Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-161

161. országos ülés 1907 május 27-én, hétfőn. 323 mondja, hogy ismétlőiskolába küldendők az ilyen cselédek — az iskoláztatás is felvétessék. A másik irányban teljesen egyetértek az előttem szólott és Mezőfi Vilmos t. képviselőtársammal is; abban az irányban t. i., hogy kiküszöbölni kívánnám a 3. §-ból az utolsó bekezdést. Az utolsó bekezdés nevezetesen nem azért veszedelmes és nem azért vagyok ennek ellene, mintha nem látnám be annak szükségét, hogy a 18 éven aluli cseléd tényleg a gazda házi fegyelme alatt álljon: ezt belátom magam is. Azonban a törvényszakasz ezen most előttünk fekvő szövegében ehhez azután olyan következtetéseket fűz, a melyeket én nem akczeptálhatok, a mint nem akczeptálta azokat előttem szólott t. képviselőtársam sem, a kivel szemben szintén ugyanazon helyzetben vagyunk, mint voltunk az egész vita alatt. Hiszen, t. ház, az egész vita alatt nemcsak Mezőfi Vilmos és mi demokraták támadtuk ezen javaslatot, hanem támadták ezen javaslatot körülbelül mindazok, a kik felszólaltak, és mégis azok, a kik a törvényjavaslat védelmére siettek mindig ugy tüntették fel a dolgot a képviselőház közhangulatának irányítása szempontjából, mintha ez a törvényjavaslat mindenkinek tetszenék, csak épen Mezőfinek és a demokratáknak nem tetszik, holott épen ellenkezőleg áll a dolog: senkinek sem tetszik és azok is, a kik elfogadták, csak a magasabb rezon szempontjából fogadták . el. Most is ugy vagyok, hogy teljesen egyetértek Nagy György t. képviselőtársammal, a ki a függetlenségi párt padjain ül, ós semmi körülmények közt sem fogadom el a törvényjavaslatot abban a szövegezésében, a melynek konzekvencziája lehet az, hogy a gazda testi bántalmazással olyképen illetheti a 18 éven aluli cselédet, hogy azután ennek semmiféle büntetőjogi vagy magánjogi konzekvencziája nincsen. Ebben a tekintetben egyáltalában helytelen nyomon járnak azok, a kik azt vélik, hogy a törvényeinkben lefektetett elvnek, a házi fegyelem elvének a konzekvencziája az volna, hogy a ki házi fegyelmet gyakorol, az egyúttal testi bántalmazásra is jogosítva van. Maga a házi fegyelem tulajdonképen eredeti rendeltetésénél és természeténél fogva csak a szülőt vagy a szülőt helyettesítő gyámot illeti meg, és a mikor a büntetőtörvény a szülőnek vagy a szülőt helyettesítő gyámnak a házi fegyelem gyakorlása közben beállott testi bántalmazása ellenében a büntetlenséget biztosítja, igen tévednek azok, a kik azt tételezik fel, hogy a büntetőtörvénykönyvnek ez a rendelkezése, szelleme és intencziója mindazokra vonatkoznék, a kik később különböző szokások folytán eredetileg a szülőket megillető e jogkör kibővítésével a rájuk bízott gyermekek ellenében a házi fegyelem gyakorlásának jogára tettek szert. Ilyen elsősorban az iparostanoncz. Hiszen, t. ház, egy időben gyakorlat volt az, miután az ipartörvény is konstruálta ezen házi fegyelem jogát, hogy az iparossegéddel, a ki teljesen egy szempont alá esik ebben a tekintetben a 16 vagy 18 éves korig terjedő cseléddel, mondom, volt egy bizonyos időben olyan büntetőbírósági gyakorlat, hogy az iparossegéddel szemben is ugy magyarázták a házi fegyelem jogát, hogy ez testi bántalmazás esetén is büntetlenséget biztosított a munkaadónak. Azonban ezen már régen túl vagyunk. Ugron Gábor: Most csak az inasokra nézve áll! Pető Sándor: Igen, az inasok még alatta állanak. Azonban volt idő, a mikor azt hitték az emberek, — és ma is vannak, a kik ezt hiszik — hogy pl. az iskolamesternek, a tanítónak a fegyelmi joga is kiterjed a testi bántalmazásra, holott felmutathatok akárhány példát, hogy a büntetőbíróság oly szülőt, a ki a tanítót megverte, a ki a tanítót nyilvánosan szidalmazta és bántalmazta azért, mert gyermeke ellen bántalmazást követett el, az ilyen szülőt felmentette, a mi világos jele annak, hogy sem a közfelfogás, sem a birói felfogás nem megy odáig, hogy a tanítónak a testi bántalmazásra is jogot adna a fegyelmi jog gyakorlása körében. Én sem hunyom be a szememet, t. ház, én sem zárkózom el az élet elől; tudom én is, hogy szinte teljes lehetetlenség oly állapotot teremteni, a mikor ki volna zárva annak lehetősége, hogy a szülő, hogy a tanító, hogy az iparos munkaadó vagy a földmivcs munkaadó a gyermeket vagy a rája bízott cselédet az ellene gyakorolt fegyelmi jog körében esetleg meg is verje vagy reá is üssön. Nem is erről van szó. Ilyen téves utakon én sem járok. Hanem arról van szó, hogy ezt a jogot ne kodifikáljuk. (Felkiáltásoh: Ugy van! Ez az!) Mert hiszen, az a bíró, a kihez az a cseléd vagy annak a cselédnek a gyámja panaszra megy, ne gondoljuk, hogy az el fog zárkózni az élet elől; az ép oly jól belát az élet körülményeibe, mint a t. ház és ép oly jól megvizsgálja'az előtte fekvő kérdés összes körülményeit, a mint megvizsgáljuk mi és egészen nyugodtan bizhatjuk ennek a kérdésnek az elbírálását akármilyen biróra, a ki, ha azt fogja látni, hogy ilyen meg olyan körülmények bírták rá azt a gazdát erre a cselekedetre ; ha látja, hogy az a gazda nem erőszakos természetű ember, a kinek ebben passziója telik, hogy ennél nem nevelési módszerről vagy rendszerről van szó : akkor nyugodtak lehetnek azok az urak, a kik itt a fegyelem gyakorlásának szentségét akarják védelmezni azzal, hogy a testi bántalmazás jogát kodifikálni akarják: a bíróság vagy a közigazgatási hatóság az ilyen gazdát, a kinél, mondom, nem nevelési rendszer vagy kegyetlenkedés ez, testi bántalmazás esetén sem fogja sújtani, ha nem is kodifikáljuk a testi bántalmazás jogát. 41*