Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-161

161. országos ülés 1907 május 11-én, hétfőn. 321 déseihez, tegnap alkalmat vettem ' magamnak, lementem az én kerületembe, a hol öt uradalom cselédsége van együtt; volt alkalmam velük beszélgetni és megkérdezni őket, mi a véle­ményük erről a paragrafusról. Ok egyhangúlag azt mondták, hogy igenis, örülnének annak, ha a gyermekmunkát megszüntetnék, ha ezt a korhatárt kitolnák, azon okból, mert — mint el­mondták — igenis nehéz munkát végez sok eset­ben az a csenevész, fejletlen gyermek, különösen mikor az ökröt vezeti. Azt mondták, hogy ez nagy, nehéz munka és hogy az uradalmakban a gyermek pihenési idejét ép oly szűkre szabják, mint a felnőtt béresnek, kanásznak, gulyásnak munkaidejét. (Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház! Ehhez a szakaszhoz egy tiszteletteljes módosításom van. Ez a szakasz mondja ki ugyanis azt, hogy a kiskorú cseléd 18 éves koráig a gazda házi fegyelme alatt áü. Engem azonban Gaal Gaszton t. képviselőtár­sam felszólalása nem győzött meg arról, hogy ez oly végtelenül fontos, szükséges intézkedés lenne. Nem győzött meg az az érve sem, hogy már csak azért is szükséges, hogy a gazda házi fegyelme alá kerüljön 18 éves koráig az a cse­léd, mert a büntetó'törvénykönyv egyenesen büntetlenséget biztosit neki. Nem győzött meg azért, mert hogy a hivatásos biró bíráskodása helyett az a béres vagy az a gulyás vagy kanász ütlegelhesse azt a gyereket, ha valamit helytelenül tesz: ezt ón elfogadhatónak nem tartom. Hanem azt tartom emberségesnek, hogy ne adjunk idegen embernek fegyelmi jogot egy olyan gyermek felett, a ki szerződéssel kötelezte magát, hogy valami munkát végez, a ki mint egyenrangú, egyenjogú szerződő fél áll szemben a munkaadóval, a kinek, akármilyen kicsi, kis­korú, fejletlen is, ugyanannyi joga van, mint annak a 30—40 éves munkásnak, mert ép ugy idegen emberrel áll szemben és ép ugy saját munkájával szerzi keserves megélhetését, Én tehát azt javasolom, hogy a harmadik paragrafus negyedik bekezdése hagyassák ki teljesen. Ha az a gyermek valami helytelenséget követ el, akkor a gazda e paragrafus nélkül is meg fogja inteni és talán tisztességes határok közt meg is fogja ütlegelni. De egyenesen jogot adni arra, hogy megverhesse, — szíveskedjenek elolvasni a 46. §-t, a mely azt mondja, hogy 18 éven felüli cselédet ütlegelni nem szabad, és e szerint tehát a 18 éven alulit szabad — ezt helyesnek nem tartom. Az 1876. évi XIII. t.-cz. a házi fegyelmet kiterjesztette egészen a cselé­dekre, azaz nem állapított meg korhatárt. Mi humánusabbak akarunk lenni, azt mondjuk: a 18-ik év a korhatár. De már a modern peda­gógia kimondta, hogy már az iskolában sem szabad botbüntetést alkalmazni. Ha az iskolá­nak, a tanítónak, az oktatónak, igazgatónak, a ki oktatja, tanítja a gyermeket, nem szabad a gyermeket ütlegelnie, nézetem szerint annál ke­KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. IX. KÖTET. vésbbé adhatjuk meg ezt a jogot az egyenjogú szerződő félnek, a munkaadó gazdának azzal a 12—13 éves cseléddel szemben, a ki ugyanazon jogot kell hogy élvezze a javaslat szerint, mint bármely felnőtt mezőgazdasági cseléd. Tiszteletteljes indítványom így hangzik (olvassa) : »Az első bekezdés első sorának e szava helyébe »12«, tétessék »15«; a második bekez­désben e szó helyébe »12«, tétessék »15«; a harmadik bekezdésben e szó helyébe »12«, tótes­sék »15«; az utolsó bekezdés hagyassák ki.« Darányi Ferencz jegyző: Nagy György! Nagy György: T. képviselőház! A 3. §. utolsó bekezdéséhez lenne egy módosításom. Ez az utolsó bekezdés a következőképen ren­delkezik (olvassa): »A kiskorú cseléd 18 éves koráig a gazda házi fegyelme alatt áll.« Ha a házi fegyelmet ugy értelmezzük, hogy a gazdának nemcsak joga, hanem köteles­sége is a gondjára bizott cseléd érdekét meg­óvni, hogy ha ugy értelmezzük, hogy a gazda kiskorú cselédjének erkölcsét megvédi, ha kell, cselédjét jóindulatulag megdorgálja, ebben az esetben szives készséggel hozzájárulok a szakasz ezen rendelkezéséhez. De tételes törvényeinkben sehol sincs preczizirozva, sehol sincs megálla­pítva az, hogy a házi fegyelem jogköre meddig terjed. Tételes intézkedéseink vannak a házi fegyelemre vonatkozólag az 1877: XX. t.-czikk­ben, a melynek 10. §-a szerint a szülő, illetve szülő hiányában a gyám a házi fegyelem jogá­val bir a kiskorú felett. Van intézkedés az 1876 : XIII. t.-czikkben, a jelenleg érvényben lévő cselédtörvényben is, nevezetesen annak 2. és 45. §-aiban és van intézkedés az 1884 : XVII. t.-czikk 66. §-ában, a mely az iparost jogosítja fel a házi fegyelmi jog gyakorlásával kiskorú tanonczával szemben. Nem tudták azonban megállapítani tételes tör­vényeink, hogy ennek a jognak gyakorlása meddig terjed, mily keretek között mozoghat. Van azután egy szerencsétlen törvényünk, a melynek novel­lálását már kis gyermek korom óta örökké hal­lottam, eddig azonban még e téren semmi alko­tást nem láttam: a büntető törvény könyv, az 1878 : V. t.-czikk, a melynek igen sok in­tézkedése még a középkornak is szégyenére válnék. A büntetőtörvénykönyvnek 313, §-a követ­kezőkép rendelkezik (olvassa): »A házi fegye­lemre jogosított személy által annak gyakorla­tában elkövetett könnyű testi sértés miatt bün­tetésnek nincs helye.« Hogy pedig a könnyű testi sértés alatt mit kell érteni, azt a büntető­törvénykönyv 301. §-a határozza meg, kimond­ván, hogy (olvassa): »A ki másnak testét szán­dékosan, de ölési szándék nélkül bántalmazza, vagy egészségét sérti, ha az ez által okozott sérülés, betegség vagy elmekór nyolcz napon 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom