökkel, arra vonatkozólag a büntetőtörvénykönyvnek vannak intézkedései. Itt van a büntetőtörvénykönyv 472—481. §-a ; ez a hivatali hatalommal való visszaélésnek eseteit sorolja fel és bünteti. Mondja ki a törvényhozás, hogy ezeknek a szakaszoknak alkalmazása tekintetében is közhivatalnoki minőséget imputál ennek a tisztviselőnek éppen ugj^, mint akkor, a mikor a 480—481. §-okban kontemplált kriment követi el, vagyis a mikor egymagában vagy többekkel összebeszélve megtagadja hivatali kötelességeinek teljesitését. Ez tehát a sztrájk kizárására alkalmas néhány szakasz. Ha ezekre vonatkozólag a törvényhozás kimondja, hogy igenis ezeknek a szakaszoknak alkalmazása szempontjából az illető vasutas alkalmazottnak köztisztviselői minőségét megállapítja, akkor, azt hiszem, teljesen eleget tett ugy a vasutasok személyének védelme szempontjából, mint a vasúti szolgálat biztonsága érdekében. Azt kell mondanunk, hogy az általánosítás mindig árt. Az általánosítás különösen a jelen esetben nem helyes, és pedig azért, mert könnyen félremagyarázásoknak enged teret. Ismerjük a mi birói gyakorlatunkat és épen ebben a birói gyakorlatban nem volna megóva a vasúti tisztviselőnek — a jogegység szempontjából is — az érdeke akkor, ha mi minden egyes rendelkezését a büntetőtörvénykönyvnek, a mely a közhivatalnokokra vonatkozik, a vasutasokra is alkalmaznék. Ha figyelmesen olvassuk ezt a pragmatikáról szóló törvényjavaslatot, lehetetlenség bizonyos rokoni nexust fel nem fedezni az osztrák pragmatika és a jelen törvényjavaslat között. Csakhogy, sajnos, mintha ebben a rokoni viszonyban a mi javaslatunk mostohagyermek sorsára jutott volna, mert hiszen a mi jó az osztráknál, az nincs átvéve a mienkbe, a mi pedig benne rossz, azt itt bőségesen megtaláljuk. Az osztrák vasúti rendtartás megtiltja az ajándékok elfogadását, ép ugy mint a mienk tiltja ezt és bizonyos, s a javaslatban megjelölt szolgálatoknak teljesitését a felebbvaló részére az alantas részéről. De egy rendkívül fontos és üdvös intézkedéséről megfeledkeztünk, arról t. i., hogy a felébbvalónak nem tiltja meg a mi javaslatunk kölcsönt vagy zsirót kérni az alantastól. Pedig ezen a téren van a legtöbb visszaélés. Az ilyen kisebb üzleti összeköttetések károsak. Az osztrák vasúti pragmatika továbbá a lelkiismeretlen minősítést nagyon súlyos fegyelmi vétségnek minősiti és azt mint a legsúlyosabb fegyelmi vétséget elbocsátással bünteti. A lelkiismeretlen minősítést ez a javaslat is tiltja, szankcziót azonban hiába keresünk hozzá, mert szankezió egyáltalában nincsen és a lelkiismeretlen minősítés a mi javaslatunk szerint nem képez fegyelmi vétséget. A titok tiltott felfedezése tekintetében ugyanazon a nézeten vagyok, a melyen Zboray Miklós t. képviselőtársam és ugyanazon a nézeten, a melyet Moskovitz Iván t. képviselőtársam fejtegetett. Hozzátenni valóm csak annyi van, hogy a tanúskodás tekintetében a vasutas soha se legyen abban a helyzetben, hogy megtagadhassa a hivatali titoktartás örve alatt a tanúskodást akkor, a mikor a vasút jDassziv pereiről, kártérítési pereiről van szó. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mert hiszen nagyon jól tudjuk a praxisban, hogy igen sok perben, sőt majdnem az összes kártéritési perekben az igazság egyedül a vasúti tisztviselőnek tanúvallomása alapján deríthető ki. Ha tehát oly fegyvert adunk a vasútnak, ugy a magánvasutaknak, mint az államvasutaknak a kezébe, hogy csak a felsőbbség engedélyével legyen joga az alkalmazottnak tanúskodni olyan dologról, a melyeket szolgálatában megtudott, akkor hiába várjuk az igazság felderítését. (Helyeslések.) Hiába perlekedünk a vasúttal, mert nem hiszem, hogy volna ebben az országban egyetlen egy vasutigazgatóság is, a mely a pragmatikában adott jogánál fogva az engedélyt az ő alantasának a vallomásra megadná. Ez a privilégium tehát azt hiszem, egyenesen közveszélyes. A javaslat mellett felszólalt szónokok általánosságban fejtegették, hogy a pragmatika tulaj donképen egy szerződés, vagyis a pragmatika megállapítja azokat a szerződési pontozatokat és feltételeket, a melyek mellett a vasutas szolgálatot vállal. Hát ha tényleg igy áll, a mint igaz is, hogy ugy van, hogy a j^ragmatika a vasutas alkalmaztatására nézve a bilaterális szerződésnek a formája, akkor áll egyúttal az is, hogy azok a vasutasok, a kikre nézve ezen pragmatika meghozatott, azzal a joggal ruháztatnak fel, hogy azon jogok, a melyek a jelen pragmatikában, mely szerint elszerződtek, nekik biztosittatnak, tőlük még akkor se vétethessenek el, hogy ha a pragmatika, ugyancsak törvényhozás utján, megváltoztatnék. Az osztrák vasúti rendtartás meg is állapit] a azokat a sarkalatos jogokat, a melyektől a vasúti tisztviselő va^v vasúti alkalmazott, még; akkor sem fosztható meg, ha a pragmatika megváltozik. Ez a fizetési kategóriában való megmaradás, az ennek megfelelő állandó alkalmaztatás, az arra meghatározott fizetés, a különdijazás utazásokra, járandóságok kiszolgáltatása betegség, katonai szolgálat esetére, a legközelebbi lakbérnegyed nyugdij vagy halál esetére, a Sterbequartal, klasszikus magyar fordításban: a halotti negyed a hátramaradottak részére, a szabályszerű előmenetel, a minősitési táblázatokba való betekintés joga, elbocsátás kizárása előzetes fegyelmi eljárás nélkül stb. Ezekről a sarkalatos jogokról egyáltalában nem történik a mi javaslatunkban gondoskodás az esetre, ha ez a pragmatika megváltoztatnék. Hasouló fontossággal birna a vasutasok részére, ha ők a tekintetben biztosíttatnának, hogy ha szolgálati viszonyuk nyugdij ázás vagy rokkantság következtében megszűnik, megkapják a legközelebb esedékes lakbérnegyedet. Tudjuk, hogy a halál nem nagyon válogat, nincs fizetési terminushoz kötve, sokszor nagyon szeszélyes, ugy hogy az a baleset érheti a hátramaradottakat, hogy kenyéradójukat akkor vesztik el, mikor nem