Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-171

120 Ili. országos ülés löt a házszabályok értelmében az elnök van hivatva arra, hogy ebben a házban minden képviselőnek személyes szabadságát megvédelmezze. Olay Lajos: Kivéve a hazaárulónak! Maniu Gyula: Kötelessége az elnök urnak, hogy a képviselőházban lehetővé tegye a képviselőnek megjelenését, vagy pedig jelentse ki, hogy ennek eleget tenni vagy nem képes vagy nem hajlandó. (Nagy zaj.) Elnök : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A képviselő ur ezen utóbbi kérdésére már az imént válaszoltam, más választ most sem adhatok. A mi azt illeti, hogy nem is kivánta a fegyveres erőt alkalmazni, bocsánatot kérek, a házszabályok 257. és 276-ik §-aira hivatkozott, a melyek egyenesen a fegyveres erő alkalmazásba vételéről szólnak. Maniu Gyula : T. ház ! (Zajos felkiáltások : Eláll! Üljön le ! Folytontartó nagy zaj.) Olay Lajos: Gonoszabb ez, mint Vajda! Ép olyan czinkos, mint Vajda! (Zaj.) Elnök : Napirend szerint következik a m. kir. államvasutak évi fizetéssel biró alkalmazottai illetményeinek rendezéséről, (írom. 485, 521) továbbá a szolgálati vasúti rendtartásról (írom. 486,530) szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Ki következik? Ráth Endre jegyző : Zboray Miklós ! (Folytontartó nagy zaj.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök; Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Ráth Endre jegyző: Zboray Miklós ! Zboray Miklós : T. ház ! Azok közé tartozom, a kik ugy vélik, hogy Magyarország gerinczét a kisgazdák, a földmivelő nép képezi. Gerinczét képezik a hatalom tekintetében, gerinczét a vagyonosodás szempontiából. Ebből a kiindulási pontból tekintve a helyzetet, elsősorban azt szeretném és óhajtanám, ha a törvényhozás a ldsgazdák jólétéről, vagyonosodásáról, erősödéséről gondoskodnék. Minden olyan teher, a mely a tisztviselői fizetések emelésével jár, ezt a gerinczét, a kisgazdákat fogja nyomni. Mindez azonban nem akadályozhat meg abban, hogy kimondjam viszont azt is, hogy a mi viszonyaink közt, a drága megélhetési viszonyok közt igenis szükségesnek tartom, ha a tisztviselők fizetése rendeztetik, és azoknak is a megélhetésnek legalább minimális módja megadatik. Abban a törvényjavaslatban, a mely a ház előtt fekszik, a mely a vasutasok fizetésének rendezéséről szól, azt látom, hogy gondoskodik a kormány arról, hogy a vasutas tisztviselők megélhetése biztosítva legyen. Másrészt igaz, hogy azok a kis tisztviselők valóságos páriák, mert azok húzzák az igát, azok dolgoznak a nagyobb állásuakért is sok esetben és azok volnának leginkább rászorulva arra, hogy június íd-én, hétfőn. gondoskodás történjék az ő anyagi helyzetük javításáról. Hiszem azonban, hogy ez is be fog következni, nemcsak a vasutasoknál, hanem a tisztviselői kar egyéb részeiben is. De ha bekövetkeznék, figyelmébe ajánlom a kormánynak egyúttal azt is, hogy igyekezzék a tisztviselők számát lehetőleg csökkenteni,helyesebb beosztást teremteni és a munkaerőket jobban kihasználni. (Helyeslés.) Mert ma ugy áü a helyzet, hogy túlsók a tisztviselője ennek az országnak, keveset is dolgoznak és aránytalanul vannak szétosztva. Hogy mennyit és mit adjon a kormány a vasúti tisztviselőknek, az számadás dolga, a viszonyoknak mérlegelése egyrészt az áüamháztartás szempontjából, másrészt a tisztviselők szempontjából, és mérlegelése annak, hogy ezt a kérdést a rendelkezésükre álló an}^agi eszközökkel mikép lehet megoldani. Hiszem, — és ugy látom, mert közmegelégedést kelt a javaslat a tisztviselők körében, a kormány pedig nem járulna hozzá és nem rendezné ily módon, ha anyagi eszközökről nem gondoskodott volna — hogy ez a kérdés mindenkinek megelégedésére lesz megoldva és elfogadom a törvényjavaslatot, mely a vasutas tisztviselők fizetésének rendezéséről szól. (Helyeslés.) A mi a szolgálati rendtartást illeti, felszólalásomnak tulaj donképen ez a tárgya. Tárgya azért, mert magam is belátom és érzem, hogy ez a szolgálati rendtartás egy alapvető munka abban a tekintetben, hogy a tisztviselőknek biztosit] a egyrészt szolgálati jogaikat és kötelességeiket, másrészt kézben tartja őket és nem engedi, hogy sztrájkba menjenek. Az alkotmánybiztositék egy nemének tekintem ezt a szolgálati rendtartást, mert az, a ki foglalkozik a tisztviselői karnak függő viszonyával, a ki a gyakorlati életben látja, hogy minő helyzetben vannak az összes tisztviselők, az nem zárkózhatik el attól az óhajtól, hogy egyszer rendezni kell ezt a kérdést, mert ma ki vannak szolgáltatva a felsőbbségnek, az önkénynek, a hatalomnak, a kormányok különféle szeszélyének és a felebbvalók akaratának. Ebből a szempontból ezt a törvényjavaslatot, a mely alapját képezi annak, hogy a vasutasok, ezen nagy tömege a tisztviselőknek, a kik szorgos, nehéz munkát végeznek, miket, hogyan ós miként végezzenek, örömmel üdvözlöm, ép ugy, mint a kereskedelemügyi miniszter urnak azt a kijelentését is, hogy — egyelőre bár rendeleti utón — de mégis pragmatikát állapit meg a kereskedelemügyi minisztérium alá tartozó tisztviselők számára. Óhajtandó volna, hogy addig is, mig a törvényhozás a tisztviselők általános pragmatikáját megállapítja, a többi minisztériumok is kövessék a kereskedelemügyi miniszternek ezt a példáját és megcsinálják a pragmatikát, mert méltóztassanak megnézni az életben, hogy az a kis tisztviselő, a ki egész életét ott abban a hivatalban tölti el, milyen gyámoltalan, milyen félénk, nem ismeri jogait, milyen szolgai alázatosságu, és ha lehet beszélni rabszolgákról és páriákról, a mint a szocziálisták s az iparral foglalkozó emberek beszélnek, akkor