Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-148

1Í8. országos ülés 1907 április 25-én, csütörtökön. 25 pontjára nézve kellett megállapítani egy bizonyos fokozatosságot. (Helyeslés.) Elnök ". Ki következik ? (Derültség. Felkiál­tások : Még nem fejezte he! Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! Szivesen bevégzem, (Élénk felkiáltások : Halljuk ! Halljuk !) annál is inkább, mert egész­ségi állapotom sem igen engedi meg, hogy bosszú ideig álljak; másrészt, szokásom szerint, ba a részletekről lesz szó. fel fogom kérni érdemes első munkatársamat, Szterényi államtitkár urat, (Éljen­zés.) bogy szólaljon fel nevemben és helyettem. Végezetül azzal a kéréssel fordulok a t. ház­hoz most, a mikor egy munkatörvényj avaslatot terjesztettem be, hogy dolgozzunk, uraim ! — mert a becsületes munka fogja elérni azt, hogy édes hazánk boldog lesz, jólétben lesz és független lesz. (Hosszas, élénk helyeslés, éljenzés és taps. Élénk felkiáltások : Éljen Kossuth !) Raisz Aladár jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos : T. képviselőház ! A kereskedelem­ügyi miniszter urnak kimeritő és az egész törvény­javaslatot megvilágitó felszólalása után, azt hiszem, nem szükséges a javaslattal bővebben foglalkoz­nom ; csupán annak óhajtok pártom megbizásából rövid szavakkal kifejezést adni, bogy pártunk az előterjesztett törvényjavaslathoz készséggel járul hozzá. (Helyeslés.) A t. miniszter ur szavai meg­győztek arról, hogy ez a hozzájárulás teljesen meg­okolt, mert azok a szükségletek, a melyek az ezen törvényjavaslatban igénybe vett hiteleszközökkel fedeztetnek, nemcsak szükségesek, nemcsak hasz­nosak, hanem egyenesen nélkülözhetetlenek, (ügy van!) Az államvasutak forgalma, üzemképessé­gének fentartása e kiadások megtételét feltétlenül megköveteli. Azonban legyen szabad épen a minisz­ter urnak igen fontos, nagy kijelentéseivel kapcso­latban is részemről egy-két megjegyzést tennem. (Halljuk !) Az első az, hogy ezen törvényjavaslat tárgya­lása alkalmával a legnagyobb mértékben kell elitélő szavunkat felemelnünk azon gazdálkodás és finánczrendszer ellen, a melyet az állam ezen legnagyobb üzeménél eddig követtek, (ügy van f) Mert tudjuk, hogy vannak ilyen nagy üzemben olyan beruházások, a melyek részint a forgalom fejlődése, részint az üzem kiterjesztése folytán, ujabb hitel utján fedezendők és ujabb befektetések által eszközlendők. Azok a kiadások azonban, melyeket az üzem rendes forgalma tesz szüksé­gessé, a melyeket az használ el, másból, mint magukból a bevételekből nem fedezhetők. (Igaz! ügy van!) Már pedig a lefolyt években tapasz­taltuk, hogy különösen közbejátszott zavaró okok folytán, a midőn a törvényhozás nem folyósí­totta a kormány élén álló egyének részére a költ­ségeket, a legnagyobb mértékben nyúltak ezen üzemi vállalatok bevételeihez és még azokat a kiadásokat sem fordították az illető czélra, a melye­ket a költségvetés ezekre előírt, hanem mindent magukhoz vontak, hogy a törvényenkivüli kiadá­sokat ezekből fedezhessék. (Igaz! Ugy van!) TCÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. IX. KÖTET. Ez megdöbbentő jelenség általában a jövőre nézve ; mert ba az a helyzet, hogy nem szükséges a költségvetés törvényhozási megállapítása és nem szükséges, hogy törvényes kormányok vigyék az igazgatást, hanem egyszerűen rendelkeznek a be­vételekkel az állami üzemekben, az államvagyon­nak több kezelési ágában; ha, mondom, ezek nem költségvetésüeg, hanem így használtatnak fel, akkor mi meg vagyunk fosztva egyik legfontosabb alkotmányos fegyverünktől: attól, bogy költség­vetésileg, törvényhozási utón rendelkezzünk a mi bevételeinkről. A mint látjuk, itt mellőzik a tör­vényhozási hozzájárulást. Ott van az államvas­utaknak 100 és nem tudom hány miihóra menő jövedelme, ezeket bevették az állampénztárba, mellőzték a legszükségesebb kiadásokat és most oda jutottunk, hogy a mint az előadói javaslat mondja, vészmunkák állanak elő, a vasutak biz­tonsága, forgalma van veszélyeztetve. (Igaz! Ugy van !) Ebbe kényszeritettek bele azok a kormányza­tok és az a rendszer, a mely nem nézi az állam igazi érdekeit, hanem rombol és pusztít mindenben, (Igaz ! ügy van ! Elénk helyeslés.) a hová csak keze elérhet és bennünket azon kényszerhelyzet elé állit, hogy nem maguknak az államvasutaknak természet szerint évenként előálló bevételeiből kell fedezni ezeket a kiadásokat. Elköltötték ezen összegeket más törvényellenes czélokra és most azután hitelművelet utján az állampolgároknak és a jövőnek a megterhelésével kell ezeknek a szükségleteknek a fedezéséről gondoskodnunk. ISÍein akarok arról szólni, hogy vájjon nem volna-e szükséges ebben az irányban később majd törvényhozási intézkedésekkel gátolni meg azt, hogy ilyen visszásságok és visszaélések az állami üzemek terén elő ne fordulhassanak. Talán helyes volna kimondani, hogy ezek az üzembevételek elsősorban is maguknak ezen nagy állami vállal­kozásoknak czéljaira és fentartására fordítandók, hogy azok általában nem bevételek mindaddig, a mig a szükségletek nem teljesíttetnek és hogy azok egyéni és alkotmányjogi felelősség mellett el nem vonhatók. (Igaz ! ügy van ! Élénk helyeslés !) Kérdés, nem volna-e szükséges még tovább is menve, törvényhozásilag rendelkezni abban az irányban, hogy a mennyiben ilyen egyének ke­rülnek kormányra, — nem hiszszük, hogy a jövő ben ez előálljon, a múlt tapasztalatai azonban szükségessé teszik az óvatosságot — a mennyiben az állami életben olyan egyének kerülnének a kormányzás élére, a kik törvényhozási felhatal­mazás nélkül akarnának rendelkezni, akkor ne álljon módjukban, hogy ezeknek az üzemeknek pénzeit törvénytelen módon saját czéljaikra for­díthassák. Az egyéni, a politikai és az alkotmányos felelősséget ezen a téren tovább kell vinni és job­ban kell megállapítani, mint a hogy azt törvényeink mindeddig megállapították. (Élénk helyeslés. Fel­kiáltások : Nagyon helyes !) És itt, t. ház, nemcsak azokkal állunk szem­ben, a miket az igen t. miniszter ur mindnyájunkat 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom