Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-171
118 171. országos ülés 1907 június 10-én, hétfőn. tuma van, (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) azonban arra nézve, hogy én a fegyveres erőt alkalmazzam akár azokkal szemben, a kik nem akarják őt ide beereszteni, akár pedig oly czélból, hogy őt mintegy fedezet alá véve kisértessem be a házba : sem törvényeinkben, sem pedig házszabályainkban semmiféle jogi alap nincs. (Élénk helyeslés balfelől.) Különben a kéjoviselő ur megtette azt, a mit törvényeink és házszabályaink szerint egészen jogositva volt megtenni, t. i. beielentette Vajda Sándor képviselő ur mentelmi jogának vélt megsértését. Méltóztassék nyugodtan bevárni az ekként bejelentett eset elintézését; majd a képviselőház fog a kérdésben határozni. Ezek azok, a miket én Maniu Gyula képviselő ur felszólalásával szemben elmondani szükségesnek láttam. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a ház minden oldalán.) Maniu Gyula: T. ház! Elnök : Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni ? Maniu Gyula: A házszabályokhoz kivánok szólni. Eitner Zsigmond : Bocsánatot kérek, én előbb jelentkeztem. Személyes megtámadtatás czimén kivánok szólni. Elnök : Eitner Zsigmond képviselő ur tényleg előbb jelentkezett szólásra személyes megtámadtatás czimén. Maniu képviselő ur azután méltóztassék majd szólni. Eitner Zsigmond: T képviselőház! Akkor, a midőn Maniu Gyula képviselő egy rossz ügy védelmében a ház türelmével ennyire visszaélt, (Zaj a nemzetiségiek padjain. Felkiáltások balfelől : Igaza van!) és engem személyesen is megtámadott, ámbár ez a megtámadtatás (Zaj a nemzetiségiek padjain. Halljuk! Halljuk! balfelől.) az elnök ur által (Folytonos zaj.) . , . Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Eitner Zsigmond : ., , az elnök ur által már visszautasittatott, mégis kénytelen vagyok felszólalni, mert megvonta tőlem a parlamenti illendőségnek azt a tudását is, hogy ha én azzal a kifejezésemmel, a melyet az elnök ur erősnek talált, a parlamentét megbántottam, hogy azért a háztól bocsánatot ne kértem volna. Bocsánatot kérek a parlamenttől, ha megsértettem. Bocsánatot is kértem, midőn az elnök ur figyelmeztetett. Erre a t. képviselő urak meggyanúsítottak, elővették az ő szokott fegyvereiket . . . Egy hang (balfelől) : Mocskos fegyvereiket! Eitner Zsigmond : ... a hazudozást és rágalmazást. (Nagy zaj a nemzetiségiek padjain. Felkiáltások : Rendre I Taps a baloldalon.) Elnök (csenget) : Eitner képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Olay Lajos : Czinkosok, gazok. Mind ki kellene dobni valamennyit! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Eitner Zsigmond : Nem fogom a parlamentnek idejét és türelmét sokáig igénybe venni, Ilyen viselkedések következtében, a milyent a t. oláh társak tanúsítanak, a hazafias érzelem és buzgalom sokszor elragadnak arra, hogy velük szemben ilyen, velük szemben nem erős, de a parlamentben meg nem engedett kifejezéseket használok. Mert ők gyanúsításaikat nemcsak itt a parlamentben, hanem szokásuk, oláh szokásuk szerint. , . (Nagy zaj a nemzetiségiek padjain. Felkiáltások : Micsoda beszéd ez ! Halljuk ! Halljuk!) Elnök (csenget) : Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék . . , (Zaj. Felkiáltások : Halljuk az elnököt.) Pop Cs. István : Mindent el lehet mondani onnan ! Elnök : Pop Cs. képviselő urat rendreutasítom, mert nem áll az, hogy az elnök eltűr onnan mindent. Ez nem felel meg a valóságnak. (Élénk helyeslés. Zaj a nemzetiségiek padjain.) Eitner Zsigmond képviselő ur arra kért engedelmet a házszabályok szerint, hogy személyes megtámadtatás czimén szóljon. Nagyon kérem a képviselő urat, méltóztassék ezen keretben mozogni, mert ezt túllépni nincsen joga. (Helyeslés.) Eitner Zsigmond: Ezen személyes megtámadtatás elleni védelemben szólok akkor, midőn visszautasítom azt, hogy a parlamenti illendőséget nem tudva, a háztól bocsánatot nem kértem. (Helyeslés a baloldalon.) Maniu Gyula : T. ház ! Elnök : Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni ? Maniu Gyula: A házszabályokhoz kivánok szólni. Azzal a váddal illettettem, hogy én a való tényeket elferdítve adtam elő. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Én, t. ház, azzal a szemrehányással, illetve váddal illettettem, hogy én nem konstatáltam felszólalásomban azt, hogy az elnök ur Eitner Zsigmond képviselő urat rendreutasította s ezáltal szándékosan nem megfelelően adtam elő a dolgot. Ezzel szemben hivatkozom a gyorsírói jegyzetekre, a melyekben meg lesz örökítve az, hogy azt mondtam : igaz, hogy az elnök ur Eitner képviselő urat rendreutasította, de a rendreutasitás után Eitner képviselő ur azzal, hogy : »más kifejezéssel nem élhettem«, előbbi kifejezését megerősítette. Rátkay képviselő urnak hasonló tartalmú beszédeért pedig az elnök ur őt rendre nem utasította, sem pedig a házszabályok . . . (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a házszabályok 222. §-a értelmében az elnöki rendreutasitások, figyelmeztetések vita tárgyává nem tehetők. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Én az imént meghallgattam a képviselő urat, daczára annak, hogy a házszabályok szerint nekem már akkor is közbe kellett volna lépnem, (Igaz ! Vay van! a szélsőbaloldalon.) de hallani akartam azokat a vádakat, a melyeket szétszórtan a házon kívül már hallottam, s szembe akartam nézni azokkal a vádakkal, a melyekkel illettek. De hogy tovább is méltóztassék megszegni a házszabályok 222. §-át, azt nem engedem meg. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.)
