Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-161

7 május 27-é.n, hétfőn. 304 .161. országos ülés iy szik, az a kisgazda kénytelen esetleg az egy pár lovát, az egy pár ökrét befogni és 40—50 km, távolságra küldeni. Ez a rendelkezése a törvénynek vagy végre lesz hajtva, s akkor tönkreteszi a kisgazdát, vagy pedig nem lesz végrehajtva, — a mint hogy az ország nagy részében végrehajtani lehetetlen is — s abban az esetben tisztára felesleges, tisztára végrehajthatatlan, azaz olyan törvényes intézkedés, a milyen a magyar törvénykönyvben, sajnos, máris sok van. A mi a taníttatás kérdését illeti, ez is olyan pont, a melyet én a magam részéről sérelmesnek tartok. Nem azért, mintha attól félnék, hogy ez anyagilag róna valami rettenetes nagy terheket a gazdákra, bár ennek a mértéke is eló're megmérhetetlen, mert hisz attól függ, hogy mennyi annak a cselédnek tanköteles gyermeke. Azonban a taníttatás kérdésében engem egészen más szempont, a nemzeti szempont vezet, mert nem tartottam helyesnek, nem tartottam czélravezetó'nek, hogy azt a magyar gazdát, a ki, nemzetiségi vidékeken különösen, egyedül képviseli a magyarságot, azt a magyar gazdát, a ki esetleg még adósságokkal is küzd, odakényszeritsük, törvényes intézkedéssel odaszorítsuk, hogy saját keservesen megkeresett filléreivel, esetleg forintjaival járuljon hozzá a nemzetiségi iskolák, nemzetiségi egyházak fentartásához. Ebből a szempontból és kizárólag ebből a szempontból elleneztem és eUenzem ma is, mert ennek a lehetőségnek ellenkezőjéről az összes felszólaló t. szónok urak közül engem senki sem győzött meg. Még egy ilyen nagyon sérelmes pontja van ennek a javaslatnak, a melyet különöfen humanitárius szempontból hánytorgatnak fel, és ez a fegyelmi jog gyakorlása. A fegyelmi jogról is megmondom egész őszintén és kereken a magam véleményét. (Halljuk!) Fegyelem nélkül semmit a világon fentartani nem lehet, legkevésbbé gazdaságot, Tudja ezt az, a ki életéhen valaha próbálta, de ha nem próbálta, próbálja meg egy hétig fegyelem nélkül gazdálkodni és azt hiszem, elkívánkozik a pokol fenekére és gazdálkodni többé nem kivan. De a fegyelmi jognak is megvan a maga határa, és én csak helyeslem, hogy a javaslat a fegyelmi jognak korlátlan voltát, a mely a múltban megvolt, eltörölte és nem engedi meg ezentúl azt, hogy felnőtt cselédeket esetleg fiatal gazdák vagy gazdatisztek ütlegeljenek, bár a legújabb időben — ezt is tajmsztalatból mondhatom — erre nem igen került a sor. Ily esetekre igenis szükséges a törvénynek a visszaélések ellen intézkednie; de hogy mit találnak a felszólalt t. képviselő urak olyan rettenetesen félelmesnek abban a tekintetben, hogy a 18 éven aluli cselédek fegyelmi jog alatt maradjanak : ezt én, őszintén szólva, felfogni nem tudom. Én igenis a mellett vagyok, t. képviselőház, hogy a fegyelmi jog a 18 éves korig fen tartassák. Hogy miért tartassék fenn és miért épen a 18 éves korig, azt röviden a büntető törvénykönyv intézkedéseivel indokolom. A büntetőtörvénykönyv ugyan a múltban csak a 16 évig mondta ki az esetleges delinkvens büntetlenségét azon a jogczimen, mert 16 éves korig a cselédek házi fegyelem alá tartoznak; de tudomásom van arról, hogy a büntetőtörvénykönyvnek ujabb novelláris javítása van folyamatban, a mely azt az intézkedést is behozná, hogy ez a korhatár a 18 évig terjesztessék ki. Azt kérdem én most már a t. képviselő uraktól: mi történik a 12—18 éves korhatár közt lévő gyerekkel, a kire nézve azt mondja a büntetőtörvénykönyv, hogy ott van az apa, vagy ott van a gazda, az van .hivatva felette a fegyelmi jogot gyakorolni? Önök pedig ezt a fegyelmi jogot a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatból ki akarnák kapcsolni! Akkor aztán a 12 —18 éves gyermek ott van, hogy felette sem a törvény, sem az apa, sem a gazda fegyelmi jogot nem gyakorol. Tessék azt is figyelembe venni, hogy az a gyerek nem mindig ugyanabban a faluban szegődik el, mint a hol az apja lakik. Megtörténik, hogy a kiskorú cseléd elszegődik a harmadik, negyedik faluba, a felett az apa nem gyakorolhat fegyelmi hatalmat. Megtörténik, hogy az a gyerek mint pásztor gyerek, vagy libapásztor van szolgálatban, — mert ezek a gyereknek való foglalkozások és csak ezekről van szó — az atya pedig egészen más vidéken, vagy a majornak más részén van elfoglalva és nem lehet ott a gyerek háta mögött: ilyenkor arra a gyerekre csak a közvetlen felügyelője ügyelhet fel és torolhatja meg a gyereknek esetleges rákonczátlankodásait. Nem értem ezalatt, t. képviselőház, hogy azt a gyereket véresre is üssük-verjük. Ezt a jogot semmi esetre meg nem adhatjuk. Az üyesmi semmi esetre sem engedhető meg és a magyar bíróság, ha ilyen eset eléje kerül, bizonyára most is meg fogja találni a módot, hogy az ilyesmi kellőleg megtoroltassék. De hogy ha pl. az a gyerek gyümölcsöt lop vagy más valami kisebb visszaélést követ el, akkor még mindig sokkal jobb, hogy ha az az első béres, a kinek a kezére van bízva, kissé megfenyíti, mint hogyha törvény elé állítják, elitélik, több napig becsukva tartják, bitangok, betyárok között, s igy aztán elromlik. Százszor jobbnak tartom tehát a kiskorú cseléd felett a fegyelmi jog gyakorlásának fentartását, eltekintve attól, hogy a bíróság elé nem is lehet vinni azt a gyereket, mert a büntetőtörvénykönyv egyenesen kivételt állított fel a részükre, megmondván, hogy az ilyen kiskorú az atyai, vagy gazdái fegyelem alá való. (Helyeslés.) De ezek ellen az intézkedések ellen, a melyeket a törvény humanitárius szempontból