Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-167

500 167. országos ülés 1907 június k-én, kedden. munkásokat saját társai terrorizmusa ellen meg­védelmezzük. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mert ha mi kutatjuk és nyomozzuk, hogy mi­csoda indokok vezetnek sokakat Amerikába, akkor ezreket fogunk találni, a kik azért men­nek ki oda, mert saját munkatársaik által ter­rorizáltatván, itt nyugodtan nem dolgozhatnak. (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) Én Gieswein Sándor képviselőtársam in­dítványát nem fogadhatom el. (Helyeslés.) 0 t. i. azt kívánja, hogy hat hónap alatt kötelezzem magam arra, hogy beterjesztek egy törvény­javaslatot, a mely szerint az 57. §. esetében egyeztető-bizottságok, vagy munkatanácsok tar­toznak működni. Mi nekünk már Magyarorszá­gon ezekkel az egyeztetésekkel tapasztalataink vannak, mert a régi törvények idejében ara­táskor mindig, mikor a differencziák felmerültek, egyezkedési tárgyalások folytak, és azt találtuk, hogy ezek az egyezkedési tárgyalások képtelen helyzetre vezetnek. (Igaz! JJgy van! bal felöl.) Minden felett lehet egyezkedni; lehet a munkabér felett egyezkedni annak idején, lehet egyezkedni a felett, hogy egy cseléd belépjen-e a szolgálatba vagy nem, de a szerződés érvénye felett egyezkedni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Épen azért alkottuk az 1898. évi II. t.-czikket is, hogy aratás idejében ne kerüljön a sor ilyen egyezkedésekre, a melyek a helyze­tet teljesen lehetetlenné tették és elmérgesi­tették. Ennélfogva visszatérni arra a régi szupe­rált álláspontra, hogy a szerződés érvénye felett abban a pillanatban, a mikor sürgős és döntő az ügy és a mikor hirtelen kell végezni, hogy akkor ilyen egyeztetési tárgyalások folytattassa­nak : abba én bele nem mehetek, és a mibe belemenni nem akarok, arra kötelezettséget sem vállalhatok. (Helyeslés.) Ez az egyik. A másik Nagy György t. kép­viselőtársam indítványa, a mely szerint a cselé­deket általában az 57. §. intézkedése alól kivé­tetni óhajtja. Nem volna helyes és nem volna méltányos, mert az 57. §. czélját illuzóriussá tenné, Egy erős megkülönböztetés a résztvevő cselédek közt egyfelől s másfelől az izgatók közt. Az izgatók sokkal súlyosabban vannak büntetve, a cselédek büntetését, a mennyire méltányosan lehetett, mérsékelni és leszállítani iparkodtam. Mindezek után, miután e szakasz a törvény­javaslat egyik sarkköve, a melytől a kormány el nem tekinthet, kérem, hogy azt gr. Thorotzkai Miklós módosításával együtt változatlanul méltóztassék elfogadni. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: A munkásügyi bizottság előadóját illeti a szó. Bernát István, a munkásügyi bizottság elő­adója : T. ház! Én ugy vettem észre, hogy azok az lurak, a kik e szakasz intézkedései ellen fel­szólaltak, egy tévedést közösen követtek el, hogy t. i. a, sztrájk jogosultságát vitatták és kiindul­tak az ipari munkásokból, azután áttértek a mezőgazdasági munkásokra, de nem vették észre, hogy itt tulajdonképen a cselédekről van szó, a kikre tehát nem hozható fel az, a mi felhozható az ipari és mezőgazdasági esetlegesen rövidebb időre szerződött munkásoknál, hogy ezeknek talán a megélhetése sincsen tökéletesen biztosítva, mert ez itt' teljesen ki van zárva, hiszen a cselédeknek egész évre szóló szerződése van, mely nekik a megélhetést többé-kevésbbé biztosítja. Továbbá azt a hibát is elkövették — és ebben a tekintetben az én szerény véleményem szerint Mezőíi Vilmos képviselő ur ment leg­messzebbre, — hogy azokat a büntetéseket, a melyek itt fakultative vannak felvéve, hogy t. i. tiz napig terjedhető elzárás és 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtható bizonyos esetekben a cseléd, hogy ezt ők ugy vették, hogy minden esetben kiszabatnék ez a büntetés, holott az eljáró hatóság fogja megállapítani, hogy a büntetendő cselekmény kritériumai fen­forognak-e és a hol fenn nem forognak, ott az eljáró hatóság büntetést kiszabni egyáltalán nem fog. A mi Giesswein Sándor képviselő urnak azt a kijelentését illeti, mintha volnának na­gyon sokan ebben a képviselőházban, a kik azt vélik, hogy az 57. §. erejével a munkabérköve­telések emelkedését meg lehet, gátolni, ebben a nézetben nem osztozhatom. Én a munkabérek helyes, és mondjuk progresszív emelkedését ör­vendetesnek tartom nem csupán a munkások és cselédek, de az egész közgazdaság érdekében; de meg kell adnunk azt a lehetőséget, hogy ezek az emelkedések a gazda rovására ne tör­ténjenek. Ma, t. képviselőház, a helyzet az, hogy a magyar gazda az ő cselédjeivel és munkásai­val meglehetős szerényen teritett asztal mellett ül. Akkora az asztal mellett ülők étvágya, hogy az, a mi az asztalra kerül, nekik nem elég. Ha arról gondoskodunk a jövőben, hogy bőven legyen az az asztal terítve, hogy a ma­gyar mezőgazdaság bőven ontsa munkájának jövedelmezőségét, akkor meg vagyok győződve, hogy sem sztrájkok nem lesznek, sem pedig nem lesz elégedetlenség abban a formában és mértékben, a mint az ma mutatkozik. Ez tulaj­donképen a helyzet egyetlen gyökeres és igazi orvoslása. A mi illeti Nagy György képviselő urnak azt a megjegyzését, hogy tévesen hivatkoztam volna az^ angol törvényre, ezt vissza kell utasí­tanom. 0, ugy gondolom, 1899-ből . . . Nagy György: 1896-ból! Bernát István, a munkásügyi bizottság elő­adója : . . . 1896-ból eredő törvényre hivatkozik és a békéltető-bizottságokra vonatkozó eljárást idézi. Én ezt a kérdést nem is érintettem. Én azt érintettem, hogy az 1875-iki Oonspiracy Act-ben húsz fontig terjedhető pénzbüntetéssel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom