Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-162

162. országos ülés W07 május 28-án, kedden. 345 a'gazda pedig ott áll cseléd nélkül. Mivel pedig most nagyon bajosan lehet munkást kapni, nagy károkat szenved ez a kisgazda. Nem vagyok annak hive, hogy korlátoz tassék a szabad költözködés. A világért sem akarom ezt, itt azonban a szabad költözködés korlátozásáról nem lehet szó, mert a ki egy évre vagy nem tudom mennyi időre szolgálatban áll, az tudhatja, hogy neki kötelessége is azon idő alatt szolgálatban megmaradni és nem szabad távoznia attól a munkától, a melyet önként elvállalt. Ezen okokból kérem a t. házat, — minthogy különben a kisgazdára nézve nagyon sok kár származnék — hogy az eredeti szakaszt méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Darányi Ferencz jegyző: Navay Lajos! Návay Lajos: T. képviselőház! A magam részéről teljesen osztom és méltánylom a gazdaközönségnek azon óhaját, hogy a szegődött és szerződött cselédek, a szegődményes idő alatt a gazdaságban legyenek elfoglalva olyképen, hogy az elvállalt szerződésnek mindenkor és mindenben pontosan megfeleljenek. Én tehát általános irányelvek alapján részemről szivesen hozzájárulok a törvényjavaslat szövegéhez. Azonban számolnunk kell azon eshetőségekkel és lehetőségekkel is, a melyek a leghívebben szolgáló cselédnek is időközben való távozását, illetőleg kivándorlását elkerülhetetlenül szükségessé teszik és megélhetésére vonatkozólag olyan fontos okot képeznek, a melyet a gazdának is feltétlenül méltányolnia kell. Ha pedig a gazda ettől elzárkóznék, ugy teremteni kell hatóságot, a mely ilyen esetben a gazda és a cseléd között a birói szerepre vállalkozik. Én azt hiszem, e tekintetben nem támadjuk meg a gazdák érdekeit, de viszont számolunk a cseléd érdekeivel is, a melyek előfordulhatnak, még pedig oly mórtékben, hogy a cseléd, ha engedelemmel nem hagyhatja el a helyét, kénytelen lesz arra, hogy esetleg más utón, elszökéssel vándoroljon ki, szóval olyan módon, a mely őt összeütközésbe hozná az állam törvényeivel. Ezért azt hiszem, leghelyesebb volna az olyan módosítás, a melyet Petrogalli Oszkár t. képviselőtársam ajánlott, a mely lehetővé teszi, hogy a cseléd az esetben, ha megélhetése, fentartása szükségessé teszik a kivándorlását, ezt a gazdával közölje s a gazda és a cseléd közt fennálló kontroverziában a hatóság hallgassa meg mind a két felet és akkor bizzuk meg a megjelölendő hatóságot, hogy kivételes fontos esetekben, a midőn nyilvánvalóvá válik, hogy a gazda esetleg az ő hatalmával visszaélve tartja vissza a cselédet az ő megélhetését biztosító kivándorlástól, hogy az a hatóság neki az útlevelet kiadja, illetőleg az útlevél kibocsátását elrendelhesse. Ugy vélem, leghelyesebb volna a belügyi és földmivelésügyi miniszterekre bizni az útlevél kivételes kiadását, a mely hatóságok KÉPVH. KAPLÓ. 1906—1911. IX. KÖTET. felelősek az ország szine előtt eljárásukért és a melyek teljesen tárgyilagosan bírálhatják el a cseléd által előterjesztett indokolt kérelmet, illetve az indokokat is, melyekre hivatkozva tagadta meg a gazda a kérelem teljesítését. Én tehát lényegében teljesen hozzájárulok Petrogalli Oszkár képviselőtársam javaslatához, azonban a következő módosított szöveget ajánlom a t. háznak elfogadásra (Zaj. Elnök csenget. Olvassa) : »A cseléd kérelmére a gazda meghallgatása után fontos okok fenforgása esetén a belügyminiszter a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg az útlevél kiadását a gazda beleegyezése nélkül is elrendelheti. Petrogalli Oszkár képviselőtársam módosításában a többi intézkedés maradna. Ajánlom ezt elfogadásra. (Élénk helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Darányi Ferencz jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály: T. ház! A törvényjavaslat czélja az, hogy egyrészről biztosítsa a munkások jogos érdekeit, de másrészt biztosítsa a munkát a gazdaközönség részére. Az 5. szakasz utolsó bekezdése az utóbbi feladatot kívánja érvényre juttatni. Habár bizonyos, hogy a gyakorlati élettel szemben ez önmagában teljes biztosítékot nem szolgáltat, azért a javaslat rendelkezése helyes és indokolt; helyes, hogy a szerződéssel lekötött cseléd kivándorlási joga korlátoztatik, mert nem koboztatik az el, hanem csak korlátoztatik. Azt azonban nem tartom helyesnek a magam részéről, mely szerint folytatólag a szakaszban a kivándorlási tilalommal szemben az mondatik, hogy: »a gazda beleegyezése nélkül«. Mert mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a gazda tetszésétől függ, hogy a kivándorlás jogával élhet-e az illető cseléd vagy nem, tehát ennek egész ódiumát a törvény parancsoló rendelkezésével szemben a gazdákra dobják oda, megadják az alapot és a jogosultságot s legalább is annak a látszatát, hogy hirdethesse az, a ki abban lelki gyönyörűséget talál, hogy a jobbágyságot a gazda teremti meg. De felesleges is a kifogásoló rendelkezés, mert hiszen ki vonja kétségbe azt, hogy a szerződést a felek közegyetértéssel felbonthatják, hogy e tekintetben a gazda és a kivándorolni szándékozó cseléd között megegyezés jöhet létre; ha pedig a cseléd kivándorlás czéljából elbocsáttatását kéri, a gazdának elég annyit mondania: a szerződést felbontom ebből az okból, beleegyezem, hogy elmehet. Azt azonban eltagadni nem lehet, hogy a szerződéssel lekötött szegődési időtartam alatt állhatnak elő olyan viszonyok és körülmények, a melyek teljesen indokolttá és jogossá teszik, hogy az illető cseléd kivándorolhasson; ennek lehetősége elől elzárkózni nem lehet. Én a magam részéről a kivándorlási jog korlátozásába szivesen belemegyek, ha különálló, 44