Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-150

60 150. országos ülés 1907 április 27-én, szombaton. Azt hiszem, méltóztatnak látni ezen intézke­dés szelleméből, hogy a humánus bánásmód köve­telményeinek a miniszter iir a legteljesebb mér­tékben, még az államvasút pénzügyi érdekeinek rovására is, de a személyzet jogai érdekében, ele­get tett. (Elénk helyeslés.) A mi pedig Szunyog Mihály képviselő urnak a vasúti hozzájáró utakra vonatkozó kérdését illeti, itt is megnyugtathatom a t. képviselő urat és at. házat, a mely helyesléssel fogadta a képviselő ur kezdeményezését : a miniszter ur hivatalba­lépése után azonnal megszüntette a tranzverzális utak építését és azt az elvet kívánta megvalósítani, hogy a vasúti hozzájáró utak építendők ki első­sorban. (Élénk helyeslés.) Mert meddőkké válnak ama milliók és milliók, a melyeket az állam és a törvényhatóságok közadókból vasútépítésre be­fektetnek, ha a községektől a vasúthoz vezető utak használhatatlanok. (Igaz! ügy van!) Az egész ország területe ebből a szempontból pontos mű­szaki felvétel tárgya ; a mint ez az anyag beérkezik, a miniszter ur gondoskodni kivan olyan programm felállításáról, a mely ezt a szükségletet fokozatosan kielégíteni alkalmas legyen, sőt méltóztatnak majd a valószínűleg még ez év végén beterjesztendő uj közúti javaslatból meggyőződni, hogy erről az irányról, erről a szükségletről a miniszter ur teljes mértékben gondoskodik. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Egy másik felszólalásra térek rá. Simonyi-Semadam Sándor t. barátom egy panaszt és egy javaslatot említ. A panasz, a melyet szükséges vizsgálat tárgyává tenni, a vasúti étkezőknek közegészség és tisztaság szem­pontjából való kifogásolása, a mely tekintetben azonnal intézkedni is fog a miniszter ur ; ebben a tekintetben mindenesetre a legszigorúbb intéz­kedés fog történni, mert itt nem a felsőbb közegek, hanem a végrehajtó közegek felelőssége az, a mi segíthet; (Ugy van!) az állomásfőnököket kell szigorúan felelősségre vonni és felelőssé tenni, minthogy a vasúti étkezők az ő ellenőrzésük és befolyásuk alatt állanak és ez meg is fog tör­ténni. (Helyeslés.) A mit pedig a t. képviselő ur javaslat alak­jában emiitett, ez az ő amerikai tapasztalata a nagyobb tipusu kocsik tekintetében. (Halljuk !) Hát, t. képviselőház, Amerikában egészen más vasúti rendszer mellett, mint a milyen a mienk, és általában az európai, a nagy tipusu kocsik, 45 tonnás kocsik vannak ma már túlnyomó mér­tékben használatban, csakhogy ugyannak meg­felelőleg épültek a vonalak is. (Igaz ! Ugy van !) Nálunk ellenben, t. ház, tíz tonnára és tizenöt tonnára épültek a vonalak, a felépitmények és ott, a hol már a vonal teherviselési képessége nagyobb, nálunk is megtörténik a fokozatos áttérés a nagyobb típusokra. Már is, t. ház, a mikor Ausztria és Németország ma még csak 20 tonnás kocsikkal kísérletezik, intézkedés történt az iránt, hogy 50 darab 30 tonnás kocsi rendeltessék ki, Talbot­féle kocsik forgó alvázzal, önműködő kiürítéssel, a melyek specziális érczszállitási czélokra szolgál­nak azokon a vonalakon, a hol — ismétlem — ez lehetséges. Sőt a miniszter ur legutóbbi intézkedése odairányul, hogy a megrendelt 50 kocsi közül néhány 40 tonnásra alakittassék át, (Helyeslés.) hogy kísérlet történjék ezekkel is, de természete­sen, t. ház, csak egészen szűk körben és specziális czélokra, nehogy abba a hibába essünk, hogy milliókat költünk kísérletekre, a melyeknek haszna­vehetetlenségét később a magunk kárára kellene konstatálnunk. (Általános helyeslés.) Egy másik akadálya is van annak, hogy nem lehet áttérni a nagyobb tipusu kocsikra, t. i. a viczinális vonalak és az ipari vágányok. A viczi­nális vonalak, t. ház, 5000 keréknyomásra épültek, — ma már 6000-re — és a miniszter ur intézkedése folytán a jövőben nem is fognak kisebb kerék­nyomásra épülni. A legnagyobb baj az iparvágányoknál van, a melyek igy berendezve nincsenek, nincsenek sem fordító korongjaik, sem más berendezéseik, ugy hogy ebben a tekintetben csak lassúbb lehet a haladás, és csak a jövőben fog lehetséges lenni, ha a vonalakat nagyobb elhiró képességre építjük, hogy a nagyobb tonnatartalmú kocsikra térjünk át; önként értetődőleg számítva a másik nehéz­séggel is, a mely az 5000 és 10.000 kilogrammos tarifa tekintetében jut kifejezésre, a mely a kocsik kihasználása tekintetében is bizonyos korlátot szab. S i T. képviselőház ! Kubik t. képviselő ur Reök t. barátommal együtt különösen a motorforgalom­mal foglalkozott bővebben, a mire leszek bátor rátérni. (Halljiik ! Halljuk !) Tényleg egy sebezhető oldalán találta a ma­gyar államvasutat és méltóztatnak látni, hogy igazságot szolgáltatok a t. képviselő urnak is, ha előbb igazságtalanságával szállottam szembe, a melylyel az igazgatóságot illette. Most igazat kell adnom abban, hogy a magyar államvasutak­nál a rezsi-szállitmányok kérdése igenis azon kér­dések közé tartozik, a melyek tekintetében igen mélyreható vizsgálatok és tanulmányok szüksé­gesek. Egy korrekturát kell még alkalmaznom itt a kéjiviselő ur javára. A képviselő ur azt állította, hogy az összárunak 17—18 százaléka a rezsi-szálli­tás, holott a helyzet az, hogy 1902-ben a magyar államvasutak rezsi-szállítmánya 24 százalékot, 1903-ban 22 százalékot, 1904—1905-ben 20 szá­zalékot tett ki, mig Ausztriában 1902—1904. évek­ben csak 11 százalék, Poroszországban 1902-ben 8 százalék, sőt 1903-ban, 1904-ben csak 6 százalék volt. Ugron Gábor: Ezt a viczinálisok építése okozza. Szterényi József államtitkár: Köszönettel adó­zom Ugron képviselő urnak közbeszólásáért, mert igenis a viczinálisok építése okozza ezt nagy rész­ben. De okozza más is. Az t. i., hogy nálunk a leg­apróbb részletekig megy a nyilvántartás és szárni­tásbavétele az önkezelési szállítmányoknak. Még néhány évvel ezelőtt csak a teljes vonatok számít­tattak be, a melyek t. i. önkezelési vonatok voltak. Innen van, hogy pontos számítást 1902-től vissza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom