Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-163

390 163. országos ülés 1907 perez alatt, vagyis 42 perczczel hamarább teszi meg. Ezen 42 pereznyi különbséggel azt lehetne elérni, hogy Párkánynánáról 11 óra 35 perczkor Érsekújvárra és Pozsony felé induló vonattal tovább lehetne utazni és nem kellene majdnem 4 órát Párkánynánán vesztegelni. Másrészt elérni lehetne azt, hogy a 4203. számú esti vonat 7 óra 5 perez helyett már 6 óra 4 perczkor érkeznék Párkánynánára, a hol Budapest felé a 120. sz. személyvonathoz csatlakoznék. Ez, t. ház, nagy különbség volna, mert a közönség 9 óra 45 perez helyett 8 óra 45 perczkor érne Budapestre. Ámde, t. képviselőház, — s ezzel be is fejezem beszédemet, (Helyeslés.) annál is inkább, mert ugy látóm, hogy némelyek ezt szívesen veszik, ámbár először veszem a t. ház szives türelmét igénybe — (Halljuk!) a bécsi gyorsvonat 9 óra 5 perczkor érkezik Budapestre és ez a gyorsvonat Párkánynánán meg nem áll. S épen ez az, a mi a mi közönségünknek talán a legtűrhetetlenebb, mert ezzel a vonattal nem 9 óra 45 jjerczkor, hanem 9 óra 5 perczkor érne Budapestre, Ilyen viszonyok között tehát vagy a személyvonathoz való csatlakozás az, a mely e három vármegye közönsége érdekeinek leginkább megfelelne, vagy pedig keresztül kellene vinni, hogy a 9 óra 5 perczkor Budapestre érkező vonat Párkánynánán megálljon. Mindezekre való tekintettel az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz a következő interpellácziót intézem (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Szándékozik-e a kereskedelemügyi miniszter ur intézkedni az iránt, hogy a Párkánynána—Balassagyarmat, a Csata—Léva és az Ipolyság—Korpona közt közlekedő vonatok általában, különösen pedig a 6101. és 4203. számú vonatok óránkinti menetsebessége — az állomásokon való tartózkodás betudása nélkül — 30 kilométerre emeltessék olykép. hogy ezen vonatok Párkánynánán a 116. és illetőleg a 125. számú vonatokhoz csatlakozást nyerhessenek ?« Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi miniszter urnak. Következik ? Egry Béla jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! A szövetkezetek dolgai közismeretesek; egy itt előttem előterjesztett interpelláczió a kérdést jó részben már ki is meritette; de azért óhajtok magam is foglalkozni a kérdéssel, mert ezt nem tartom a kérdés egész komplexusára elegendőképen kiterjedőnek, és különösen a kérdés büntetőjogi részével kivánok foglalkozni. Előrebocsátom, hogy az interpelláczió megtételénél nem a szövetkezetek elleni hangulat vezérel. A legőszintébb barátja vagyok azon becsületes szövetkezeteknek, a melyek a nép jólétének fokozásával áldásosán működnek az egész országban. Csakhogy ezekkel szemben május 29-én, szerdán. különösen a fővárosban gombamódra felszaporodott a szövetkezetek egész sora, a melyek kebelében az eddig egyénileg űzött uzsorát az illetők most már szervezett testületben és törvényes oltalom alatt folytathatják. Ezek a szövetkezetek egyszer leszedik a tejfelt akkor, a mikor a kölcsönt megadják. Igen jó, ha 20 és 30 százalék levonásával folyósítják a kölcsönt és igen jó, hogy ha mégis az egész összeg után, a mint azt Pásztor Mihály könyve kimutatja, 13—536 százalék kamatot szednek. De a szövetkezetek nagyobb része a kölcsön fennállása alatt még kétszer ós háromszor is leszedi a bőrt az adósról azáltal, hogy a késedelmes adóssal szemben érvényesiti az alapszabálynak azon rendelkezését, a mely az addigi befizetéseit elveszettnek mondja ki, és azonkívül a késedelmes adóssal szemben váltóóvást csinál, perli az egész összeget, a perköltségeket felszámitja minden egyes alkalommal és aztán a megszorult adósnak az egész kölcsönt most már a perköltségekkel együtt újból folyósítja és újból levonja az egész kölcsönösszegből mindazokat, a miket már előbb emiitettem. Ez az állajjot valósággal tűrhetetlen, mert nemcsak magánjogi utón nem kapnak orvoslást az adósok, hanem a büntetőbíróság is teljesen tehetetlen ezen kérdéssel szemben, pedig az uzsoratörvónynek akár 1., akár 2. §-a alapján feltétlenül meg kellene őket büntetni. Meg kellene őket büntetni azért, mert az 1. §. értelmében nemcsak a hitelezés, hanem a fizetési halasztás is olyan kikötések mellett történik, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik ós olyan kikötések mellett, hogy azok az adósnak vagyoni romlását okozni képesek. De meg kellene ezen szövetkezeteket büntetni a 2. §. értelmében minősített uzsora miatt azért, mert az uzsora előnyeit hitelezési ügylet és váltó alakjában kötik ki és azért, mert ezen uzsoraügyletekkel iparszerűleg foglalkoznak. Ha ezen szempontból veszszük szemügyre a kérdést, kétségtelen, hogy ezen intézetek az egész szövetkezeti rendszert, Összes alapszabályaikkal egyetemben és egyéb hasonló manipuláczióikat mind ezen uzsora palástolására csinálják, tehát az ő alapszabályaikkal való takarózásukat a büntetőbíróságoknak nem lenne szabad elfogadniuk. Azonban egy bírói gyakorlat keletkezett, a mely ezen szövetkezetek összes manipuláczióit valósággal szentesíti és lehetségessé teszi, hogy necsak az eddigi mértékben fosztogassák a közönséget, hanem akármilyen nagyobb mértékben és ezzel szemben sem a polgári, sem a büntetőbíróság orvoslást nem nyújt. .Interpelláczióm benyújtására, különösen a büntetőbíróság praxisa késztetett és ezen szempontból elhoztam magammal egy pár végzést, a melyeket azelőtt a pénzügyi bizottságban is