Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

10 168. országos ülés 1907 június 5-én, szerdán. levonások kedvezménye- A mellékfoglalkozásokat illetőleg tovább mentünk minden külföldi törvényhozásnál, tovább mentünk az 1906. évi olasz pragmatika intézkedéseinél, mert az engedélyrendszer helyébe a bejelentési rendszert léptetjük életbe. (Helyeslések.) A hivatali viszonyt ugyancsak számos szakasz érinti. Közzéteendő ezentúl a rangsor, melyhez mindenkinek biztosítva van a hozzáférhetőség lehetősége, A titkos minösités végleg megszűnt. Az alkalmazottakon esett sérelmeknek megtorlásáról a felettes hatóság hivatalból köteles intézkedni. Minden intézkedés ellen, a melyet valamely alkalmazott magára nézve sérelmesnek tart, fennáll a j)anaszjog és az ut a legfelsőbb fórumig, a melyet senki el nem zárhat. Aggályos esetekben fennáll az Írásbeli utasítás kérésének a joga. Az áthelyezés kérdésében pedig külön miniszteri rendelet fog intézkedni az áthelyezés költségeiről és módozatairól, magában a törvényben pedig igyekeztünk ezt a kérdést minden lehető garancziával körülsánczolni, hogy az áthelyezés joga a politikai üldözésnek, az önkénynek, a bosszúállásnak forrása sohase lehessen. (Altalános helyeslés.) Már most. t. ház, áttérek a legfontosabb jogra, a politikai jogok összessségére. (Halljuk! Halljuk!) A politikai jogok összessége az öszszes jogok között oly igaz gyöngy, a melyet el nem vehet egy erőszakos felsőbbség és el nem vehet a terrorista bajtárs. Igyekeztek a bizottság és a törvényjavaslat megalkotói ezen politikai jogok összességét, a jogok ezen koronáját teljes fényében fentartani és igyekeztek magában a javaslatban szankczióról gondoskodni és azért felvettünk olyan intézkedést, a mely szerint súlyos fegyelmi vétség, bogy ha akármilyen úton-módon egyik alkalmazott a másikat befolyásolja vagy korlátolja politikai jogainak gyakorlásában. (Elénk helyeslés.) De felvettünk egy másik intézkedést is. a mely irányul azon áldatlan terrorizmus ellen, a mely ma minden alkalmazottat és minden munkást a demagógia eszmekörébe akar belekényszeríteni, s azért fegyelmi vétségnek minősítettük azt a terrorizmust, a mely valakit kényszerit egy egyletbe való belépésre vagy abból való kilépésre. (Elénk helyeslés.) A bizottságok szem előtt tartották azt, hogy minden alkalmazott legyen teljesen szabad, de nem felejtették el azt, hogy teljesen szabad csak ki önmagán és gondolatain uralkodik. Ez a szemle a jogoknak sorozatán mutatja azt, hogy ez a pragmatika az országnak érdekét energiával védi, de a mellett óvja és melengiti minden állampolgárnak érdekét is. (Igaz! Ugy van!) S mégis e jogokkal szemben is egyre-másra felhangzott az elégületlenség diszszonáncziája. Nagyon csodálkoztam volna, hogy ha ez nem igy lett volna, mert az elégületlenség olyan, mint az ősmonda Antheusa: akárhányszor a földre sújtjuk, uj alakban, uj erővel támad legtisztább intencziónk és legtisztább szándékaink ellen. (Igaz! Ugy van!) Nincs könnyebb munka, mint elégületlenséget szítani. (Igaz! Ugy van!) Mert százezreknek hullámos lelkülete olyan, mint a háborgó óczeán, a melynek megkeseritésére elég néha egyetlen egy csepp méreg, és nincs áldatlanabb munka, mint az, hogy ha valaki a nélkül, hogy embertestvérének hasznára válnék, ártalmára a nemzetnek, a melyhez tartozik, megtagadva a történelemnek, a múltnak, az édes honi rögnek vonzó erejét, azét a földét, a melyhez ezer év küzdelmeiben hozzávegyült legjobbjaink sziveinek hamva, elrabolva a szegénytől azt, a mi annak egyik legdrágább kincse, a hitet a jobb jövőben, s a bizalmat az igazi nemes emberszeretetben, — mondom, nincsen áldatlanabb munka, mint hogyha valaki igy, a nagy emberi jogok harczosának álarczába bújva elégületlenséget szit. (Elénk helyeslés és taps.) Mert a nagy emberi jogok összesége olyan, mint a napnak izzó melege, annak termelő és áldó ereje, és az, a ki igy lép fel, mint az elégületlenségnek fentjellemzett apostola, az olyan, mint a sistergő éjjeli mécs, a mely azt hiszi magáról, hogy a nap fényét és melegét ő terjeszti. A fanatikusokat még megbecsülhetjük, de ártalmatlanokká kell tennünk; az üzleti izgatókat megvetjük és letörjük minden áron. (Elénk helyeslés.) Meg vagyok győződve arról, hogy még a bizottságoknak számos jóakaratú módosítása után sem sikerül mindenkit meggyőznünk, de a mostani időkre igazán ráillik br. Eötvös József mondása, mely szerint »felgerjedt időkben a legfonákabb eszmék mellett, hogy ha valaki szenvedélylyel lép fel, követőkre talál, mig a ki a legtisztább és legvilágosabb igazság védelmében csak nyugodt okokra támaszkodik, elhagyatva marad. Vannak idők, a mikor a józanság csak a szenvedélyesség alakjában léphet fel«. Ezek után áttérek még röviden a fegyelmi eljárásnak jellemzésére. (Halljuk! Halljuk!) A vasutas pragmatikában megállapított fegyelmi eljárás mindenekelőtt megvalósítja a modern büntetőperrendtartásoknak elvét: más a vizsgáló biztos, más a vádló, más a védő és más az itélő bíró. Másodsorban ez a fegyelmi eljárás az egész vonalon a kollegialitásnak nagy eszméjére van felépítve, s tovább megy a javaslat ugy a régi miniszteri rendeleteknél, mint a többi európai törvényeknél is, hogy pl. csak az olaszt idézzem e helyen, mert a fegyelmi bíróságoknak nemcsak javaslási jogot ad, a mint az eddig volt, hanem valóságos birói hatáskört. Az első fokon a fegyelmi bíróság megalakításában részt vesznek a vasutasok is választás utján, a második fokon pedig a vasúti igazgatóságoktól független, a vasúti és hajózási fő-