Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-150

60 150. országos ülés 1907 április 27-én, szombaton. Azt hiszem, méltóztatnak látni ezen intézkedés szelleméből, hogy a humánus bánásmód követelményeinek a miniszter iir a legteljesebb mértékben, még az államvasút pénzügyi érdekeinek rovására is, de a személyzet jogai érdekében, eleget tett. (Elénk helyeslés.) A mi pedig Szunyog Mihály képviselő urnak a vasúti hozzájáró utakra vonatkozó kérdését illeti, itt is megnyugtathatom a t. képviselő urat és at. házat, a mely helyesléssel fogadta a képviselő ur kezdeményezését : a miniszter ur hivatalbalépése után azonnal megszüntette a tranzverzális utak építését és azt az elvet kívánta megvalósítani, hogy a vasúti hozzájáró utak építendők ki elsősorban. (Élénk helyeslés.) Mert meddőkké válnak ama milliók és milliók, a melyeket az állam és a törvényhatóságok közadókból vasútépítésre befektetnek, ha a községektől a vasúthoz vezető utak használhatatlanok. (Igaz! ügy van!) Az egész ország területe ebből a szempontból pontos műszaki felvétel tárgya ; a mint ez az anyag beérkezik, a miniszter ur gondoskodni kivan olyan programm felállításáról, a mely ezt a szükségletet fokozatosan kielégíteni alkalmas legyen, sőt méltóztatnak majd a valószínűleg még ez év végén beterjesztendő uj közúti javaslatból meggyőződni, hogy erről az irányról, erről a szükségletről a miniszter ur teljes mértékben gondoskodik. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Egy másik felszólalásra térek rá. Simonyi-Semadam Sándor t. barátom egy panaszt és egy javaslatot említ. A panasz, a melyet szükséges vizsgálat tárgyává tenni, a vasúti étkezőknek közegészség és tisztaság szempontjából való kifogásolása, a mely tekintetben azonnal intézkedni is fog a miniszter ur ; ebben a tekintetben mindenesetre a legszigorúbb intézkedés fog történni, mert itt nem a felsőbb közegek, hanem a végrehajtó közegek felelőssége az, a mi segíthet; (Ugy van!) az állomásfőnököket kell szigorúan felelősségre vonni és felelőssé tenni, minthogy a vasúti étkezők az ő ellenőrzésük és befolyásuk alatt állanak és ez meg is fog történni. (Helyeslés.) A mit pedig a t. képviselő ur javaslat alakjában emiitett, ez az ő amerikai tapasztalata a nagyobb tipusu kocsik tekintetében. (Halljuk !) Hát, t. képviselőház, Amerikában egészen más vasúti rendszer mellett, mint a milyen a mienk, és általában az európai, a nagy tipusu kocsik, 45 tonnás kocsik vannak ma már túlnyomó mértékben használatban, csakhogy ugyannak megfelelőleg épültek a vonalak is. (Igaz ! Ugy van !) Nálunk ellenben, t. ház, tíz tonnára és tizenöt tonnára épültek a vonalak, a felépitmények és ott, a hol már a vonal teherviselési képessége nagyobb, nálunk is megtörténik a fokozatos áttérés a nagyobb típusokra. Már is, t. ház, a mikor Ausztria és Németország ma még csak 20 tonnás kocsikkal kísérletezik, intézkedés történt az iránt, hogy 50 darab 30 tonnás kocsi rendeltessék ki, Talbotféle kocsik forgó alvázzal, önműködő kiürítéssel, a melyek specziális érczszállitási czélokra szolgálnak azokon a vonalakon, a hol — ismétlem — ez lehetséges. Sőt a miniszter ur legutóbbi intézkedése odairányul, hogy a megrendelt 50 kocsi közül néhány 40 tonnásra alakittassék át, (Helyeslés.) hogy kísérlet történjék ezekkel is, de természetesen, t. ház, csak egészen szűk körben és specziális czélokra, nehogy abba a hibába essünk, hogy milliókat költünk kísérletekre, a melyeknek hasznavehetetlenségét később a magunk kárára kellene konstatálnunk. (Általános helyeslés.) Egy másik akadálya is van annak, hogy nem lehet áttérni a nagyobb tipusu kocsikra, t. i. a viczinális vonalak és az ipari vágányok. A viczinális vonalak, t. ház, 5000 keréknyomásra épültek, — ma már 6000-re — és a miniszter ur intézkedése folytán a jövőben nem is fognak kisebb keréknyomásra épülni. A legnagyobb baj az iparvágányoknál van, a melyek igy berendezve nincsenek, nincsenek sem fordító korongjaik, sem más berendezéseik, ugy hogy ebben a tekintetben csak lassúbb lehet a haladás, és csak a jövőben fog lehetséges lenni, ha a vonalakat nagyobb elhiró képességre építjük, hogy a nagyobb tonnatartalmú kocsikra térjünk át; önként értetődőleg számítva a másik nehézséggel is, a mely az 5000 és 10.000 kilogrammos tarifa tekintetében jut kifejezésre, a mely a kocsik kihasználása tekintetében is bizonyos korlátot szab. S i T. képviselőház ! Kubik t. képviselő ur Reök t. barátommal együtt különösen a motorforgalommal foglalkozott bővebben, a mire leszek bátor rátérni. (Halljiik ! Halljuk !) Tényleg egy sebezhető oldalán találta a magyar államvasutat és méltóztatnak látni, hogy igazságot szolgáltatok a t. képviselő urnak is, ha előbb igazságtalanságával szállottam szembe, a melylyel az igazgatóságot illette. Most igazat kell adnom abban, hogy a magyar államvasutaknál a rezsi-szállitmányok kérdése igenis azon kérdések közé tartozik, a melyek tekintetében igen mélyreható vizsgálatok és tanulmányok szükségesek. Egy korrekturát kell még alkalmaznom itt a kéjiviselő ur javára. A képviselő ur azt állította, hogy az összárunak 17—18 százaléka a rezsi-szállitás, holott a helyzet az, hogy 1902-ben a magyar államvasutak rezsi-szállítmánya 24 százalékot, 1903-ban 22 százalékot, 1904—1905-ben 20 százalékot tett ki, mig Ausztriában 1902—1904. években csak 11 százalék, Poroszországban 1902-ben 8 százalék, sőt 1903-ban, 1904-ben csak 6 százalék volt. Ugron Gábor: Ezt a viczinálisok építése okozza. Szterényi József államtitkár: Köszönettel adózom Ugron képviselő urnak közbeszólásáért, mert igenis a viczinálisok építése okozza ezt nagy részben. De okozza más is. Az t. i., hogy nálunk a legapróbb részletekig megy a nyilvántartás és szárnitásbavétele az önkezelési szállítmányoknak. Még néhány évvel ezelőtt csak a teljes vonatok számíttattak be, a melyek t. i. önkezelési vonatok voltak. Innen van, hogy pontos számítást 1902-től vissza-